Bevallom az ötletet Davide Bortone barátom cikke adta, aki nem félt az olasz borkedvelők figyelmébe ajánlani egy osztrák, egy magyar és egy román borvidéket is, ezer hála és köszönet érte! Az emberek amúgy is szeretik a listákat, jó alapot adhat a tervezgetéshez, a bemutatott borvidékek közül pedig olyan is van, ami felé lehet, hogy a lista nélkül soha nem indulna el senki, pedig megéri! Lássuk hát, mit ajánlok a figyelmetekbe 2024-ben:

1. Modré hory - Csehország

Csehországról eleve nem a bor, hanem a sör jut az emberek eszébe, de még a borkedvelők között is inkább Mikulovot és a fehérborokat szokták emlegetni. Nos, az eredetvédett VOC Modré hory régióba összesen öt falu tartozik, ezek Kobylí, Vrbice, Bořetice, Němčičky és Velké Pavlovice és az a különlegessége, hogy itt az egész eredetvédelmet a vörösborok, azonfelül is a kékfrankos, vagyis a frankovka miatt hozták létre. Selymes tanninok, gyümölcsös ízek, rozék és vörösborok, pinot noir-ok, Szentlőrincik, portugieserek és persze kékfrankosok. A vidék Brno-tól mindössze fél órányira fekszik, de közel van a szlovák határ, Pozsony és Bécs is. Olvassatok is a borok mellé, mondjuk egy cseh költő, Jiří Kuběna verseit: „Te ugyanis nem a halandóknak, / te az isteneknek feded fel csak meztelen titkodat, Bítov, / az istenek választottak ki / téged a csönd lakomáihoz” (Az örök Bítov, részlet. Csehy Zoltán fordítása)

 Néhány ajánlott termelő: Stapleton&Springer, J.Stávek, Horák, Syfany 

A fotót innen metszettem

2. Plovdiv környéke - Bulgária

Bulgária a trákok egykori földje, Plovdiv pedig a valamikori fővárosuk, Európa legrégebb óta folyamatosan lakott városa. A trákokat a görögök követték, őket a rómaiak, aztán jött Bizánc, aztán hellyel-közzel a bolgárok, akik persze akkoriban még nem szláv nyelvet beszéltek, hanem egy türk dialektust, de ez sem akadályozta meg őket abban, hogy egy hatalmas birodalmat hozzanak létre és még Konstantinápolyt is hódoltassák. Napjaink bolgár borvidéki besorolása nem sokat lacafacázik, északon van a Duna mente, Szófiától délre, egészen Melnikig a Struma-völgy, az ország közepén a Rózsák-völgye, keleten, a tenger partján a Fekete-tenger régió, Plovdivtól délre és délkeletre pedig Trákia. A legfontosabb szőlőfajta errefelé a mavrud, amiből jellemzően magas alkoholú, testes, hosszan érlelhető vörösborokat szűrnek, néhol jelentős alkoholédességgel, csokoládés, aszalt szilvás ízjegyekkel. Plovdiv pedig a világ egyik leghangulatosabb városa, több napnyi látnivalóval! A mavrudok mellé tessék Anasztasz Sztojanov verseket olvasni: „Bulgária – / koldusok nyűtt kendője, / tarka kendő, mit átitat / a rózsaillat s verejték szaga.” (Bulgária, részlet. Kiss Benedek fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Zagreus, Dragomir, Villa Yustina

