Nemrég egy sorban kóstoltuk meg ezt a két bort, de mégis megérdemlik, hogy önáló posztot kapjanak. A Planina Borház néhány éve egy általunk nagyra értékelt királyleánykát hozott ki, azóta se - most megint jó a bor, bár más karakterű. A Lárfa meg évről-évre izgalmas, könnyed házasítás, ami mindig más hangulatú kicsit, 2012-esnek vannak olyan tulajdonságai, ami miatt szívesen látjuk a poharunkban.
Mohács egy kicsit mindig közelebb van a szívhez. Talán a Duna teszi, vagy azok az emberek, akikkel ilyen-olyan úton már összehozott a sors. Az utóbbi években meg a bor is, mert vannak pincészetek, kettő legalább, akikhez mindig örömmel megyünk. És akiktől idehaza is szívesen teszünk fel bort, akár az ünnepi asztalra. Most két olyan bor következik, amelyeket nem kell az ünnepekre tartogatni, ezek a mindennapokat teszik kedvesebbé.
Fotó: Villányi Máté
Planina Borház Mohácsi Királyleányka 2012
Herbális, kicsit csalános, aztán virág a rétről, néhányan sárfehérre asszociálnak. Kortyban alkoholkrémes glicerinesség, elég vaskos leányka, nehezebb forgatni. Kicsit lágyabb, testesebb, korrekt, szép arányokkal, bár kétségkívül nem az a lazulós fröccsbor, telt mosolygós bor. ***
Planina Borház Mohácsi Lárfa 2012
Illatos, könnyed, piros gyümölcsös, kis virágossággal, ibolyával fűszerezett vörösbor. Kortyban is van még lendülete, közepes test, kedves gyümölcsök, édeskés fűszeresség. Nem túl hosszú, de szeretjük a nérót, szeretjük az oportót, a házasításukat se kerüljük el. Párját ritkítja a magyar vörösboros palettán. ***(+)
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
