A Vina Jakob egy kis szlavóniai pincészet, egy kevéssé reflektorfénybe levő borvidék, a Slavonski Brod területein gazdálkodnak, ráadásul elsősorban vörösekkel, ami eleve szokatlan ezen a grasevina-uralta vidéken. Ilija Zdravko Jakobovic hét hektáron termeszt cabernet sauvignont, merlot-t, cabernet franc-t és syrah-t. Az első kereskedelmi évjáratuk 2006-ban volt, egy 2009-es Jakob Cuvée hozta meg az ismertséget és elismertséget.

Az ültetvények a Száva folyóra néznek, a talaj anyag, mészkő és homok, a tőkék életkora 15 év körüli. A termésátlag egy kilogramm alatti tőkénként. A pincében klasszikus, 225 literes barrique hordók sorakoznak, horvát és francia gyártókról, harmadukat évente cserélik, így egy hordó három szüretet szolgál ki a pincészetben. A prémium vörösek egy évet töltenek hordóban, újabb évet palackban, mielőtt piacra kerülnének.

A Jakob Cuvée azonos arányban tartalmazza a három fő bordeaux-i fajtát, amelyek 16 hónapig érlelődtek francia és szlavón tölgyből készített hordókban, majd palackban vártak még egy évet. Jelenleg a 2013-as a forgalmi tétel, de a 2012-es van ideális állapotban.

A Jakob Cuvée nem egy trendkövető, modern bor. Nem a friss gyümölcsök, a könnyedség jellemzi, nem a laza poharazgatások alkalmaira teremtették. Ez egy érett, testes, masszív vörös, sokak szerint az egyik legjobb horvát vörösboros területről. Hat-hét évesen már mutatja azt, miért is az valóban a brodski stupniki dűlő.

Mély illatok, dohány, étcsokoládé, szárított fűszerek, kakukkfű, babér és majoranna. Érett gyümölcsök és aszalványok, szilva, feketeribizli, szeder. Szájban koncentrált, telt és széles. Van benne szikárság és erő, van benne teltség és gyümölcs, van benne határozott tannin és korrekt sav. Egyensúly.

Szeretem azokat a borok, amelyekben ez az elegáns harmónia jelentkezik, ahol nincs túl sok semmiből (itt talán az alkoholérzet tart ki tovább, mint a gyümölcsök, ez az egyetlen igazán zavaró pont), ahol élvezet minden újabb korty, mert újabb rétegeket szabadít fel. Lehet kicsit old-school, lehet mondhatni villányias, de bitang jó bor.

Nem csak azért, mert én ezt a stílust kedvelem (akár trendi, akár nem, kevéssé érdekel), hanem mert érett, szép alapanyagból nem készült egy bakelittá szoliztatott grand cuvée. A sok olyan mérce, amely bizony megállhat a határon innen, ahol élvezhető, ahol szerethető és ez is fontos, nem csak a nagyság. Még bővebb van benne jövő.

Ha az első nap meghatározza az évet, kiváltképp szerencsésnek mondhatom magam, mert ez nekem minimum 92/100 pontos élmény volt elsőre.