„Nagyon nagy volt az érdeklődés, hiszen a boros hordós érlelés plusz izgalmat visz a párlatokba” – kezdte az estet Rektenvald Attila, a Király utcai párlatkincstár vezetője, aki szinte minden résztvevőt ismerősként üdvözölt. A kóstolt tételekről, a whisky történetéről, valamint a lepárlás menetéről Németh Zoltán, a Whiskynet szakértője rengeteg érdekességet osztott meg, vezetésével remekbeszabott, igazán tartalmas, csodálatos ízekben gazdag estében volt részünk.

Az est népszerűségéhez természetesen hozzájárult az is, hogy ismét igazán különleges tételeket kóstolhattunk, és a hatos italsorból két tétel magyar boros hordós utóérlelést kapott: egy Szepsy Tokaji aszús és egy Pannonhalmi Pinot Noir hordóban, ezek mind erősen limitált mennyiségben elérhetőek, az előbbiből mindössze háromszáz, az utóbbiból hatszáz palack készült. A sor egyik legizgalmasabb, utolsó tétele pedig már egyáltalán nem is kapható.

A kóstolósor:

1. Glen Ord 2007 BB&R Tokaji Finish (Highland)

Rögtön az első tétel egy magyar vonatkozásban is rendkívül érdekes whisky, ugyanis ötvözi a skót whisky és a tokaji aszú előnyeit. Ezt az igen különleges nedűt a Berry Brothers and Rudd palackozta, az 1698 óta Londonban működő független palackozó. A céget egy hölgy alapította, a patinás James street-en, azóta is ott működik a családi vállalkozás, amely hatalmassá nőtte ki magát, világszerte több irodát működtetnek. A londoni üzlet alatti komoly pincerendszerben számtalan bor- és párlatritkaságot őriznek. Ezek egyike, a Napóleon-terem többek között arról nevezetes, hogy III. Napóleon francia császár itt tartott titkos üléseket.

Az áprilisi estünk elsőként kóstolt whisky-jének piacra kerülése – ahogy a palackon is szerepel - nagyrészt a Whiskynet-nek köszönhető, tudhattuk meg Németh Zoltántól. A tavaly palackozott különlegesség a skót felföldi Glen Ord lepárló 10 éves whisky-je, amely aztán a Whiskynet által beszerzett Szepsy Tokaji aszús hordóban érlelődött még egy évet. Az 1838-ban alapított lepárlót nemrég kibővítette tulajdonosa, a Diageo cégcsoport, így lett az egyik legnagyobb gyártó. Az üzem nagy részét malátázó foglalja el, ahol évi 37 ezer tonna malátázott árpát tudnak előállítani, és 11 millió liter szeszt készítenek.

A szigorúan limitált kiadású italból mindössze egyetlen hordónyi készült, amelyet tavaly palackoztak, összesen 368 darabot. Illata egészen komplex, izgalmas aromákat ígér, sok aszalt gyümölccsel, fás, pörkölt jegyekkel. Ízében elsőre fűszeres csípősség jelenik meg, majd aszalt szilva, szegfűszeg, egy pillanatra paradicsom is megjelenik, aszús ízek, meggy, szőlő, mazsola, karamell, gyógynövények mutatkoznak. Szép az egyensúlya, lecsengése hosszú, édeskés, mézes. Kristálytiszta illat és ízélmény!

2. Arran Cask Finish Range Marsala (Highland, Arran szigete)

Arran szigetén egykor virágzott a legális, de legfőképpen az illegális lepárlás, mivel a földrajzi adottságok miatt viszonylag könnyű volt kifigyelni az érkező ellenőröket. Persze ezek a lepárlók azért idővel vagy máshová helyezték a székhelyüket, vagy megszűntek. Ma a szigeten egyetlen legális lepárló működik, az Arran. Harold Currie alapította 1994-ben, aki a Chivas igazgatója is volt ezt megelőzően, majd saját üzletbe vágott. Főleg single malt-okat gyártanak, többféle boros hordós érleléssel, valamint néhány blend is megtalálható a pallettájukon, például a skót nemzeti költőnek, Robert Burns-nek ajánlott whisky-jük. Az Arran palackokon rendszerint látható egy szirti sas pár, mert annak építésekor egy közeli sziklaszirten rakott fészket egy saspár. Míg a fiókákat felnevelték, a különleges eseményre tekintettel szüneteltették az építkezést. A legenda szerint a lepárló átadásakor a saspár tett egy kört a levegőben az üzem felett, amelyet szimbolikus jelentőségűnek ítéltek, hogy azóta minden palackon megjelennek.