3. Leithaberg - Ausztria

A Lajta-hegység pont olyan, mint bármelyik magyarországi középhegység, amit a világ lakosságának a többsége inkább dombként határoz meg. A szőlők főleg a keleti lejtőin terülnek el, vagyis a Fertő-tóra néznek, illetve körülölelik Kismartont, az Esterházy család egyik legfontosabb fészkét. Az ottani kastélyban étterem és vinotéka is üzemel, de a család nevével fémjelzett pincészet is a csúcskategóriát képviseli. Csodás vidék, lankás domboldalak, csúcséttermek, a Fertőn lehet vitorlázni és a környéket átszelik a bicikliutak, ráadásul mintegy koronaékszerként beékelődik a borrégióba az egykori szabad királyi város, Ruszt, ahol a világ legjobb édes borainak némelyikét készítik. A ruszti aszú első említése megelőzi a tokaji aszút, a furmintot pedig több száz évvel korábban említik a Fertő-tó partján, mint Hegyalján. Napjainkban viszont nem ez a fő szőlőfajta, hanem az olaszrizling, a pinot blanc és a chardonnay, vörösekben pedig a kékfrankos. Errefelé Rainer Maria Rilkét forgassátok: „Görnyedten kilépve csepegős eresz / alól a fényben fürdő vidékre: / áttetsző folyadék volt a táj – / minden udvar csendjét dalra cserélte, / ahogy óriás teljesülés tökélye / épp a legkisebb szolgálatra vár.“ (Szivárvány, részlet. Báthori Csaba fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Esterházy, Leo Hillinger, Mad, Heidi Schröck & Söhne

4. Topola környéke - Szerbia

Šumadija nem a legfontosabb szerb borvidék. Nem is a legnagyobb. Nem is a legismertebb. Nem ennek a vidéknek a legrégebbi a történelme. Talán nem is a legszebb. Nincsenek nagyvárosok a közelben, Belgrád 70km, de a dombos-hegyes utakon csak lassan lehet haladni. Viszont mégis a legtöbb szerb érzelmileg Topolához és az Oplenac-hegyhez kapcsolódik leginkább. Hogy miért? Nos, itt alapított pincészetet I. Péter szerb király, no meg mellette egy hatalmas templomot, mauzóleumot, szóval kvázi zarándokhelyként üzemel a város, még a volt királyi pincészetet is be lehet barangolni! Az akkor híres borok „receptjét“ pedig megőrizte az utolsó vincellér és átadta a rendszerváltás utáni első induló magánpincészetnek, az Aleksandrovićnak. Topola városka amúgy bájos fekvésű, a Szent György templom és a Karadjordjevic mauzóleum az Oplenac-hegy tetején tényleg kötelező látnivaló, ráadásul a szomszédságában, a város központjában egy hangulatos, régi udvarházban kávézót és borbár-vinotékát üzemeltet a város, csak a régió boraival. Ha szerb költőt akarunk olvasni, én Slobodan Tišma verseit ajánlom: „Üresnek és szépnek lenni, Lelketlen szobornak / Ez mindenki célja / Mindenki művész, technikus akar lenni / Nem létezni, nem szégyenkezni“ (Blues Diary, részlet. Orcsik Roland fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Matijašević, Aleksandrović, Draganić, Arsenijević

5. Štajerska - Szlovénia

Mondhatnám, hogy Maribor óvárosa és az ott található Guinness rekorder szőlőtőke miatt, de nem. Azt is mondhatnám, hogy Muraszombat, a környékbeli fürdők és a Vendvidék miatt, de szintúgy nem. Hogy a jeruzsálemi dombok hullámzó látványa miatt? Talán. A teraszokon kanyargó szőlők miatt, ahogy kiemelkednek a völgyben megülő ködből, miközben a gerincre épült templom aranyozott csúcskeresztjén megcsillan a napfény? Közelítünk, de még mindig nem ez az igazi ok. Marad tehát Ptuj, ez a Dráva menti kisváros, ahol Vespasianust császárrá választották 69-ben, ahonnan V. István magyar király - még mint Stíria hercege - kormányozta Stájerországot, ahol a németek aránya még 1910-ben is elérte a 86%-ot. Ptuj ma álmos szlovén kisváros, de döbbenetesen gyönyörű, a több száz éves házak falát nem töri meg egyetlen oda nem illő, modern épület sem, a dominikánus kolostor képét visszatükrözi az alatta elfolyó Dráva, a város látképét pedig uralja a központból kinövő hegytetőn álló egykori lovagvár. A környéken mindenhol jó borokat találunk, akár Maribor, akár a horvát határ és Ormosd felé induljunk, de még Ptuj központjában is egy pincészetbe botlunk, ráadásul itt szervezik meg minden évben a Bor&Költészet Fesztivált, ennek örömére olvassatok valamit Boris A. Novaktól: „Ebben az országban az emberek / a tájhoz hasonlóak: szűkek és mélyek. / A hasadt dobok, a déli horizont távol, / a halál pedig mindig közel.“ (Az egyedüli gazdagság, részlet. Lukács Zsolt fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Ptujska Klet, Statera, Hiša Joannes, Verus

