A Szekszárdi borvidéken két hegyközség, a szekszárdi és a bátaszék térségi működik egyidejűleg és ezek küldöttei alkotják a Szekszárdi Borvidéki Tanácsot, melynek elnökségi posztját Adrián tölti be 2018 tavasza óta.

A Szekszárdi Borvidéki Tanács feladatkörébe tartozik többek között a termékleírás meghatározása, így Adriánék komoly feladat elé néznek, hogy mindkét hegyközség érdekeit egyszerre képviseljék. Ez egy viszonylag nehéz és nagy feladat, hiszen némi átfedést leszámítva teljesen más érdekszférában mozog a kettő. Míg Szekszárdon több az árutermelő borászat, és sokkal többen állítanak elő palackozott bort a saját nevük alatt, addig Bátaszéken inkább a szőlőtermesztésre helyezik a hangsúlyt, jóval több a szőlőből élő szakember és gazda. Érthető hát, hogy mindkét csoport más-más érdekképviseletet kíván. Egyes nézetek szerint szinte lehetetlen a kettőt integrálni, Adrián véleménye viszont az, ha nehéz is, nem lehetetlen, hiszen alapvetően egy közös célért dolgoznak: mindenki mögött egy sikeres vállalkozás álljon.

• Ha a Szekszárdi borvidék jól helyezkedik, ott tudunk lenni a borászati élvonalban, akkor ez ugyanúgy kihat mind a szőlészeti, mind az árutermelő borászatok oldalán. Elsősorban az árutermelő borászok vannak a tűzvonalban, hiszen nap mint nap meg kell küzdeniük a piacon, hogy a boraikat értékesíteni tudják. Ugyanez elmondható azonban a szőlészekről is, noha nekik nem az év teljes időszakában történik az értékesítés, de a terményt el kell adniuk és lehetőleg jó áron – mondja Bősz Adrián.

Jelen pillanatban az árutermelő borászati rész nem rendelkezik akkora kapacitással, hogy a teljes szőlőmennyiséget felvásárolja és feldolgozza, így a borvidékről még kikerül a szőlő egy része. A Borvidéki Tanács első kardinális lépése így a leendő termékleírás módosításában mindenképpen a minőség emelése. Ez egy közös munka lesz, melyben  mindkét oldalnak részt kell vennie. Jelenleg a borászoknak nagyobb érdeke fűződik hozzá, bár ezt nem lehet ennyire sarkosan kijelenteni.

• Úgy gondolom, ha a borászoknak jók a termékei, szeretik az emberek és sokan választanak szekszárdi bort majd a jövőben - és itt beszélhetünk étteremről, hiperről, vinotékáról vagy egyéb más kereskedelmi egységről -, a többi borvidékkel és a külföldi borokkal szemben, az nagy eredmény lenne. Ha a fogyasztókat sikerül elvinni még inkább Szekszárd irányába, akkor a borász szektor “húzni” fogja magával a szőlészetet is.

Tény, hogy Szekszárd rohamos léptékben fejlődik, nagyon patinás beruházások folynak a borvidéken - elsősorban a nagyobb pincészeteknél, de mellette a kisebb pincék is folyamatosan fejlesztenek -, a szekszárdi név alatt készülő bormennyiség is jóval nagyobb, mégsem szabad hátradőlnünk.

• Ha megnézzük az országos statisztikákat, a Szekszárdi borvidéknek és bornak a piacon százalékban elfoglalt szerepe szerint nem tartozunk az első háromba. Rengeteg feladat áll előttünk. Ha több bort tudunk eladni, nagyobb arányban tudjuk felvásárolni a szőlőket. A cél az lenne, hogy lehetőleg az összes szőlő a borvidéken belül kerüljön feldolgozásra, és magas minőségű borok készüljenek belőle. A borainkkal el kell érnünk, hogy az emberek tudatában a szekszárdi borok stílusosságot és legfőképp mindig a megbízható magas minőséget jelentsék, vásárláskor pedig előnybe részesítsék. Ehhez a fiatalabb generációnak az elődökhöz hasonlóan továbbra is sokat kell tennie, de hála égnek  a borvidékünk kimagaslóan jól áll a tanult, tenni akaró, tehetséges fiatalok számát tekintve.

Hogy a jelenleg zászlóshajóként futó három fajta továbbra is fókuszban marad-e, Adrián így nyilatkozott:

• Van egy kis véleménykülönbség, ami a maga természetes módján érthető is. Vannak pincészetek, akik a szekszárdi palackba töltött egységes megjelenést preferálják és szívesen dolgoznak vele, mások pedig nem. A kékfrankos-kadarka-bikavér hármasa annyiból mindenképpen jó dolog, hogy egységesebb képet tud mutatni a borvidékről, az összefogás erejét prezentálja, ugyanakkor külföldi piaci visszajelzések alapján kommunikálhatóság szempontjából némi hátrányt jelent három fajta fókuszba helyezése. A bikavér stílusában szépen alakul a kép - nem mondom, hogy egységes, de afelé tartunk -, és úgy gondolom, sokkal előrébb járunk, mint Eger, bár sokkal kevesebbet is készítünk. A kékfrankost nagyon fontosnak tartom, noha a fogyasztói igények alapján nagy mennyiségben nehéz eladni. A vásárlók bizonytalanok és bizalmatlanabbak a kékfrankossal szemben, pedig a borvidék jolly jokere. Sok kommunikációval és álláspontegyeztetéssel majd közelednek az érdekek.

Amíg azok a pincészetek, akiknek az értékesítési számaikból az tűnik ki, hogy a pincéjüknél többet és jobb áron tudnak eladni világfajtákból és azok házasításaiból, mint bikavérből, kékfrankosból vagy kadarkából, addig nem fognak 100%-osan emögé a projekt mögé állni. Én azt mondom esélyt kell adni neki, mert amit ez az üzenet hordoz az jó, a borvidéknek azt az arcát mutatja meg, amiben egyedibb és megkülönböztethetőbb más borvidéktől. Ezzel nem állítom azt, hogy ezen projekt alá kell mindent rendelni, és azt sem, hogy csak ez lesz a borvidék jövője, de biztosan fontos szerepe lesz és kell még időt adni neki, és természetesen kell mellette újabb projekteket indítani.

Hogy a szekszárdi palack, a fajtakiemelés, a kóstolások hoznak-e árban, mennyiségben növekedést, még a jövő zenéje.  Az elmúlt pár év a “barátkozás időszaka” volt, hiszen egy palackbevezetéshez minimum 10 évet kell várni, hogy kiderüljön valóban sikeres volt-e.

• A mostani választmánynak rengeteg feladata lesz. Ki kell találnunk, hogy milyen irányba vigyük el a borvidéket – a szekszárdi palack, a világfajták vagy mindkettő együtt, Szekszárdot vagy csak egy bizonyos részt erősítsünk-e. Jelen pillanatban a legfontosabb feladatunk egy hosszan fenntartható, mindenki számára elfogadható, lehetőleg szigorú és kevés kibúvási lehetőséget adó termékleírás kidolgozása. Már három egyeztetésen vagyunk túl a minisztériummal, de egy jövőképet nem szabad elsietni. Új választmány van Szekszárdon, ami nagy részben megfiatalodott, Bátaszéken is történtek változások, ezeknek az embereknek előbb egy kicsit össze kell csiszolódniuk. Nyilván vannak véleménykülönbségek, ritkán viták is, amiket el kell simítani. Pillanatnyilag a közös cél felépítésénél tartunk. Ha az megvan, akkor már lehet építkezni.

Fotók: Kovács Viktor - Wineography