A fiatal lepárló egy izgalmas tételét volt alkalmunk megkóstolni, mégpedig egy Marsala boros hordóban érlelt limitált szériás whiskey-t. A Marsala egy szicíliai eredetvédett bor, mely tiszta és likőrösített változatban is készül. Utóbbit az 1770-es évek óta gyártják, hamar népszerű lett Angliában is, ahol a portóit is sokan kedvelik. A hagyományos hordós érlelés után kerül a whisky marsala hordókba, hogy ott még egy második érlelést kapjon, amelyet az Arran lepárlómestere, James McTaggart folyamatosan felügyel. Véleménye szerint 50%-on van teljes egyensúlyban a bor és a single malt íze, tehát a kóstolósorunk mindkét Arran whisky-je 50% alkoholtartalomnál bontakoztatta ki az ízeit, aromáit.

Illata édeskés, karamell, vanília, kandírozott narancs tűnik elő, íze erőteljes, édeskés aromákban gazdag, vajas keksz, aszalt gyümölcsök, barack, sötétcsokoládéval bevont, karamelles édesség jellemzi a kortyban. Lekerekített, szép egyensúlyú ital.

3. Arran Cask Finish Range Sauternes (Highland, Arran szigete)

Az Arran lepárló Sauternes hordókban utóérlelt whisky-jét kóstoltuk harmadikként. A Sauternes egy késői szüretelésű édes francia fehérbor, Bordeaux-hoz közeli régióban készül, és a Tokaji aszúhoz hasonlóan a nemespenész gyakori előfordulásának köszönhető a létrejötte. Két közeli folyó miatt hűvös, párás a reggel, napsütötte, meleg a délután, ez ideális mikroklímát teremt a botritisnek, amely bevonja a szőlőszemeket. A Sauternes egy erős, eléggé édes bor, legalább 13%-osnak kell lennie az előírások szerint.

A Sauternes hordóban utóérlelt Arran whiskey illatos lonccal, fás jegyekkel, szantálfával örvendezteti meg az orrunk, majd édeskés, finom, mézes, mazsolás, ásványos, almás, égetett fás ízekkel az ízlelőbimbóinkat.

4. Dalmore 2007 BB&R Pinot Noir (Pannonhalmi) (Highland)

Az 1839-ben alapított Dalmore lepárló Skóciában található, Inverness-től 30 km-re. Legendája összekapcsolódik a Mackanzie klánnal, történetük a 13. századra nyúlik vissza. Ekkor történt, hogy a klán vezére megmentette III. Sándor skót király életét egy rátámadó szarvasbikától, aki hálája jeléül engedélyt adott a klánnak, hogy használják a nemes szarvasagancsot a címerükben, amely ma is látható a Dalmore palackokon.

A szóban forgó whisky 10 év érlelés után került a Whiskynet által válogatott Pannonhalmi Pinot Noir hordóba, hogy ott még egy évet érlelődjön. A különleges, limitált szériás nedűt a neves Berry Brothers&Rudd palackozta a Whiskynet számára 2018-ban. A Dalmore kicsit férfias, de nem füstös párlata így kiegészült fűszeres, tölgyfás, bogyós gyümölcsös jegyek igen remek kombinációjával.

Illatában egyértelmű a boros befolyás, megjelennek a piros gyümölcsös, majd meggyes, csipkebogyós, vörösáfonyás, forraltboros jegyeket fedezünk fel. Fűszeres a zamata, szegfűszeggel, fahéjjal, parányi borssal egészül ki. Íze komplex, a Pinot Noir hatása érezhető, tölgy, csillagánizsos ízekkel, felsejlik a pecsenye mellett sült alma íze, a camembert, dió, fűszeresség, bors, kávé, szegfűszeg, bevillan a boros pince illata. Elegáns, hosszú utóízzel, ribizlis fanyarsággal köszön el.

5. Glenmorangie Bacalta - Madeira Malmsey Finish (Highland)

A Glenmorangie lepárlót William Matheson alapította 1843-ban a Skót-felföldön. A kezdetektől fogva újító szellemű kísérletezés jellemezte a lepárlót, amelyet 2004-ben vásárolt meg a francia Moët Hennessy Louis Vuitton (LVMH) luxustermékeket forgalmazó konglomerátum. A Glenmorangie párlatai mind amerikai fehértölgy ex-bourbon hordókban érlelődnek, a Bacalta is így kezdte, végül egy Malmsey Madeira hordóban kapott utóérlelést. A Bacalta a nyolcadik a Private Edition sorozatból, 2017-ben palackozták.

