A Soproni borvidék és borászai újra nekifutnak. A kékfrankost felépíteni. Ha egyszer a túloldalon már többé-kevésbé sikerült, hátha itt is.
A cikkben szereplő fotókat Griechisch Tamás készítette
Aktívak az instán (bár nem sokan követik még őket, érdekes dolgokat osztanak és rendszeresen, érdemes őket nyomon követni), most aktívak személyesen is, legalábbis egy egynapos monstre sétáló kóstoló erejéig. Illetve, jóval több is volt ez, mint sétáló kóstoló, volt megnyitó beszéd, konferencia jelleggel (több is), aztán, a borok mellett a helyi gasztro vállalkozások közül több kitelepülésével valódi gasztronómiai bemutató, ínycsiklandó hideg falatokkal és meleg ebéd kínálattal, valamint folyamatosan városi sétákon való részvétel lehetősége. Az Élménynapot végül egy kerekasztal beszélgetés zárta le.
Utóbbi biztosan nem lesz jelen cikk része, részben, mert ennyi időm nem volt, részben, mert nem vagyok nagy híve kerekasztal beszélgetéseknek ott, ahol a minta szó szerint földrajzilag is a lábuk előtt hever, a szomszédban, hiszen a borvidék totális egyenes folytatásaként értelmezhető Mittelburgenland DAC területén valamit (sokkal) jobban csinálnak, ha abból indulunk ki, mennyivel előbbre vannak marketing, értékesítési volumen vagy épp turisztikai potenciál területén. Szóval, ha már mégis kerekasztal, akkor lehet, onnan (is) kellett volna hívni előadókat/borászokat, első kézből. De ez csak egy kitérő volt, főként, hogy szép számmal gyülekeztek a kékfrankosok, és, hogy már az elején tisztázzuk, a rendezvény ezen része nagyon megérte: nagyon jó átlagszínvonalat kóstolhatott a nagyérdemű, ha kékfrankosról van szó. Azaz, a „termékkel semmi baj nincsen”, hogy szándékosan nagyon ne szakmai, de egyenes és közérthető véleményt írjak – már csak el kéne tudni adni, minél jobb áron, minél többet belőle.
Mintegy másfél tucat pincészet több, mint két tucat kékfrankos bora, vagy hangsúlyosan kékfrankost tartalmazó küvéje között lehet válogatni, vagy éppen mindegyiket megkóstolni, és ez elég jó keresztmetszetet is biztosított a borvidéki kékfrankosok minőségének a megismeréséhez. A pincészetek egy jelentős része persze nem csak kékfrankossal, hanem további boraival szerepelt, de mivel a rendezvény nem a „zöldveltelini hangja” vagy a „királyleányka hangja” nevet viselte, így most az egyéb kínálattal nem foglalkozunk, kettőt kivéve.
Gyorsan tudjuk le a negatívumot, talán kettő-három olyan tétel volt, amelyre elmondható, hogy nem ajánlanánk semmiképen sem további kóstoltatásra, kóstolókon való részvételre. Az átlagot azonban ennél jóval több, minimum hat-hét olyan tétel húzta fel, amelyek méltán öregbítik a Soproni Kékfrankos hírnevét, illetve, a fentieket tekintve, inkább segítenek annak újjáépítésében.
Ezek közül a kóstoló napján egyértelműen Pfneiszlék prémium tétele a Pearl Black volt az elsőszámú. A bemutatott 2019-es tétel használt és új fahordós érlelést kapott (fele-fele arányban). Szép, komplex bort lehetett kóstolni, sok cseresznyével és szilvával, a korty végén kakaós jegyekkel. Nagyon egyben volt, kerek tanninokkal, a 13-as alkohol mintha nem is lenne A kóstoláskor vitán felül 91-92 pont környékén.
Nem maradt el ettől a tételtől a Vincellér borbirtok 2019-es kékfrankosa sem, amelyet a megye borának választottak. Érett fekete cseresznye, még érettebb szeder, közepesnél jóval hosszabb korttyal, szép egyensúlyban, kerek tanninokkal, tényleg nem véletlen lehetett a megtisztelő cím birtokosa.
90 pontot elért tétel volt még egyértelműen a Lövér Pincészet 2020-as tétele, amely egy nagyon érett, kerek, sok édes gyümölcsöt tartalmazó bor, főként édes fekete cseresznye és nagyon édes meggy viszik a prímet. Komplex, közepesnél hosszabb korty.
A sort folytatni lehet Luka Enikő három bemutatott bora közül a 2020-as, csupa „kékfrankos gyümölcsöket” tartalmazó borával. A Jandl Borászat 2019-es Missio bora is remek tétel volt. A 90 pont környéki (88+) tételek végén mindenképpen meg kell említenie egy küvét is, a felerészt kékfrankost, másik felében zweigeltet, merlot-t és cabernet sauvignon-t tartalmazó Pontius 2017-es tételt a Bruckner Pincétől.
A maguk kategóriájában sok figyelemre méltó bort lehetett kóstolni az üde, gyümölcsösre hangszerelt, bisztró- vagy bisztró jellegű borok között is, akár teljesen tartályban érlelt, akár minimális (használt) nagy fahordós érlelést kapott. Hauerék 2019-es, Gangl Grosszfater 2020-as, Pfneiszlék „Így szeretem az életet”, Brucknerék 2020-as „Classic”, vagy Stubenvollék 2019-es szűztermését nyugodtan ide lehet sorolni.
Végül jöjjön a kettő kivétel, nem kékfrankos téma. Az egyik „téma” egy borászat volt, a Horváth Imi Pincészet bio borai, élükön a frissen Országos Bio Borversenyt nyer 2017-es cabernet franc Bio borral, amely szintén viszonylag friss élményként a Villányi Franc mustrán is Prémium minősítést kapott – azaz, nem csak a bio borok között szerepel kiválóan, de a cabernet franc-ok között is. Nemhiába, gyönyörű, fajtajelleges illattal és ízzel, ánizzsal, sok fűszerrel, benne borssal és még masszív tanninokkal rendelkezik, kiváló, hosszú érlelési potenciállal rendelkező bor. De bármelyik kóstolt tételt érdemes volt kipróbálni, legyen az a bio kékfrankos, vagy a bio syrah boruk.
A másik kivétel pedig nem egyszerűen csak egy borászat, hanem azon belül egy fajta, éspedig a zenit. Anno, az első és eddigi egyetlen, a „Z” fajtákkal foglalkozó szakmai konferencián és kóstoló fesztiválon már feltűnt a Vincellér Birtok friss zenit tétele, mostanra azonban három variációval is piacon vannak. A 2021-es tétel a megszokott friss, tartályos zenit, sok bodzával, élénk savakkal, friss, ropogós még mindig. Van egy narancsboruk aztán 2016-ból, amely túlérett szőlőből, héjon áztatás és teljesen spontán erjesztés révén készült. Szép bor, sok grépfrúttal, narancshéjjal, kávés jegyekkel. Végül 2018-ból sikerült késői szüretet is csinálniuk, az ebből származó késői szüret boruk 52 g/l cukortartalommal, karamellás, diós, mézes illattal és ízérzettel rendelkezik. Öröm volt kóstolni mindhármat.
Mint ahogy öröm volt részt venni ezen az eseményen, összességében nagyon jó keresztmetszetet adott a soproni termelők borairól.
A szerző fotói