A borhűtőben végzett gyors sorsolás következtében ezúttal a Tűzkő Birtok vöröse került a kezembe, mégpedig a 2009-es Merlot. A Tolnai Merlot felirat a címkén óhatatlan rossz irányba tereli a gyanútlan fogyasztót, nem csoda, hogy úgy döntöttek, a hangsúly inkább a Tűzkő, Merlot, Völgység hármasra helyeződik át. Ez a bor ugyanis nagyon távol áll a szupermarketek alsópolcos tolnai vöröseitől, amelyekben az édesség mellett vajmi kevés borra emlékeztetőt találunk.

Ez bor. Én pedig éppen ezt keresem, a bort. Illata egy korábbi tesztelésen nem volt teljesen meggyőző, de pár hónap távlatából úgy ítélem meg, jól fejlődik a palackban. Most van idő, kitöltöm a pohárba, hagyom, hogy barátkozzon a pohárral, a levegővel, hogy aztán érett meggy, szilvalekvár és étcsoki, hordófűszerek, pörkölt aromák induljanak meg. Nem, annyira nem vagyok sznob (türelmes), hogy 30 percet mérjek ki, amíg a tanninok lecsitulnak, ahogy egy népszerű sitcomban karikírozzák a borsznobokat.

Én bizony meg szeretném kóstolni rögtön, majd később is. És csak remélem, hogy 30 perc múlva még lesz belőle. Az ízeit kétségkívül a piros gyümölcsök vezetik, egy kis feketeszederrel színesítve, ugyanakkor a tannin szerepe is határozott, nem csak statisztál a szerkezetben. A hordófűszerek közül a vanília és a szegfűszeg ad neki meleg tónusokat, a lecsengésben meg jön egy szép étcsokis jegy is. Ezt már a harmadik korty után írom, ugyanis van benne kortyolási lendület, nem olyan bor, amiből fél pohárnyi gyönyörködés után nem tudunk még egy-kettővel meginni. A tizenháromfeles alkohol arányos, savhiányban sem szenved, gyümölcsössége élő és élénk, szép a hordóhasználat, tömören mit mondhatnék még róla?

Talán azt, hogy fiatal bor még, néhol kicsit nyers és fejlődőben van az eleganciája, de most sem okoz csalódást. Viszont nagyon szép bor válhat belőle, ha hagyjuk érni kicsit. Most valóban a 86 pont környékén van, még tornássza magát egyre feljebb. Már csak az a kérdés mennyi a türelmünk…

A bor címkefotóját innen kölcsönöztük.