Magyarországon Széchenyi István honosította meg a szivarkultúrát, ami az 1920-as, 30-as évekre meghatározó összetevője lett a hamisítatlan kávéházi hangulatnak. Míg egyes országokban töretlenül népszerű volt, hazánk politikai történései nem teremtettek támogató légkört és ideális körülményeket a sokszor még ma is „úri huncutságnak” tekintett szivarkultúra megerősödéséhez. Szerencsére azonban napjainkban újra kezdik felfedezni a szivarozás kulturális- és sok esetben kulináris, gasztronómiai értékét. Erre több kezdeményezést is láttunk az elmúlt években.

Bóka Balázs: Bár jómagam nem vagyok gyakorlott szivarfogyasztó, úgy gondolom, az első szivar élménye hasonló lehet, mint az első bor. A szerencsések, ha egyből jó minőségű termékkel találkoznak egy életre beleszeretnek, míg másokat hosszú időre elrettenthet az első tapasztalat. Önnek mi volt az első szivarélménye?

Schiffer Miklós: Bevallom a szivar nekem már pipás tapasztalatok után jött, és a pipa esetében megtanultam, hogy a minőségi dohány legalább annyira fontos, mint a jó pipa. Az első szivar élményeim jó 30 évesek, akkor kezdtünk el barátokkal hódolni ennek a szenvedélynek. Kubai szivarokkal kezdtem, de hamar átpártoltam egy dominikai márkára, ami máig a kedvencem. Ez a DAVIDOFF, a legendás genfi szivar connaisseur, Zino Davidoff által jegyzett márka.

SCHIFFER MIKÓS ÉS BÓKA BALÁZS ANDOR 

BB: A szivaroknál is megvannak a különböző szintek, minőségbéli és árkategóriák. Ön hol tart most ezen a palettán? Van olyan tétel, ami még az ön számára is elérhetetlen?

SM: Természetesen a szivar pont olyan, mint minden élvezeti és luxus termék. Rengeteg minőségben és kategóriában kapható. Ezt egyfelől meghatározza, hogy melyik területről, melyik gyártótól származik. Az árat nagyban befolyásolja az egyes darabok érlelési ideje – hasonlóan sok italéhoz- valamint az is, hogy milyen méretű, gépi vagy kézi sodrású. Személy szerint én csak a kézi sodrású darabokat szeretem, ezt is ajánlom, ha valaki megkérdez. Rövidebb kávé utáni mérettől a Churchill, Robusto és Toro méretekig. Ezek nem csak méretet, hanem azt is jelzi a szivarosnak, hogy milyen hosszúságú füstölgési idővel számolhat. Elérhetetlen darabok természetesen vannak, különleges érlelésű és történetű legendás szivarokért, akár a szálankénti több százezer forintot is elkérhetnek.

BB: A boroknál fontos szempont a termőhely, a fajta és az évjárat. A szivarok esetében mennyire érezhető a terroir, és a szüret időpontja?

SM: Természetesen a kubai szivaroknak van a legnagyobb presztízsük, hiszen az éghajlat és a föld optimális összhangja itt a legalkalmasabb a tökéletes dohány termesztésére. Dominika, Ecuador és Mexikó is remek termő területekkel rendelkezik. Az új trend nagyon sok esetben a különféle területekről származó levelekből alkotott szivarokat részesíti előnyben.

BB: Mire figyel egy szivarkedvelő miközben füstöl? Mik a fő ízjegyek? Mi határozza meg az élvezeti értéket?

SM: Minden szivaros mást keres, én a lágy, de mély ízvilágot keresem, diós, mogyorós, whisky-s, karamelles hangulatokat. Az egyik legfontosabb dolog, ami a tökéletes jól sodort szivart jellemzi, a zavartalan szelelés, azaz az akadály nélküli égés, ami az íz élvezetének az alapfeltétele.

BB: Világszerte népszerűek a borkostolók. A szivarfüst mennyire terheli meg az ízlelőbimbókat? Léteznek olyan szivarmustrák, ahol akár több tíz különböző szivar kóstolható egymás után?

