Pécstől Eszék úgy cirka 100 kilométer. Ha nagyon sietsz, egy óra, ha ráérsz és a határon se egyedül vagy, akkor másfél. Háztól házig. A tömegközlekedésre az egyetlen opció a vonat. Abból viszont napi négy is akad, igaz, Pélmonostoron (Beli Manastir) át kell szállni.

Ezen a pénteki napon a délelőtti járaton én voltam az egyetlen utas, aki megtette az utolsó magyar falu, Magyarbóly és Pélmonostor közötti szakaszt. A rövid összegzés: a vonat új és kényelmes, a jegy olcsó (1250 forint körül fizettem egészen Eszékig), a várakozás úgy félórás, a pélmonostori vasútállomás lepukkant és még egy üzemképes italautomata sincs.

Eszék egy nagyjából százezres város, peremtelepüléseivel együtt, Horvátország keleti felének legnagyobb települése. A Dráva partján fekszik, sok partja és fásított utcáival déli szomszédunk legzöldebb városa. A magyarok aránya nagyjából 1-2 százalékos, így arra minimális az esélyünk, hogy magyar nyelvtudással boldogulunk, de a horvát mellett angolul egész jól el lehet turistáskodni.

A város a zöld felületek, a régi vár, és várnegyed, a Dráva és a partján sorakozó kávézók mellett rendkívül hangulatossá teszi, hogy van villamosa. Méghozzá 1926 óta. Két vonalon járnak az egykocsis szerelvények, elektronikus jegyet kell vásárolni, a telefonommal pittyegtem le az utazásokat. De a vonatról leszállva egy taxi volt az első választás. Ami itt nem túl drága, 5 kilométerig 25 kuna, azaz 1250 forint egy utazás.

Aki részletesebben ismerkedne Eszékkel, kicsit olvasson utána vagy utazzon el már ennyi infó alapján, nem fog csalódni, egy hétvége bőven jól eltölthető itt és félórás-órás autós túrákkal már akár egy egész hetet is kitesz a térség.

Térjünk át a borra. Ez már a hetedik WineOS, nyolc év alatt, hiszen a tavalyi kimaradt. A koncepció: a városi sportcsarnokban felállított standokon mutatkoznak be a borászatok és egyéb gasztrotermékek készítői, olyan 90-100 stand van, pénteken és szombaton lehet érkezni, kóstolni, a belépő 100 kuna, azaz 5000 forint, a poharat 30 kunáért, 1500 forintért lehet kölcsönözni. Mindkét napon, sőt néha előtte is vannak mesterkurzusok, vezetett kóstolók, nagyjából 30-40 fős előadótermekben. Az idén ezeket néztem ki magamnak.

Időben érkeztem, egy pizza pont belefért az egész délutános okulás elé. Ami félig-meddig hazai pályán indult. A napot ugyanis egy Sauska-kóstolóval kezdtük. A mesterkurzusokat szervező Željko Garmaz, újságíró kolléga, lassan tucatnyi boros könyv szerzője nagy kedvelője Villánynak, tavalyelőtt Malatinszky Csaba vendégszerepelt, de a cikk szerzőjének is volt már alkalma előadást tartani itt a Villányi Franc projekt kapcsán.

A Sauska-sor most vegyes volt, pezsgővel indítottunk, ami tokaji alapanyag, de már Budafokon készül furmintból és chardonnay-ből. Brut NV, tiszta illatok, szinte légies, zöldalma, citrusok, finom bagett, kortyban is szép struktúra, feszes, finom gyöngyözéssel, gyümölcsös, kedves (88). A friss Furmint 2020 mutatja Tokaj fő fajtájának gyümölcsös és könnyed arcát. Laza elegancia, finom savak, élénk, vibráló bor. A korty szépen nyílik, sós-édes gyümölcsös zamatok. Abszolút közönségbarát kezdőfurmint, megvette itt is a publikumot (89). A Birsalmás Furmint 2018 más ligában szeretne játszani és meg is teszi. Édesfűszeres, érett, testes, koncentrált és komplex anyag, ahol a hordó aromatikája egyelőre erősebb a bornál. Lehetne több is, mostani kóstolás során a komplexitást és rétegzettséget értékeltem, az alap furmintot viszont szívesebben innám (90).

Váltás Villányba. A Kadarka 2018 a pécsi kadarka klónszelekció legjobb klónjait hozza össze egy borba, érett illat, némi fűszer, cseresznye, málna, jó savak, akad némi tanninérzet, picit fanyar, de telt korty. Nem tipikus, kicsit délies, de kedvelhető kadarka (86).  A Cabernet Franc Siklós 2018 egy érett illatot mutató, telt kortyú, áfonyás, szedres, gesztenyés jegyeket kiemelten mutató, tartalmas bor (90). Még egy vörös érkezett, a Cuvée 7 Villány 2017 még egy lapot húz tizenkilencre, vastag, erőteljes, de bársonyos és gyümölcsös egyszerre. Sok hordófűszer, masszív szerkezet, a sok és az arányosság itt közel jár (91).

Édessel fejezzük be a sort, a Late Harvest 2018 nem biztos, hogy a legjobb választás a végére, egy aszú azért jelentősen segítette volna a benyomások mélyebbre rögzülését. A kései szüret szép bor, méz, birsalma, ananász, aranymazsola. Aszalt papaya és mangó, körte és birs zamatában is (89).

A közönséget igyekszem ilyenkor figyelni, mit susmognak egymás között, milyenek a reakciók. Összevetve mindent, a fogadtatás pozitív volt, de igazándiból sajnos még mindig nincsenek magyar borok a horvát piacon, nem tudom, a piac nem elég nagy és jelentős, hogy megérje a marketinget, és nem is szeretne senki betörni vagy ennyire zárt és nehezen fogad be új dolgokat. Ez utóbbit annyira nem hinném, hiszen a következő részben még mindig furmintokról beszélünk majd, de azok már elérhetőek a horvát piacon is.

FOTÓK: a szerző és Marko Žuljević (WineoS)