Ugyanakkor Szekszárd turisztikai vonzereje infrastrukturális hiányok miatt ingadozik, a wellness szolgáltatások száma alacsony, nincsen a Villányéhoz hasonló központi pincefalu, a présházak és borászatok egymástól viszonylag távol vannak. Bár egyre több étterem képes kielégíteni magasabb elvárásokat, de szálláshelyekből még mindig kevés van a városban.

Fritz József ráérezve a térség ma is érezhető hiányosságaira, elsőként épített egy olyan borászathoz tartozó borházat, ahol egyidejűleg több száz vendéget lehet asztalhoz ültetni. A közgazdász végzettségű, ingatlanüzletből érkező, a múlt század elején már nagybirtokos szekszárdi borfamília sarja rusztikus vendégfogadót és borászati központot álmodott meg a Szekszárd határában található Aranydombra. A kezdetben kicsi, először '96-os bort palackozó családi borászat apránként érte el mai méreteit. Az utóbbi évek nagy mennyiségű országos és nemzetközi díjakkal és elismerésekkel jutalmazott Fritz-borok jelzik, hogy az idei borvidéki versenyen a legeredményesebb borászatnak választott pincészetet illik ismerni és számon tartani.

„Nálunk a borászat és a vendéglátás szorosan összefügg, ezzel a filozófiával fejlesztettünk és fejlesztünk” – vallja Fritz József, alátámasztva az igazát azzal, hogy az évi százötvenezer palackjuk közel 80 százalékát helyben értékesítik. Ugyanakkor következő évek bővítései során nem is a bevásárlóközpontok polcain, hanem a kínai és orosz piacon kívánnak teret nyerni. „Mi a Fritz Tanyát sosem reklámoztuk, szájreklám útján terjedt el a hírünk. Mindig könnyen adtunk el, nem voltunk rákényszerítve semmire. Nem lehet mindenbe egyszerre belevágni, van egy fontossági sorrend. Amikor bővítünk, apránként haladunk végig ezen. Vendégtér növelés, aztán palackozó, új traktor vagy érlelő. Összehangoltan, lehetőleg úgy, hogy az új dolgok akadálymentesen illeszkedjenek a régihez.”

Az egybefüggő 16–17 hektáron, Aranydombon termő saját szőlőn gazdálkodó (és még körülbelül tíz hektárról vásároló) borászatért felelős Lőrincz Norbert 2003-ban került a Fritz Pincébe, s rá két évre már elkészítette az első borait. Nagyobb hangsúly is került ezzel a borokra, bár mint Lőrincz megjegyzi, „jó évjáratok voltak”, ezért a sikerek. Az aranydombi területtel szerencséje van a Fritz Pincének. „Akkor jöttem rá, miért hívják így, amikor egész Szekszárdot elverte a jég” – indokolja a borász. A borászcsaládból származó Lőrinczzel apja jó érzékkel szerettette meg a szőlőt, apránként nevelte bele az elkötelezettséget. A háztáji (ma már kéthektárnyi) saját szőlő művelése után az azóta megszűnt Rosavinnál tanulta ki a szakmát. S hiába mondogatja apjának, hogy „te már akkor is bort készítettél, amikor én még meg sem születtem”, ma már édesapja is tőle kér tanácsot. Saját néven bort nem készít, mint mondja, a Fritz-borok lefoglalják a figyelmét, s nem akarná, hogy az egyik a másik rovására menjen. A tulajdonos Fritz József pedig szabad teret hagy a borászának, aki saját elképzeléseit is beleviszi a borkészítésbe.

„Nagyon bízom az embereimben, összeszokott csapatot alkotunk” – válaszolja Fritz József, amikor arról kérdezzük, milyen főnöknek tartja magát. „Szeretek mindent megbeszélni, és elfogadom a másik véleményét, ha a megfelelő érvvel támasztják alá. Szeretek csapatban dolgozni, így próbálunk törekedni az abszolút minőségre. Nem hiszek a diktatórikus stílusban, inkább a háttérben megfigyelek és segítek, ha kell.”