6. Villány - Magyarország

Magyarországon gyakran hallom, hogy Villány már unalmas, az öregek bora. Ezeket jellemzően azok mondják, akik egyáltalán nem követik figyelemmel az ország legdinamikusabb borvidékét. Igaz, hogy a kilencvenes évek aranygenerációja már megöregedett, de mindenhol ott vannak a másodvonalból előlépő fiatalok, újra Villány adta az Év Bortermelőjét, a REDy sikeres gondolatkísérlet a fiatal borfogyasztók megszólítására, a borhotelek tele vannak, egymást követik a sikeres borvidéki rendezvények, a portugiesernek és a cabernet francnak szentelt nemzetközi borversenyek és konferenciák, egyre több a jó étterem, az pedig már nem is kérdés, hogy a borok is jók, ráadásul messze nem olyan túlhordózottak, mint azt néhányan állítják. Szóval Villány hasít, vak az aki nem látja, itt van egyedül az országban önálló borvidéki bormarketing, amit a borvidék borászai finanszíroznak, de emellett a közelben lehet hajókázni a Dráván, megcsodálni a siklósi várat, vagy épp a szintén világszám ortodox templom ikonosztázát, amiért még a belgrádi művészettörténészek is ide szoktak utazni. Úgy tűnik Villánynak nincs igazi kihívója, hosszú távon talán a Balaton lehetne az, ha sikerülne a tó körüli termelőknek összefogni és kitolni, sőt inkább megszüntetni a szezont. A nem is annyira titkos tipp mint szőlőfajta, a Villányi Franc, ami persze cabernet franc, önálló eredetvédelemmel, illetve a kistestvér, a hajdani fő szőlőfajta, a könnyedebb arcát mutató portugieser. Ha hiányzik a bor mellé a vers, akkor olvassatok valamit Kőrizs Imrétől: „Bérletemmel járhatna még egy élő / néhány napig, de aztán nincs több bérlet. / Telefonkártyám letelefonálják. / Ajtómon zárad kicserélik, élet.“ (Gondolatkísérlet, részlet.)

