A nyitó képet az étterem Facebook oldaláról metszettük.

Bernát Dániel chef neve számomra garancia, már több mint egy évtizede követem a munkásságát, kétszer interjút is csináltam vele még a Borigo magazinba, úgyhogy izgatottan vártam a Thököly étterem helyén születő Szaletly nyitását, ami komolyan veszélybe került a pandémia miatt. Szerencsére a csapat és a tulajdonosok átlendültek a nehézségeken és 2021. december 14-én megnyitottak, azóta pedig biztosan volt idő az összecsiszolódásra is. Lássuk hát.

A hely kívülről, avagy egy téli estén így néz ki Budapesten a Thököly út és a Stefánia út sarka (Fotó: Ercsey Dániel)

Ugyan a szaletli (legalábbis ahogy Tömörkény használta a szót) kerti lugast jelent, de a mínusz két fok eltántorított a kerthelyiségtől. Belépve olyan, mintha egy előszobába érkeztünk volna, kicsit hezitálunk is, hogy a szárnyas ajtót ki merjük-e tárni, hiszen itt nem fogad még senki, de győz az éhség és a kíváncsiság.

Belépve az "előszobából" ez a kép fogad (Fotó: Ercsey Dániel)

Benyitva azonnal hozzánk lép valaki, szerencsére foglaltunk asztalt, mert nagyon úgy tűnik, hogy péntek este megtelik a hely. Az asztalunkhoz kísérnek, a fogas kissé távol van, emiatt a családból csak én megyek el odáig, a hölgyek a székükre terítik a kabátjaikat. Ami a berendezést, a hangulatot illeti, semmi feszengés, olyan, mintha egy nappalival egybekötött étkezőben ülnénk, a polgári hangulatot erősíti a hatalmas keleti szőnyeg és az art deco asztal mint dekoráció. Elsőre az otthonos szó jut eszembe, egy hely, ahol nem kell feszengeni.

Keleti szőnyeg és art deco asztal (Fotó: Ercsey Dániel)

Az üdvözlő ital felett először morognék, miért is kell prosecco-val kínálni a nagyérdeműt, de aztán meggyőz a szájban szétolvadó buborék és a kortyot érezhetően kerekítő maradékcukor, hogy minden úgy jó, ahogy van. Az előételnek kért hortobágyi rétes roppanós tésztában érkezik, a hús állaga tökéletes, a mártás és a tejföl harmóniában vannak. A klasszikusnak számító palacsinta lecserélését a rétesre talán csak a textúra indokolta, tényleg izgalmasabb így, még ha ízben nem is éreztem a különbséget. A tyúkhúslevesben a tésztába csomagolt hús fűszerezése kiváló, sokat tesz hozzá az egyébként korrekt léhez, a zöldségek roppanós állagúak, akárcsak a hazai sajtóban már dicsért gulyásleves esetében.

A húsleves (Fotó: Ercsey Dániel)

A kölyök fogások közül választott paradicsomos tészta a lányom szerint „elmegy, bár jobb lenne, ha bele lenne kockázva némi hús“, legközelebb el is határoztam, hogy sírba viszem a séfet és rendelek egy „rántott husit“ is, mondván, hogy tálalják egybe. A csirke salátában a hús szuper, akárcsak a majonéz, bár ebben a műfajban meglátásom szerint nem lehet megváltani a világot. A lassan sült mangalica tarja egész egyszerűen csodás, a gersli rizottó és a tejfölkrém jól harmonizálnak a hússal, de ami az egészet feldobja, az számomra a harissza püré kellemesen pikáns íze. A hagymás rostélyos alapját képező médiumra sütött angus steak közelít a tökéleteshez, amit jól jelez, hogy a véresebb húsokért egyébként nem igazán rajongó tinédzser lányom ha tehetné, az egészet einstandolná, így csak a felét eszi meg, amíg én a feleségem mangalicájába kóstolok bele. A rostélyosomhoz kínált, Ipacs Szabó 2019-es villányi Inni jó nevű bora telitalálat, a mangalicához is jól passzol.

A hagymás rostélyos (Fotó: Ercsey Dániel)

A desszertek előtti hosszas tanakodás alatt én egy pohár Tokaj Sweet-tel (2018, Serpens borászat) vigasztalódok, a feleségem pedig egy Almond Delight desszertkoktéllal hangolódik sikeresen, utóbbi a másik tinédzser lányom tetszését is elnyeri.

Az előételnek rendelt hortobágyi rétes (Fotó: Ercsey Dániel)

A zárásként érkező madártej sűrű és kellemesen hideg, feldobja a pár csepp olívaolaj, amit hosszasan lehet érezni a szájban, a túrófánk viszont középszerű, nem mintha bármi bajom lenne a műfajjal, de itt is vártam volna valami csavart, ami most elmaradt. A somlói galuska és a mákos guba egyaránt pohárdesszertként érkeznek és egészen kiválóak, mind ízükben, mind állagukban.

A mákos guba (Fotó: Ercsey Dániel)

Amíg a család egyik fele a távozás előtt a mosdót látogatja meg, én úgy döntök, hogy nem lenne teljes az élmény egy digestif nélkül, így egy pohár tíz éves whiksyvel búcsúzom a Szaletlytől, amiről összességében elmondható, hogy nem görcsöl rá a dolgokra, de megpróbálja a legtöbbet kihozni abból, ami van. Az ételek kiválóak, a kiszolgálás nemkülönben, soha nem tolakodó, de nem kell rá várni, az ajánlások az italok terén megállják a helyüket és még a berendezés sem rontja el a dolgot. Alig hiszem, hogy innen bárki rossz szájízzel távozhatna!

Belső tér: 10/8

Kiszolgálás: 10/10

Ételek: 10/9

Borlap: 10/8

Ár-érték arány: 10/9