A Borjour szervezésében közel 30 somlói borász mutatta be borait a Stefánia Palota patinás dísztermében november 8-án.
Tavaly novemberben voltam először ezen a kóstolón, ami után két napra Somlóra is elutaztam, hogy személyesen megismerjem a magyar borászat szent hegyét, „Isten itt felejtett kalapját”, Vörösmarty szavaival. Ezúttal elvittem magammal édesapámat is, lelkes borfogyasztót, akinek így most én próbáltam bemutatni a somlói bort: a bazalt leheletét, a magányosok italát, az aggastyánok, a bölcsek és a világbéke borát.
Költőink és íróink legjobbjai énekelték már meg a somlóit (vagy somlait, ahogy az igazi rajongók nevezik) és próbálták megfogalmazni azt a titkot, amit ez a bor rejteget. Azt hiszem, ha van bor, akkor a somlói az, amit érdemes úgy kóstolni, hogy borleírásokon kívül szépirodalmat is kóstolgatunk hozzá: Hamvast, Márait, Berzsenyit, Berdát.
„Bazalttüzes borod a föld
legszerelemszomjasabb méhe szüli e
költői kedélyt sugárzó szent hegyen” – írja Berda József.
Nagy-Somló kb. 690 hektárjával Magyarország legkisebb borvidéke, amelyet három vulkanikus hegy alkot: a 431 m magas Somló-hegy, a Kissomlyó- és a Ság-hegy. Szinte kizárólag fehérszőlőket termesztenek errefelé: az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű és a juhfark a leggyakoribb fajták, de chardonnay és tramini szőlőből is egyre jobb borokat készítenek. Mégis érdemes tudni, hogy a „somlai” eredetileg nem fajtabor, hanem több fajta keveréke volt, leginkább a furmint (szigeti), a juhfark és a már alig létező sárfehér házasítása.
A Borjour rendezvényén is meg lehetett kóstolni különböző elnevezések alatt pár „somlai” házasítást. És ha már házasításról van szó, meg kell említenünk a „Nászéjszakák borát” is, amely mára – akár tetszik, akár nem - elválaszthatatlanul Somló-hegy egyik védjegyévé vált. Hamvas is említi más összefüggésben a somlait, amely visszahozta egy indiai rádzsa elveszett férfiasságát. Bár a „Nászéjszaka bora” egy időben kizárólag a juhfarkkal volt összekapcsolva, itt a rendezvényen is több pincészettől meg lehetett kóstolni, egytől-egyig juhfark alapú házasítások voltak.
A klasszikus somlói bor tüzes, testes, jó szerkezetű, határozott karakterű, harmonikus savú, zöldesbe hajló csillogású. Meg kell említeni a különleges vulkanikus, bazaltos, bazalttörmelékes („srétes”) talajt is, ami egyedi ízeket kölcsönöz a somlói bornak. Az érezhető ásványosság, a néha szinte sósnak tűnő íz gyakori ezekben a borokban.
További régi tézis, hogy a somlói borok 3-4 év elteltével kezdik el megmutatni legszebb arcukat, és hogy optimális fogyasztási hőmérsékletük 14-15°C, tehát valamivel magasabb, mint más száraz fehér boroké.
Ezek után emeljük ki a kóstoló néhány tételét.
A 2000 óta működő 0,6 hektárnyi családi gazdaság a déli fekvésű Aranyhegy-dűlő tetején található. A halvány aranysárga bor illatában citrusos, mézes, trópusi gyümölcsös, kortyban pedig kerek, közepes testű, nagyon szép, harmonikus.
Tavaly a somlói bortúrán Kolonics Károly vendégházában szálltam meg és volt szerencsém megkóstolni jobbnál-jobb hordómintákat. Ez a juhfark számomra azért különleges, mert már ilyen fiatalon megcsillantja erős struktúráját, fejlődési potenciálját, férfias „somlóiságát”.
A szomszédos Ság-hegy rendkívül koncentrált nedűje ez a tétel, ami arra jó példa, hogy valóban 3-4 év után kezdi megmutatni magát az itteni bor, illata krémes, almás, vajas, amely ízben is visszaköszön. Nagyon hosszú lecsengésű, egyedi tétel!
A karakteres juhfarkot szép házasítással tette selymessé Szabó Gyula borász: olaszrizling, furmint és egy kis zöldveltelini hozzáadásával. Gazdag, minerális karakter, szép savak, nagy test, mégis visszafogott, nemes ízek. Érettségének teljében ez a bor, boldog lehet a házaspár, amelyik ezt kóstolhatja a Nagy napon.
A késői szüretelésű juhfark a kóstoló három édes borának egyike. Színében arany, illatában és ízében is mézes, körtekompótos, mégis ott vannak benne a somlói kövek. Óriási test, olajosság, már-már inkább gyógyszer vagy csodaszer (életelixír), mint bor. Erre mondaná Hamvas, hogy a „nincsen tovább” bor? Én mindenesetre vele zártam az estet.
Végül említsük meg apukám kedvencét az estén: Hegedűs-Szabó Fidler’s Gold Selection Juhfark, 2018. Borászuk, idősebb és ifjabb Szabó László mindketten ott voltak a kóstolón. Hogy miért ezt választotta apu? Csak annyit mondott, hogy ezzel szívesen leülne egy nyugodtabb, csendesebb helyen, és addig kortyolgatná, amíg el nem fogy. Úgy érzem, sikerült megértenie a jó somlói bor lényegét.
„A somlói a bölcsek bora, azoké az embereké, akik végül is megtanulták a legnagyobb tudást, a derűt.” (Hamvas Béla)