A Madeira egy likőrborbor, amely az azonos nevű szigeten készül, erről kapta a nevét. Több változatot is készítenek belőle, közülük a Malmsey a legédesebb. Az érett malvázia szőlőből készülő újbort 4-6 hónapig napon érlelik, ez az ún. madeirázás, így lesz az ital „baked”, vagyis sült/napsütötte szirupos, édes ízvilággal. Meg kell említenünk azt is, hogy a Bacalta is ’sült’-et jelent. A Glenmorangie kérésére hagynak a hordóik alján egy kevés Madeirát, amelynek szárazanyag tartalma beivódik a hordó dongáiba, hogy később a belekerülő single malt-ot gazdagítsa komplex, édeskés ízeivel.

A kóstoló esten az édes, mézes, fehércsokis illatok után törökmézes, szilvalekváros, sült diós ízek, tejkaramella, mandula került elő a kortyban, gyümölcsös, körtés, karamellás lecsengéssel.

6. Glendronach Peated Port Wood (Speyside)

A GlenDronach lepárlót James Allardice alapította 1826-ban, amely a második legális whisky lepárló volt Skóciában. A történelem során többször gazdát cserélt, néha ideiglenesen bezárta kapuit. De amikor működött a lepárló, sherry hordóban érlelt single maltokat készítettek, teszik ezt a mai napig, méghozzá andalúz Pedro Ximenez és Oloroso sherry-s hordókban.

Ahogy az eddigiekben is láthattuk, a boros hordós utóérlelés nem ritka jelenség, hiszen a fogyasztók keresik a különlegességeket. Azonban olyan whisky-t, amely tőzegelt, ritkábban kombinálnak boros hordós gyümölcsösséggel. A Glendronach Peated Port Wood whisky-t egy whisky blogger az ajtó berúgásaként aposztrofálta, mert ez a bátor lépés megosztó. A Glendronach egyébként nemrég kezdte bővíteni a tőzegelt palettáját, amelynek szép példája ez a teljes mértékben portói hordóban érlelt whisky.

Az utóérleléshez használt hordóban előzőleg portóit érleltek, amely egy portugál likőrbor, és Nagy-Britannia nemzeti italának számít. Több típusa alakult ki, általános jellemzőjük, hogy édesek, és 18-20% körüli az alkoholtartalmuk. Kialakulása is a briteknek köszönhető, mert a háború miatt hirtelen megszűnt francia borexport kiesést valahogyan pótolni kellett, viszont a portugál borok könnyebb, asztali borok voltak, és nem bírták jól a hosszabb tengeri utat. Ezért volt szükség arra, hogy brandy-vel tartósítsák, erősítsék, amely olyan jól sikerült, hogy mindmáig nagy népszerűségnek örvend.

A kóstolt tétel sajnos már nincs forgalomban, nem gyártanak belőle többet. A kóstoló est során érkeztek is komoly ajánlatok a bontott palack megmaradó pár decijére! Illata enyhén füstös, picit a bacon is eszembe jut, de rögtön jön egy nagy tál érett, édes eper, vaníliás cukor, friss menta, tölgyfa kandallófüst. Ízében zamatos datolya, szilva, áfonyalekvár, vörösáfonyaszósz, barackos pite, párolt narancs keveredik kellemes, füstös, nagyon enyhén sós, határozottan édesebb vonallal. Lecsengése mézre emlékeztet, kis füves, szénás, friss jelleggel.

Összefoglalva az estet, nagyon izgalmas volt ennyi boros hordós utóérlelésű whisky-ket végigkóstolni, igazán különleges alkalom volt, ezúton is köszönöm a lehetőséget a 19Bar&Shop-nak! Szinte már szokássá vált, hogy a kóstolósor végére érve kézfeltartással tesszük le a voksunk a kedvencünk mellett, ez alkalommal sem volt mindenkinek ugyanaz a véleménye, ez rendben is van, így kerek a világ. Személyes kedvencem a 4-es és a 6-os tétel volt, a Dalmore Pinot Noir Finish, valamint a Glendronach Peated Port Wood. Szívből ajánlom mindegyiket!

Fotók: Andrási Máté és archívum