Az a látogató számára hamar kiderül, hogy a pincészetnél komolyan veszik a vendéglátást. A borház ezen részéért felelős Propszt Éva napról-napra (népi viseletben) irányítja a konyhát és kalauzolja a vendégeket az autentikusan berendezett szobákba, ha kell komplett programcsomaggal készülnek a látogatóknak. Az étlap házias, magyaros ételekből épül fel, és javarészt helyi, kistermelőktől beszerzett alapanyagokkal dolgoznak. Szabadidejében pedig olyan dolgokra is jut a figyelméből, hogy kézműves bonbont készíttessen – a Mustra tesztünkön is győztes, 92 pontra értékelt – Medicina csúcsházasítás felhasználásával.

Az olaszrizlinggel, kadarkával, a kiemelkedően magas rezveratrol tartalmú merlot-val, kékfrankossal, cabernet sauvigonnal és blauburgerrel, kékoportóval dolgozó pincészetben a rozétól a bikavérig minden bornak úgy alakul az árképzése, hogy ezer forinttól 12 ezerig lehessen válogatni a palackos szortimentből. (Lusztig András, a pincészet értékesítője azért elárulja, nála a rozé és a kékfrankos pörög a legjobban. Mint mondja, ügyelni kell arra, hogy jó áron adják a minőséget, például a rozé sohasem lehet drága, és figyelni kell az olyan célcsoportokra, mint az egyetemisták.)

A tulajdonos azt vallja, hogy fontos a minél szélesebb vevőkör kiszolgálása. „A populáris, olcsóbb műfajnak ugyanúgy megvan a létjogosultsága, mint a csúcsboroknak. A maga kategóriájában mindenből ki kell hozni a lehető legjobb minőséget, folyóborból éppúgy, mint rozéból és bikavérből”– jegyzi meg Fritz József. A felvásárlásban is ez a szemlélet érvényesül, az egyik legdrágábban vásároló borászatról van szó, igaz, magas elvárásokkal. „Nem csináltunk gondot belőle, ha vissza kellett küldeni három–négy teherautónyi szőlőt” – teszi hozzá Lőrincz.

„A borvidék hírneve most teljesedik ki, a szekszárdi borok jönnek felfele” – mondja a borász. „A díjak inkább megerősítést jelentenek, de az útnak és a munkának nincsen vége. A helyi fajták mellett jól bánunk a világfajtákkal is. Ma több a villányi típushoz hasonlítható testesebb bor, de a szekszárdiakra jellemző gyümölcsösséget ezekben is felfedezhetjük. Szerintem egyfajta szekszárdi stílusról nem beszélhetünk: ha megkérdezünk hat borászt, hatféle választ fogunk kapni. A Fritz borok között nincs kedvenc, de talán a kékfrankosra vagyok a legbüszkébb, megbízható és évről-évre szépen viselkedik. És akármennyire is kényes a kadarka, ott van a helye a kínálatban.”

Lőrincz Norbert fontosnak tartotta megjegyezni, hogy jó kapcsolatban vannak a többi borásszal, összetartó (baráti és szakmai) közösséget alkotnak. Ebből mindenki profitál, hatékonyabb a megjelenés, a vendégek fogadása. Fritz József kifejezetten örül annak, hogy a borvidéken sokan fejlesztenek. „Abban hiszek, hogy ez nem elvesz, hanem hozzátesz az ágazathoz. Nem ugyanannyi vendég fog eloszlani több hely között, hanem jóval több vendég fog érkezni.” – jósolja Fritz József. A pincészete részben pályázati forrásokból szintén változásokon fog keresztül menni a jövőben. Új vendéglátóteret és borászati területet adtak nemrég át, növelni fogják a szálláshelyek számát, a hatalmas kupolás borszentély is új szárnnyal fog bővülni, a tanya napelemről kap majd energiát.

„A vendéglátás adottságai még nem a legjobbak Szekszárdon” – hívja fel a figyelmet hiányosságokra Fritz József. „Több szoba kell, wellness- és programlehetőség, komolyabb vendéglátás szükséges. Itt is érezni, hogy rossz az ország marketingje, és kevés pénz oszlik el rossz helyen.”