Alapesetben nem rajongok túlzottan a tramini idehaza elterjedt változataiért- Általában sok maradékcukorral, az édes felé eltolva a harmóniát, parfümre hangolva az illatokat. Az nem kell. Én egy birtokkóstolón találkoztam ma esti főszereplőnkkel első ízben. Nem vártam tőle sokat, bár a pincészet az átlagosnál eddig is jobban teljesített. A 2011-es meg egészen korrekt.

Az illatában gyümölcs és virág egyszerre, nem hadakozva, inkább egymást kiegészítve, nem harsány, inkább kedves. Frissító rózsavíz, rahat lokum, édes barack, nekem ennyi még pont belefér. Szájban elegáns, viszonylag karcsú, de szépen strukturált. Viszonylag jó a savszerkezete, frissen tartja, van benne lendület, három korty a pohár, erre mondják, hogy jól csúszik.

Nem ismeretlenül vettem hát elő ma este, vittem magammal belőle az Adriára is, harminchat fokos nappalok utén esténként elővettünk egy-egy palack bort, javarészt fröccsben iszogattuk el, a melegben tisztán egy pohár is könnyen kiüthet, volt két meglepetésem, amiről nem hittem volna, hogy szódával is működik, ez volt az első, a másodikról meg majd írok még, van még egy palack az esti műszakra is belőle.

Szóval most jön a második pohárral, Pannon Borrégió TOP25, majd ezüst a Syngentán, bronz a Wine Challenge-en, de nem kell magyarázni, minden korty magáért beszél. Nem a világbajnokságon indítjuk, nem az olimpiai arany itt a lényeg, ez a bor a bor élvezetéről szól, mert ezt éppúgy el tudom képzelni magában, a teraszon, ahogy el is kortyolgattunk már belőle pár palackot, vagy egy vacsorasorban, ételek mellé, bírja a tempót. Még akkor is, ha mondjuk valahova 85/87 pont körülire lőnném be. És az már nem kevés...

Beszerzés innen, 1590 magyar forintot kérnek érte, megéri.