A kis villányi termelők egyike maradt, egy hektáron gazdálkodott, habár az elsők között kezdte a borászkodást. Budapesti legényként nősült be Villányba, a villányi bor iránti szeretet és kötődés már itt alakult ki benne, ugyanakkor itt mélyedt el jobban a történelemben, elsősorban a környék gazdag történelmében. Nem írhatjuk le jobban, mint azt Vonyó József, a Magyar Történelmi Társulat Dél-dunántúli Csoportjának elnöke tette.

„A Tamás Bátyaként ismert borász gyermekkorától erősen kötődött a történelemhez. Villányba kerülve nem csak a borkészítést sajátította el mesteri fokon apósától. A hely története, s elsősorban annak legkiemelkedőbb eseménye, az 1687-es harsányhegyi csata is foglalkoztatta. Előbb Szita Lászlóval, majd Varga J. Jánossal és a korszak más kutatóival kialakult szakmai kapcsolata, barátsága eredményeként az eseményhez kapcsolódó ismeretek terjesztője, a velük kapcsolatos hagyományok ápolója lett. Nem csak helyben, országosan, sőt — sajátos módszerrel — külföldön is.

A sajátos eszköz az általa termelt finom vörösbor volt. Egyedi ötletként a csata jeles hadvezéreiről — Savoyai Jenőről, Enea Silvio Capraráról, Lotharingiai Károlyról, Károly Gusztávról, Miksa Emanuelről, Badeni Lajosról (Türken Louis-ról), Josef Norbert Piccolominiről és Lipót császárról — nevezte el borait. Egyik bora Zrínyi Miklós művének címét (Az török áfium ellen való orvosság) viseli. A palackok előlapját az adott hadvezér — történészek által beszerzett eredeti metszetekből vett — képe díszítette. A hátlapon lévő kisebb etiketten pedig nemcsak a borról tájékozódhatott a nedű élvezője, hanem a névadó történelmi tettéről is. Egyedi palackokat készíttetett a korabeli metszetek alapján gyártott rézcímkékkel is, melyek egy része a csata jeleneteit ábrázolta. E rézbe metszett korabeli ábrázolások nagyított változatai díszítik — borítják be szinte teljesen — „Tamás Bátya Pincéjének” falait. Nem véletlen, hogy hazai és külföldi történészek — jeles kutatók, kiadók, szerkesztők, tanszéki közösségek stb. — kedvelt helyévé vált a Molnár Tamás házának udvarán álló barátságos épület.

És ezen túlmutató tevékenységével is. Számos, a csata és általában a török kor történetét tárgyaló, bemutató rendezvény kezdeményezője, szervezője, anyagi támogatója volt az 1990-es évektől. A helyszínt feltáró ásatásokat szorgalmazott, az egykori eseményeknek és résztvevőinek emléket állító kompozíciók felállítását javasolta. Már hónapok óta dolgozott a csata 325. évfordulójára emlékező, 2012. augusztusi rendezvénysorozat szervezőbizottság lelkes és odaadó tagjaként, amikor elragadta a halál.”

A pécsi Szent György Fogadóban hosszú évek óta forgalmazták borait, baráti kötelék fűzte a tulajdonosokat a villányi borászcsaládhoz, így döntöttek úgy, hogy Molnár Tamás emlékét úgy idézhetik fel a legjobban, ha a borai mellett, kedvenc ételei mellett beszélgetünk, emlékezünk.

Tamás Bátya Pincészete Villányi Rozé 2012 és Szárnyas kocsonya

A rozé már az új évjárat termése, a fiatal generáció bemutatkozása. Rusztikus, kerek, telt rozé. Van sava, lendülete, nincs hozzáadott buborék, hoz friss piros gyümölcsös jegyeket, de mégsem megy el tuttifruttiba. A szárnyas kocsonyához meg pont jól passzol, bár voltak félelmeim. Épp azzal, hogy kicsis vastagabb a szokásosnál, bírja az enyhe paprikázottságot is. Az étel jó kezdés, jólesett, ízes volt, de nem túlfűszerezve, állagra is rendben. A rozé esetében még pár hét és még letisztultabb, kisimultabb lesz. Van karaktere, nem a trendeket követi, de teljesen rendben van.

