Kérem Várjon!
Cikkek
Miért nem jönnek a borposztok?
Foci sörrel
Pécsi Borozó
2014 July 01.
Egy ideje nem iszom bort. Na jó, ez nem igaz, de biztosan kevesebbet. Akkor is főként fröccsben, a Sétatéren. Amióta az sincs, itthon nem igazán bontok meg egy palackot. A meccsekhez meg sört vesz elő az emberfia, az itthoni tartalékok is elkerültek, majd véletlenül éppen Prágába utaztunk el, lett is némi utánpótlás. Bár az igazat megvallva, nagyjából eddig tartott ki a sörözéses lelkesedés, ezért is írom meg gyorsan a posztot, ma estére már lehet, hogy nézek valamit a pincében.

A focivébé nyitómeccsén egy Mandžukić-mezes Ožujskóval szurkoltam, pont elég volt az egy-nullhoz, aztán nem volt utánpótlás, ki is kaptak a horvátok, persze ehhez több köze van Nisimura Juicsinek. A kameruniak ellen még csak-csak (hogy bunda volt-e, ki tudja), Mexikó ellen már egy rekesz sem segített volna, annyira ötlettelen volt a játék. Szurkoltam még a bosnyákoknak is, de ott se jött össze a továbbjutás, most már csak szimpátia alapján szurkolok.

Mondjuk tegnap az algériai srácok szimpatikusan közdöttek, a németek mégis nyerni tudtak és ezért szomorú sem voltam a végén, jó volt, hajtós volt, egy Fénixet bontottam mellé, most ismerkedtünk meg Prágában, belga stílusú cseh búzasör naranccsal és korianderrel. Odakinn persze belekóstoltunk más sörökbe is, a klasszikusok sorakoztak főleg, Gambrinus, Pilsner, Krušovice, Staropramen, de volt más is, tucatnyi főzde sörét kóstoltuk meg, Kácov, Bernard, Herold, bennem jó emléket hagyott a Permon Summer Ale-je, friss volt, a sörök cserszegije, fogalmaztuk meg borban rögvest. Más nem volt tőlük, így a többi kimaradt, a weboldalukon azonban egész szép portfóliót találtam, legközelebb el kell menni egész Sokolovig - Prága brutálisan elturistásodott amúgy is, jegyzem meg turistaént, tizenegy éve valahogy csehebbnek éreztem.

Nem panaszkodom, kimozdultunk a hétköznapokból, ezúttal a szlovák utakon sem okoztam balesetet, megtört az átok, eljutottunk jó helyekre, meg beszélgettünk is, végre. És söröztünk, a többiek Pozsonyban, zuhogó esőben, kerthelyiségben még ittak egy Šarišt, én ott már Kofolával vezettem le a hétvégét, lévén haza is én vezettem onnan.

Nem mondom azt persze, hogy egy-egy vinotéka feliratnál nem éreztem azt, hogy be kéne kukkantani, végül csak egyszer álltunk szóba borral, a Julius Meinl nemrég nyílt háromszintes gourmet áruházában néztük meg a boros részleget is, de ott mindent megvizslattunk mondjuk. Vylyan Syrah és Chardonnay volt a kínálatban, egy tokaji mellett tartotta a magyar frontot.

Valahogy eddig tartott a lendület, hazafelé már nem is nagyon akaródzott sört venni, aztán elsősorban ajándék célzattal megtöltöttüka csomagtartót, de egy jó vöröset kívántam már vasárnap este nagyon. Persze nem bontottam, fáradt voltam és ágynak estem, egyedül amúgy sem jó, én nem szeretek magammal borozni, ma raktárt pakolok, sok karton bort nézünk át, még nem választottam ki, de ma este bort bontok.