Szentbékkálla, Petőfi utca. Kicsit bizonytalanul gurulunk a falu széle felé, ahol az utolsó házak egyikénél megtaláltuk Káli Balázst. Éppen feleségével és kisfiával játszottak az utcán a házuk előtt, ahol Balázs családja él az 1800-as évek közepétől. A ház udvarán több melléképület is található, egyik a régi istálló, amely jelenleg pinceként működik, a másik a palackozó, címkéző és raktárhelyiség. Balázsék kisfiát, a 15 hónapos Mátét is beleszámítva hatan üzemeltetik a családi borászatot.
Balázsnak még csak honlapja sincs, boraira mégis felfigyelt a Bortársaság és olaszrizlingje a ház bora a köveskáli Kővirág Étteremben. 2009-ben vette át édesapjától a családi borászatot, 6 hektár szőlőterülettel melyek a Fekete-hegyen, Mindszentkállán és a Kőtenger mellett találhatók. Azóta szert tett 3 ha új területre az Áprád-kori töttöskáli templomhoz közel, ahová olaszrizling, Irsai Olivér, tramini és pinot noir (újra)telepítését tervezi.
Balázs mindig is borásznak készült, a Kertészeti Egyetemen végzett, majd kisebb cégeknél tanult, hogy tudását végül családi vállalkozásukban kamatoztassa. Mindent saját kezűleg csinálnak, kézzel szüretelnek, kézzel töltik le a borokat. Ottjártunkkor (április eleje) a metszés utolsó simításait fejezte be, édesapja kedvenc chardonnay tábláján kívül mindent ő metszett, november végén állt neki a kb. 800 tőke/napos munkának, ami mellett még a pincemunkákat is csinálta.
Reduktív technológiával készíti öregtőkés fehérborait, nem törekszik rá, hogy már Márton-napra piacra dobja őket, inkább a lassú erjesztés híve. Tavaly óta bekerült a kínálatába a cabernet sauvignon rozé, illetve hordós érleléssel is kísérletezik öregtőkés olaszrizlingjén, és ritkán a chardonnay-n is. 2012-es évjárata hozta meg az áttörést, arra a legbüszkébb, akkor lett rá figyelmes a Kővirág és a Bortársaság is.
A kóstolt borok közül nekem a Tramini ízlett a legjobban, mely Balázs elmondása szerint nagyon nehéz fajta, mert hamar cukrosodik és lagymatag lesz, így fokozottan kell figyelni a megfelelő szüreti időpont megválasztására. A 2018-as évben a tramini érésének utolsó két hetében sokat esett, így valamivel korábban szüretelték a tervezettnél, ebből kifolyólag íze nem túl édes, illata mégis szinte kiugrik a pohárból. „Kicsit vékonyabb, az átlag traminikhez képest” – teszi hozzá szerényen Balázs. Nekem pont ezért ízlett, mert elegáns, gyümölcsös, szépen elkészített bor.
Szétnéztük a pincében is, ahol minden négyzetcentiméternyi hely ki van használva. Balázs megmutatta a hűtéshez használt „vasalódeszka-szerű” hűtőpaneleket is, melyekkel a tartályok hőmérsékletét tudja szabályozni. Közben arról mesélt, hogy címkéi nemrég újultak meg, egy pályázatra lehetett beküldeni a címketerveket. A sok beérkezett anyag közül végül egy helyi barátja design-ja lett a befutó, ami illik Balázs stílusához, boraihoz és a szentbékkállai tájhoz is.
Látogatásunk zárásaként megnéztük a „kis pincét”, ami a már említett az Áprád-kori töttöskáli templom közvetlen szomszédságában található. „Jelenleg bejelentkezés alapján kóstoltatnak vendégeket a házunk udvarán, de még nem vagyunk teljesen felkészülve a vendéglátásra” - meséli Balázs. A kis pincétől lélegzetelállító kilátás nyílik a környékre így nem véletlen, hogy ide tervezik a kóstoló helyiség kialakítását. Az új telepítések mellett gondolkozik egy új rozé házasítás és esetleg egy vörösbor készítésen is, illetve ha idejük engedi, szeretnének gyakrabban megjelenni boros rendezvényeken. Keressétek fel Balázst, ha Szentbékkállán jártok!
Aki kíváncsi a Káli-medencére, annak földrajzára, történelmére és boraira, szálláshelyeire és éttermeire, az keresse az újságárusoknál a Pécsi Borozó nyári számát, amiben Pálffy Gyulát, a Káli Kövek borászatot, Trombitás Tamást (Mi a kő? és Trombitás Borház), a Káli Art Inn-t és a Kővirágot, valamint a Sárga Házat látogattuk meg.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
