A gyöngyözőbor akkor jó, ha nincs benne sok alkohol illatos, de nem pacsulis, könnyed, de azért érezzük a testét és finom gyöngyök simogatják korty közben a garatunkat.

A Csillagvölgy Pincészet viszonylag új játékos Villányban, bár egyik fő tulajdonosa, Gere Attila neve azért ismerősen cseng a magyar borkedvelők körében. Az itt készülő borok azonban nem az ismert villányi stílt követik: itt ugyanis csak reduktív, könnyed borok előállítása a cél.

Irsai, cserszegi, olaszrizling, sorolhatjuk a fehéreket, akadnak rozék, vörös csak egyetlen, portugieser található az inox tartályokban. És van gyöngyöző is, csavarzárral ellátva, ahogy a többi társa is. Lecsavarom, töltök, visszacsavarom, vissza a hűtőbe, az esti harminc fokban pillanatok alatt felmelegedne.

A meccs hajtós, figyelem, lassan kortyolgatok, a bor laza, alig tíz százalék alkohol, enyhe buborék-hatás, laza fröccs-feeling. Nincs túlzó illata, nem virágba burkolózik be, inkább őszibarackos, érett, édes illatok jönnek a pohárból és a korty is ezt a vonala követi. Édes gyümölcsösség, pici mentás-citromfüves erősítéssel.

Az angolok összehoznak egy potyát, az ukránok meg hiába hajtanak, még Kassai sincs velük, Vadkettő az orráig se lát el, nem hat bíró kell ide, hanem valami rendes jelzőszerkezet, de hát a FIFA matuzsálemek nem haladnak, csak én haladok a borral, a fél palack úgy elfogy egy félidő alatt, hogy észre se veszem. A gyöngyök picit hamar pukkannak ki, keveset töltök, úgy élvezetesebb.

Lefújják, angolok, franciák mennek tovább, lassan érdektelen lesz a további szakasz, nem úgy mint a gyöngyöző, töltök még egy pohárral, a többit elteszem másnap estére, egy hűvös pohár jó lesz a meccstelen nap végére.