Tamás Bátya Pincészete Villányi Portugieser 2012 és Erdei gombás rizottó

Az új oportó. Testes, erőteljes. Már illatában is jelzi, hogy vastag, sűrű anyag került a pohárba. Szilva és meggy, kis túlérettség, kis lekvárossággal párosulva. Érezhető tanninok, az alkohol érzékelhető. Tartalmas bor, ugyan hozza a portugieser jegyeket, de illatában például még merlot-s karaktert is mutatott, töményebb a szokásosnál. Érlelni lehet, de fogyasztani már most is szabad. A rizottó alapjában egy jó választás, ahogy a gomba is, az ízesítéssel se volt különösebb gond, én talán a zöldborsót kihagytam volna, csak a gomba és a rizs, no meg sok vaj és egy kicsit szottyosabb, krémesebb megjelenés, állag tett volna még jobbat a borpárosításhoz.

Tamás Bátya Pincészete Kékfrankos 2007 és Tamás Bátya zúzája zsemlegombóccal

Egy karakteres zúzapörkölt, erőteljesen, de jólesően fűszerezve. A bor az ételt kíséri, önmagában én most kicsit fáradtnak éreztem, hozza a fajtát, hozza Villányt, de ezen az estén kicsit kevés volt ez a kiugráshoz. Viszont ha úgy vesszük, akkor meg tökéletesen teljesített, mert a csípős-paprikás ízvilágot arányosan egyensúlyozta. A zúza finom volt, a bor kellett hozzá, így állt össze ez a fogás.

Tamás Bátya Pincészete Merlot 2003 és Dióval töltött alma vörösboros aszalt szilvával

A desszert ránézésre „csak egy alma”, de bevallom, nem tudtam megküzdeni vele, hiszen a dió, a csokoládé, az aszalt szilva, a vörösbor, no meg az éppen megfonnyasztott alma olyan energiamennyiséget juttattak a szervezetbe, hogy szükség volt egy kis vörösborra. Négy évre írtuk erről a borról: „Első szippantásra megkap valami kis ánizsos-szedres illatfelhő, ami mögött azonban van valami kis bőrösség bújik meg. Hozzátesszük, nem túl zavaróan. A kortyot fekete, nagy szemű cseresznyével nyitjuk meg, amit bársonyosan simuló szedres-málnás koktél kísér. Egy kis füstölt szalonnás mellékíz mögötte, pici, már-már tejcsokis kedvesség előtte.” És azt gondolom, hogy ez nagyjából most is működött, a desszert által is az édesség-gyümölcsösség felé eltolva a hangsúlyokat. A Szent György Fogadó teltháza itt már elégedett háttérzajt adott, jelentős részben összeszokott csapatnak tűntek a vendégek, akik a bort legalább annyira kedvelték, mint az édességet.

Tamás Bátya Pincészete Piccolomini Cuvée 2008 és Kisasszondi sajtok szőlővel

Nekem ez volt az este bora, egy második pohárral is kértem belőle. Az előző évjáratról írtuk két éve, hogy lestyános karalábé van az illatában, többször is megkaptam ezt a családi asztalnál ülve az est folyamán, ráadásul Éva asszony le is főzte anno a lestyános karalábé levest az írás hatására. Nem írtunk persze olyan rosszat, sőt tisztességes 82 pontot is kapott a cuvée, ez a mostani nálam biztos feljebb jutott. Ebben is van fűszernövény az illatában, de higgyék el, ez jó, a menta, kakukkfű és a szilva, no meg a szeder adnak egyediséget a bornak. Telt, zamatos, bőven elég hosszú kortyok, a kisasszondi sajtok párjaként, de önmagában is megállta a helyét.

Azt hallottuk, de azt tapasztaltuk is, a család folytatni kívánja a Molnár Tamás által megkezdett utat, továbbvinni a családi pincészetet. Emlékét biztosan úgy őrizzük meg - a magam részéről erre ígéretet teszek -, ha még sokáig koccinthatunk Tamás Bátya Pincészetének boraival.