Tropea partjainál (fotó: Ercsey Dániel)

Az éjjel fagyos hangulatban telt. Szó szerint! A youth hostel alagsori, kőborítású nappalijában, az emeletes ágy alsó részén, takaró híján pulóverben aludtam. Megváltás volt a reggel, főleg miután kiléptem a hatalmas teraszra!

Scilla reggel (fotó: Ercsey Dániel)

Utána irány Tropea, ahol volt némi szabadidőm, így végre le tudtam jutni egy strandra, ha csak egy órácskára is. A víz kellemes hőmérsékletű május közepén, a Tirrén-tenger kipipálva, igaz le is égtem a napon, de ezt az elmúlt hét tükrében egy cseppet sem bánom.

Tropea (fotó: Ercsey Dániel)

Utána felkapaszkodtam a sziklára épült városba és megtaláltam az éttermet amit Riedl Annamari ajánlott, a roston sült tengeri sügér tényleg zseniális! (Én Ippolito rozéval kísértem le, a negyven fokban rendkívül jól esett.)

A tropeai főutcán, ami a lépcsőhöz és végső soron a tengerhez vezet, a Ristorante Antica Forgia talán a legjobb hely. Ha arra jártok, adjátok át az üdvözletemet Giovanni Gallistónak, a tulajdonosnak! (fotó: Ercsey Dániel)

Végül újabb két órás utazás után megérkezünk Reggio-ba, ahol a már meglátogatott Régészeti Múzeum mellett van a szállásunk. Korzó a sétálóutcán, fagyi a már megszokott helyen, este egy korty bor - szigorúan kalábriai - és végre időben lehet elvonulni aludni.

Reggeli kilátással (fotó: Ercsey Dániel)

Persze semmi sem ilyen egyszerű. A szállodában egész éjjel fuvolázott valaki a szomszéd szobában, nincs szerencsém az alvással. A reggeli viszont perfekt, az ötödik emeleti étteremben, kilátással a tengerre és Szicíliára. Innen a Malaspina borászatba megyünk, pontosabban csak a közeli szőlőbe, mert a borászat távolabb található. Piknik, kóstoló, végre kávéval is kínálnak, nem veszett még ki a vendégszeretet Itáliában!

A Malaspina borászat szőlőjében, a háttérben Szicília (fotó: Ercsey Dániel)

Még egy kis helyi vinotékába is beugrunk, szuper a választék, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki erre jár vagy errefelé nyaral SzabóZé csodás apartmanjában!

A környék, de talán a régió legjobb vinotékája Pellaro-ban a Via Sottolume-n (fotók: Ercsey Dániel)

Utána végre újra úton (remélem érződik az irónia), a cél az Amandolea fölötti középkori vár, a Castello Ruffo, ahová persze maximum gyalog lehet feljutni, vagy egy kisebb autóval, de busszal semmiképp.

Hamarosan előbukkant az agresszív kecske... (fotó: Ercsey Dániel)

Az út nagyon meredek, a vár nagyon magasan van és irtózatos a hőség. Hegymászás RULEZ!

A májusban már szinte teljesen kiszáradt folyómeder hóolvadáskor irtózatos mennyiségű vizet vezethet el a tengerbe (fotó: Ercsey Dániel)

Végül kiderül, hogy teljesen feleslegesen köptük ki a tüdőnket és köptünk vattát egyszerre, mert a várat ellepték a kecskék és egy felbőszült kecskebak újra meg újra megtámadta a csapatot. A hiábavaló küzdelem után megfutamodunk, de ehhez a napsütés és a hőmérséklet is hozzájárul. Amúgy a vár hihetetlen helyen van, egy hatalmas és majdnem teljesen kiszáradt folyómeder fölötti sziklán, ahonnan a tengerig is ellátni!

Kilátás a vár alól a tenger felé (fotó: Ercsey Dániel)

A napi végcél Stilo, előtte még megállunk Monasterace Marinában „ebédelni“ 17:00-kor, persze minden zárva van, nem is tudom, hogy ezt hogy gondolták. Így végül az ebédem egy zacskós croissant, egy kifejezetten rossz cappucino és egy Magnum jégkrém. Ami pedig a Jón-tengert illeti, piszkosabbnak és unalmasabbnak tűnik, mint a Tirrén-tenger.

A Jón-tenger (fotó: Ercsey Dániel)

Végül megérkezünk Stiloba, ahol százával állnak a templomok, kápolnák és szentélyek, a rossznyelvek szerint több van belőlük, mint a helyi lakosokból. Itt született Tommaso Campanella, a Napváros írója, aki bár a Wikipédia szerint sci-fi író, valójában a XVI-XVII. század fordulóján élt dominikánus szerzetes, filozófus, költős és asztrológus, akit a nézetei miatt megkínzott a spanyol inkvizíció, 30 évet töltött börtönben és egyedüliként állt ki Gallilei mellett, amikor perbe fogták. Az estét a L’Istrione sörbárban töltjük, az előételnek felszolgált hidegtál és a carbonara is kiváló, kár, hogy nem helyi, hanem német kézműves sört kínálnak hozzá.

Ismerős nevek az első világháborúból... (fotó: Ercsey Dániel)

Csendélet német sörrel (fotó: Ercsey Dániel)

A szállás az óvárosban lévő régi kőház, kísértetjárta folyosókkal. A kísértetek hajnalban elfáradva visszavonultak odúikba, átadva a helyüket az ablak alatt ordítozó verebeknek (nem tudok csiripelést írni, annyira hangosak voltak). Az alvás megint elmaradt, minden órában fent vagyok. Kezdem megszokni, hogy Kalábriában nem alszik az ember…

Fotó: Ercsey Dániel