Néhány ajánlott termelő: Vylyan, A.Gere, Bock, Wassmann

A kép forrása a bor.hu

7. 3 folyó völgye - Szlovákia

Az ajánlóm hetedik helyén egy wannabe borvidék. Wannabe, mert valójában nem létezik, jogilag ez a Južnoslovenski, vagyis dél-szlovákiai borrégió, de a 3 folyó völgye jobban kifejezi, hogy itt bizony a Duna, a Garam és az Ipoly határoznak meg mindent. A régió magja a Helembai-hegység andezit tömbje, illetve a Garam túlpartján kezdődő muzslai dombok, ha a főbb településeket kellene felsorolni, akkor Fűr, Kürt, Muzsla, Béla, Garamkövesd, Nagypeszek és Bátorkeszi jelentik a magterületet. A régió természetes központja a Duna túloldalán a magyarországi Esztergom, ami mint érseki székhely, évszázadokon át vásárolta fel a vidék borait misebornak. A mostani kényszer szülte központ Párkány, ahol hatalmas aquapark és egy szuper vinotéka (Borok Háza néven) várja a vendégeket. A borvidék egyedülálló, Európában is ritkaságszámba menő látványossága, a külsőre jellegtelen zselízi templom egyik középkori freskója, Becsei Vesszős György különítélete. Emellett mindhárom folyón lehet evezni, vannak bicikliutak is, ráadásul Közép-Kelet-Európa egyik legkomolyabb natúrboros mozgalma is innen szökkent szárba az Autentistáknak köszönhetően. A bor, akár natúr, akár konvencionális, szereti, sőt igényli a költészetet, most egy szlovák költő, Gregor Papuček versét: „Gyakran járok / gondolatokért / a tudat kitaposott / ösvényein, / ahogyan anyám járt / tiszta vízért / fehér vödrökkel, / rúddal a vállán.“ (A gondolatok konyhája, részlet. Fuhl Imre fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Château Rúbaň, Világi, Bott Frigyes, Château Bela

8. Pelješac-félsziget - Horvátország

A derék horvátok állítják, hogy a szomszédos Korčulán született Marco Polo, múzeumot is szenteltek neki. Szerintem sokkal érdekesebb, hogy Szabó Lőrinc költő itt írta a Tücsökzene kötet több versét is. Amióta elkészült a híres híd a félszigetre, már nem kell előkészíteni az útleveleket, hogy néhány kilométer erejéig belépjünk Bosznia-Hercegovinába, és az út is sokkal rövidebb lett, nem csak a Pelješac-félszigetre, de tovább, Dubrovnikba is. Keressük fel Ston városát, ha lehet, februárban, amikor szezonja van az osztrigának és az út mellett árulják, sokkal olcsóbban, mint egy belvárosi piacon, csak legyen nálunk bicska, citrom és egy palack jégbehűtött pezsgő is! Ha nyáron jövünk, keressük fel a parti szerpentinen Podobuče falucskát, ahol a félsziget legjobb, csupán néhány asztalos étterme van, a tulajdonos minden reggel kimegy halászni a tengerre és csak azt szolgálja fel, amit frissen fogott, úgyhogy a menü naponta változik. A félsziget ad helyet az ex-Jugoszlávia két leghíresebb eredetvédett dűlőjének, a Dingač és a Postup alapja a plavac mali, ami ezeken a területeken sűrű, magas alkoholtartalmú borrá érik, a tanninjai még húsz évesen is próbára teszik a fogzománcot, viszont ezekben a dűlőkben megjelenik a borban egy sós-tengeri algás ízjegy, ami unikálissá teszi őket. Újabban a parton lévő Komarna területei is felzárkózni látszanak a két nagy név mellé. Ideális hely egy nyaralásra is, az egyetlen probléma, hogy a nagy testű vörösborok nem igazán passzolnak a halételekhez, ezt a szomszédos Korčula pošip nevű fehérborával próbálják orvosolni a helyiek. Ha vers, akkor Delimir Rešicki: „Ma is gyakorta gondolom / hogy az Isten még / mindig ott van: / nézi az eső mosta úton lovagló gyilkosokat / amikor biztos benne hogy senki sem látja / magányos olajfa nedvéből iszik“ (Az Isten mindig ugyanott, részlet. Beszédes István fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Saints Hills, Grgić, Korta Katarina, Matuško

