Karácsony előtt kezdtem írni ezt a szöveget, amikor este már aludt a ház, minden előkészülettel végeztünk, másnapra vártuk Jézuskát, valahogy nyugodtabban teltek ezek a napok, lett időm és ez kicsit furcsa volt, mert valahogy mindig az az érzésem, hogy nincs belőle elég. Aztán persze nem fejeztem be, és tíz nap elröppent. Hétfőn újra kezdünk. Újrakezdünk.
Vannak restart-pontok. Minden reggel, minden hétfő, minden év. Ki hogy méri, ki hogy időzíti. Már amennyire lehet. A Pécsi Borozó életében számtalan újrakezdés volt már, a saját restartjaimat nem is számolom. Nem szoktam újévi fogalmakat tenni, csak az újév nem elég motiváció. A dohányzásról számtalanszor szoktam le, pár órára, napra, olykor hetekre. De közel kilenc évre csak egyszer, amikor a fiam megszületett. És a csúcsot naponta döntöm meg azóta is.
Motiváció mindig kell. Most van egy kihívás. Ami talán elegendő számomra és bízom benne, hogy mindenkinek, aki a Pécsi Borozó mögé állt. És állni fog. Két év szünet után térünk vissza, ezt már korábban is megírtam.
És most két hónap alatt kell összeraknunk a Pécsi Borozó 2016 tavaszi számát, a kilencedik évfolyamot ráadásul nem úgy folytatjuk, ahogy eddig. Most legalább 64, korábbi alakváltásainkhoz képest minden eddiginél nagyobb újságoldalt kell izgalmas tartalommal megtölteni. Plusz vizuálisan is csigázni az olvasó kedvét.
De ezzel még egy napig nem foglalkozom, tíz nap szünetet adtam magamnak, ami még egy napig tart.
Konkrét munkára így nem gondolok, de arra, hogy az elmúlt évben rengeteg minden történt velünk, arra igen. A szerkesztőség 2013 végén szépen szertefoszlott és hárman vágtunk bele a Made in Pécs mellékletek készítésébe. Másfél év után azonban megint kezdett kialakulni egy csapat, talán nem annyira kompakt és olyan rég sem ismerjük egymást, mint az alapítókkal, de reményteljes.
A kiadóban és ügynökségben előbb kétfősre, majd még egy fővel bővültünk, ősszel zágrábi képviseletet nyitottunk – és januártól már hatan leszünk. Kialakult a munkamenet, hogy arculatokat tervezünk, rendezvényeket szervezünk, kiadványokat készítünk – elsősorban másoknak, hogy aztán abból is finanszírozzuk az újraindulást.
És amikor pár hónapja többeknek elkezdtem emlegetni a restartot, senki sem mondott nemet. A régiek, az újak, az elmúlt nyolc év alatt megismertek, kezdők és haladók a kirakós elemei, akikből majd márciusra összeáll egy új Pécsi Borozó.
Szóval hálával tartozom azoknak, akik elviselik azt a hóbortot, hogy egy akár normálisnak is mondható kis ügynökségből időnként világmegváltó bormédiaötletek csíráznak ki, rengeteg energiát megmozgatva és viszonylag ritkán csengetve a kasszát.
És azoknak is, akik időről időre vagy netán az indulásunk óta mindvégig bíztak, bíznak bennünk. Hogy megéri csatlakozni, támogatni, velünk tartani. Ha másért nem, mert jó kaland mindig, jó emberekkel.
És köszönet a barátaimnak és legfőképp a családomnak, hogy még elviselnek. Biztos nem lehet könnyű, értékelem a kitartást, még ha ezt néha nehéz is észrevenni.
Mondják, hogy a print halott. Az emberek nem olvasnak. Nem érdemes nyomtatott magazinban gondolkodni. Az újságírásnak vége. Csak egymást, a közösségi médiában harsányan, no meg a bulvár éli csak túl.
Én a klasszikus értékekben hinni tudok. Hiszek a minőségben és a jóban. Nem érdekel a vér, a celebek, a botrányok és a napi politika. Tudom, hogy ezzel máris leszűkítettem a potenciális olvasóközönséget a tizedére, de én annak a tíz százaléknak szeretnék lapot készíteni, aki velem együtt tud hinni.
Ahogy a bor változik, úgy a róla szóló tartalmak is változnak. A Borbarát ma nem indulhatna el, pedig a kilencvenes években versenyt olvastuk minden számát. De biztosan van minőség korszerű formában, igyekszünk efelé venni az irányt.
A nyomtatott magazin mellett lesz online kiadás, ahogy eddig is, havonta 10-15 írás kerül ki ide, a tesztjeink, programajánló, aktualitások.
Minden szám megjelenése előtt a friss, ropogós, nyomdából épp csak kijött számokat borászokkal, barátainkkal együtt mutatjuk majd be, kiváló borokat kóstolva beszélgethetünk majd velük, egymással.
Ezeknek a dátumait még nem tudom megmondani, de három hétvégére biztosan nem érdemes mást tervezni. Vannak régi, hagyományos saját szervezésű rendezvényeink, a harmadikba tavaly szálltunk be, idén pedig teljes vállszélességgel vetjük be magunkat a szervezésbe.
Április 2-án negyedszer is Portugieser du Monde a pécsi Zsolnay Negyedben, közép-európai portugieser-szemle. Június 11-én Pannon Borrégió Top25 a pécsi Hotel Palatinusban, kicsit megújítva és kibővítve jelentkezik a régiónk borválogatottjának kóstolófesztiválja. November 18-án és 19-én Villányra érdemes figyelni, ahol ismét Franc&Franc, két napon át főszerepben a cabernet franc, ezúttal az európai franc-termelőket invitálja hozzánk a Villányi Franc. Jegyeket mindhárom rendezvényre már januártól lehet foglalni, vásárolni, elővételben jelentős kedvezménnyel.
Terveink vannak ezen felül is, gyúrjuk az ötleteket. Az utóbbi két évben érezhetően felpezsdült pécsi - de akár régióban is beszélhetek – borgasztronómiai világ számtalan új szereplővel bővült, voltak megújulások és eltűnések, minden héten kicsit áttervezzük, mi minden is kerülhet be az első új lapszámba, annyi mindent vennénk bele és néha még az első év négy lapszáma sem elegendő, hogy minden témánk beleférjen.
Ahogy csökken az idő az első új megjelenésig, egyre több a kérdés, de minderre csak márciusban kapunk választ. Vajon lesz elég olvasónk? Megtaláljuk-e azt a hangot újra, amiért a Pécsi Borozó nyolc éve pillanatok alatt helyet kapott az olvasóknál és a hirdetők büdzséjében?
Aki bízik bennünk, már most előfizethet az info@pecsiborozo.hu email címen jelentkezve, aki kivár, majd az első számot kézbe véve dönthet rólunk. Mi készülünk.
Boldog új esztendőt!