SM: Természetesen a szivar köré is számos ilyen esemény szerveződik, ezek lehetnek több száz fős, de akár pár fős társaságokban megejtett kostólások, ahol az ízekről, minőségről eszmét cserélhetünk egymással. Megterhelő?  Természetesen igen, „okosan” kell a darabokat egymás után sorolni és csakúgy, mint a borok kostolásánál, itt is tudni kell abbahagyni.

BB: Ha valaki kezdőként szeretne elmerülni ebben a különleges világban, mire kell odafigyelni? Milyen egyszerűbb, könnyen értelmezhető szivart érdemes választani, hogy egyből sikerélményünk legyen?

SM: Az első élmény meghatározó, ezért feltétlenül kézzel sodort, közép-minőséggel kezdenék. A dominikai darabok erre alkalmasabbak, mint a testes „ütős” kubaiak.

BB: Magyarországon a szaküzleteknek köszönhetően szerencsére már könnyen hozzáférhetünk a legjobb minőségű, a világ minden pontjáról érkező borokhoz, pezsgőkhöz és párlatokhoz. Mi a helyzet a szivarokkal?

SM: Egyre több az országban a jó választékkal rendelkező, megfelelő humidort üzemeltető üzlet. Ne felejtsük el,  a szivar lelke a tökéletes állapotú dohány, amit csak akkor tudunk fenntartani, ha megfelelő páratartalmú humidorban tároljuk a darabokat.

BB: Bort fektetve, meghatározott körülmények közt tárolunk, dugóhúzóval nyitunk és talpaspohárból, azon belül is lehetőség szerint a fajta adottságait leginkább kiemelő formájúból fogyasztunk. És ez csak néhány körülmény, melyre figyelnünk kell. Milyen szabályai vannak a szivarozásnak. Mit illik, és mit nem ildomos tenni, ha szivarra gyújtunk. Van írott vagy íratlan „szivaretikett”?

SM: Régebben azt tartottuk, hogy csak gyufával illik felizzítanunk a szivart, de ma már a szivar gyújtásához remek öngyújtók is vannak. Van, aki a láng felett gyújtja meg a szivart, beszívva a lángot, mások beletartják a lángba, ez is, az is megfelelő. Egy a lényeg és ez a legfontosabb szabály, benzines öngyújtóval tilos szivart meggyújtani, mert a dohánylevelek átveszik a lángból a benzin ízét. Ezzel halálra ítéljük a szivart.

BB: Ha bárki elképzel maga előtt egy szivart, azt hiszem a legtöbben az úgynevezett gyűrűt is látják lelki szemeik előtt. Mi a szerepe a szivar gyűrűjének? Hasonló szerepet tölt be, mint a címke a borosüvegen, vagy van egyéb funkcionális szerepe is?

SM: A gyűrű az egyes márkák, méretek és évjáratok megkülönböztetésére szolgál. Olyan része a szivarnak, mint a címke a borospalacknak. Van, aki azonnal eltávolítja és van, aki csak akkor, amikor az égési út eléri. Erre nincs szabály, szokás kérdése a dolog.

BB: Beszélhetünk-e a szivar és étel, illetve szivar-ital párosításának művészetéről? Ha igen, ennek milyen szabályai vannak? Úgy képzelem egy jó whiskey vagy konyak szépen illeszkedik a szivarfüsthöz.

SM: Természetesen ez egy örök téma, hiszen a szivar élvezetet előszeretettel kötik össze a nemes italokkal és különleges ízekkel. Bevallom, én a szivar „magányában” hiszek. Természetesen nem vetek meg mellé egy finom konyakot vagy akár rumot, de azt szeretem, ha a szivar ízvilága önmagában teljesedik ki.

BB: Mit ajánl annak, aki kedvet kapott a szivarfüstben való megmerítkezéshez?

SM: Azt ajánlom, hogy kezdje el, ez egy nemes és klasszikus szenvedély. Persze a mérték itt is fontos, nem lehet mindenki Winston Churchill, aki 300.000 szálat tett magáévá hosszú élete során.