A fotó innen van

9. Tikveš régió - Észak-Macedónia

Macedónia még a Jugoszláv időkben is a borról és a zöldségeiről volt híres, ezt sikeresen átmentették napjainkra. Míg az összes többi ex-jugoszláviai országban (na jó, kivéve még talán Szlovéniát) a húst is hússal eszik, itt a sajtos lepények és a zöldsaláták, a paradicsom és a gyümölcsök töltik meg az asztalt. Ami a régiót illeti, a térképen Kavadarci városkát érdemes keresni, a görög határ felé, ez ugyanis a központ, a város, ahová semmi másért nem érdemes ellátogatni, csak borokért, azért viszont nagyon is! Mondjuk a régió északi határán ott van még Stobi romvárosa, elképesztő ókori mozaikokkal, illetve itt kanyarog a Vardar-folyó is, annak a völgyében megy az autópálya Thesszaloniki felé. Visszakanyarodva a borra, Kavadarciban jópofa Bormúzeum is működik, igaz, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy vinotéka, néprajzi kiállítás vagy koncertterem legyen belőle, miközben a központban van Európa egyik legnagyobb borászata, a gigantikus Tikveš. Van persze a közelben egészen apró mikrobirtok és hazai viszonylatban közepesnek számító elitborászat is, de a Tikveš mellett tényleg minden eltörpül. A fő szőlőfajta a vranec, vagyis a fekete paripa, ami rendkívül jó cukorgyűjtő, a 15% alkohol itt az alsó határ, kóstoltam 18%-as alkohollal is vörösborokat, de a lekváros aromák mellett mindig extrém magas savak vannak, szóval meglepően jó balanszú tételeket lehet kóstolni. Ha ez a szőlőfajta ilyen jól érzi magát a melegben, lehet, hogy ezt kellene telepíteni az összes szubmediterrán régióba? A már megszokott versajánlóban ezúttal Vladimir Martinovszki verse: „Elveszve a bódék labirintusában / az egyik hatalmas pekingi piacon / eszembe jutottak a taxis szavai: / Isten talán / megteremtette a világot, de az összes / többi Made in China!“ (Igazi víz, részlet. Kuzder Rita fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Bovin, Popovi, Tikveš

A fotó innen van

10. Lekencei-Hegyalja - Erdély, Románia

Észak-Erdélyben járunk, Beszterce vidékén, ami máig őrzi egykori szász lakói nyomát, főként az építészetben. Döbbenetes látni, hogy a környék falvaiban a második világháború, illetve az azt követő rezsim alatt kiürült hatalmas szász polgárházakat (Ceausescu fejpénzt kapott a német államtól minden áttelepült németért, vagyis szó szerint eladta a túlélőket)! Mindeközben egyre több házat vásárolnak meg tehetős városiak, vagy éppen a gyökereiket kereső nyugatiak, ami együtt jár a homlokzatok és egyre gyakrabban a belbecs felújításával is. Egészen döbbenetes, hogy egy Beszterce melletti faluban, Kiszsolnán, a beomlott tetejű és bedőlt falú evangélikus szász templomromban a művészettörténészek egy korai Navicella másolatot fedeztek fel, most az egész vidék egy emberként dolgozik az állagmegóváson, és egy jövőbeli múzeum kialakításán. A vidék, miután hűvösebb klímájú, inkább fehérboros, Erdélynek amúgy is ez a jellemzője, no meg a leányka és a királyleányka szőlőfajták, de a régióban termelik jelenleg a legdrágábban árult romániai vörösbort is, természetesen fekete leánykából. Vannak Árpád-kori magyar templomok is a vidéken, de csak pár óra autóvak Bukovina és az ottani világhírű ortodox kolostorok, akárcsak Máramaros, ami pedig a fatemplomairól híres. A Crama Jelna nem csak borászatként, de borhotelként is üzemel, fedett medencével, szuper étteremmel, a legjobb kávé Besztercén a nagytemplom mellett van, de nincsenek messze a Maros-völgy ikonikus magyar kastélyai sem. Észak-Erdély és Beszterce vidéke akár egy hétre elegendő látnivalóval és szuper borokkal várja a borturistákat 2024-ben! Luminița Mihai Cioabă: „Azt hittem Te vagy / de / melléfogtam / és kígyómérget ittam / az idő serlegéből / azt gondolván hogy aszú / és tegnapig / méreg volt a borom“ (Hittem, részlet. Balogh József fordítása)

Néhány ajánlott termelő: Liliac, Jelna, Priponit, Zaig