John Baker és Nick Place regénye, a Sztálin borospincéje egyedülállóan izgalmas történet egy borgyűjteményről, amelyet elloptak a cártól, elrejtettek a nácik elől, hogy aztán egy sydney-i illetőségű borkereskedő bukkanjon rá. Lélegzetelállító olvasmány életről, halálról, valamint (csillagászati árú) eltört borospalackokról. Megjelenése után hamar bestseller lett Ausztráliában, és mind belföldön, mind külföldön nagy médiafeltűnést keltett.

Mi teszi varázsossá ezt a történetet? Az élvezetes elbeszélésmód, és az, hogy könnyen emészthető stílusban ad történelemleckét, miközben bevezet számtalan titokba a borhamisítás rejtelmeitől a bordeaux-i borok lényegéig. S mellé számos fogvacogtató mozzanat összetört palackokkal és – ki tudja, tán összetört csontokkal...

A Sztálin borospincéje tempós és lebilincselő; a borrajongóknak, a gasztronómia kedvelőinek, a történelem szerelmeseinek és az utazásmániásoknak egyaránt tetszeni fog. A csúcsborok tündöklő, kifinomult, és olykor megmosolyogtató világa az utóbbi években a figyelem középpontjába került. A Sztálin borospincéje új színnel gazdagítja a palettát. A szerzőket nagy nemzetközi médiafigyelem övezi, a könyv fantasztikus kritikákat kapott. 

Két férfi egy olyan borgyűjtemény nyomába ered, amely túl mesésen hangzik ahhoz, hogy igaz legyen. Kutatásaik során végül több ezer palack rendkívül értékes, ritka, évszázados borra bukkannak, amelyekről kiderül, hogy még az utolsó orosz cár és Joszif Sztálin gyűjteményének darabjai voltak. 

A SZERZŐ 

John Baker a ’90-es évek végére nagy értékű muzeális borok és borritkaságok kereskedőjeként vált ismertté. Vállalkozó kedvű és kalandvágyó ember lévén természetesnek vette, hogy alkalmi üzleti partnere, Andrew Simon őt keresi meg azzal a titokzatos borlistával, amihez foghatót sem John, sem jobbkeze, Kevin nem látott még. A listáról kiderült, hogy Oroszország utolsó cárja, II. Miklós borgyűjteményének katalógusa. A forradalom után – amelynek során a cárt és teljes családját kivégezték – a borok az állam birtokába kerültek. Később, immáron Sztálin tulajdonaként a nácik előretörése miatti aggodalomból az egész készletet nagy titokban egy távoli grúz borászatba szállították. 

Fél évszázaddal később híre kelt, hogy a borritkaság-gyűjtemény a föld alatt rejtőzik, olyan helyen, amely egyetlen ismert térképen sem szerepel. John és Kevin merész, kalandos – és akár veszélyekkel fenyegető utazásra indult, hogy kiderítse, vajon tényleg léteznek-e ezek a borok, és vajon a gyűjtemény megvásárolható és elszállítható-e egy jelentős londoni aukciósházba.

A magyar kiadás szerkesztője

Szabó Edit újságíró, szerkesztő, borszakértő. A TV Paprika alapító főszerkesztője és programigazgatója volt. Húsz éve foglalkozik borral és gasztronómiával. Hét éven át készítette a Népszabadság TOP 100 Magyar Bor magazint. Három könyve jelent meg, saját internetes lapja a borsmenta.hu. Borszakírói munkássága elismeréseként megkapta a Bussay László- emlékdíjat és a Borászok Barátja címet. 

A valóság

A Sztálin borospincéje Sydney-től Párizs, Bordeaux és New York érintésével Tbilisziig tartó vad, olykor hajmeresztő utazás a csúcsborok világában. A tünékeny kincs nem más, mint egy sok millió dollárt érő, lélegzetelállító borgyűjtemény. A szereplők között feltűnik Sztálin, Hitler, II. Miklós cár, és több jelentős grúz üzletember – s mindez annak a legújabb kori orosz üzleti világnak a születése táján, amely később Putyin és az ő oligarcháinak világává fejlődött.

John Baker ausztrál borkereskedő és segítője, Kevin Hopko 1999-ben Grúziába, erre a Szovjetunió széthullása után némileg törvényen kívüli vidékre utazott. Egy olyan borgyűjtemény után kutattak, amelyről azt rebesgették, hogy az utolsó orosz cár, II. Miklós elveszettnek hitt, ritka kincseit rejti, és amely a forradalom után Sztálin személyes tulajdonába került. 

Egy szinte ismeretlen grúz borászatról suttogni kezdték, hogy ott található az a felbecsülhetetlen értékű, 40 000 palackot számláló borgyűjtemény, amely igen becses, és jobbára százévesnél is idősebb bordeaux-i tételeket rejt. 

Ez túl szépnek tűnt ahhoz, hogy igaz legyen. John és Kevin felfegyverkezett üzletemberekkel találkozott, amikor útnak indult, hogy megvizsgálja a borokat, megállapítsa, nem nagyszabású hamisításról van-e szó, és hogy megpróbálja élete legnagyobb üzletét megkötni. 

A FORDÍTÓ

Upor László

Színházi dramaturg, műfordító, egyetemi tanár. Több mint ötven kortárs drámát, számos regényt, esszét és életrajzi könyvet fordított. Éveken át szerkesztette az Európa Könyvkiadó drámaantológia-sorozatát. Rendszeresen publikál színházi és filmes tárgyú cikkeket. Két könyve jelent meg.

„Végre egy (majdnem?) krimi, amelyben nincsenek hullák (tényleg nincsenek?), és a hajsza nem egy tonna arany, hanem több tízezer palack különleges bor után folyik. (Tényleg: kié lesz az aranyat érő gyűjtemény?)” 

Bodó Judit, tokaji borász

És végül néhány személyes megjegyzés Ercsey Danitól: "Grúzia, pardon Georgia tényleg elképesztő világ, bár már nem mászkálnak az övükbe dugott pisztollyal a helyi maffiózók. Ennek ellenére a grúz valóság még mindig a fegyverek, a férfiasság, a bátorság, a család és persze a bor körül forog. Igazi élmény volt újra elmerülni ebben a számomra már jól ismert kultúrában, a fürdőben Tbilisziben, az asztalnál a vacsoráknál, ahol tényleg minden este véget nem érő pohárköszöntőkbe torkollik a Tamada jóvoltából és az amazonok és argonauták legendájában. Apropó legenda, azt tudták, hogy a grúzok nemzeti festője a magyar Zichy Mihály, akinek a Somogy megyei Tabon van múzeuma? Ahogy követtem a lebilincselő történetet, eljutottam Bordeaux-ba és Párizsba is, utóbbi a jedvenc városom gyerekkorom óta. Nagyot dobbant a szívem, amikor kibontottak egy Chateau Suduiraut bort, hiszen magam is jártam a pincében, akárcsak a Chateau Margauxban, ahol ebédre voltam hivatalos. Ami pedig a Chateau d'Yquem-et illeti, nem vagyok telhetetlen. Oda még nem jutottam be, de mindennek eljön az ideje..."

A könyv az Európa Kiadó honlapján előrendelhető!