A magányos kóstoló

Szép szeptemberi napsütésben, remek időben és hangulatban keltünk útnak a Budapest Borfesztiválra, melyet idén huszonötödik alkalommal rendeztek meg Buda várában. Talán kissé túl meleg is volt, hiába, már ez a fesztivál sem a régi, nem esett egy csepp eső sem.

Első alkalommal vettem részt hétköznap a fesztiválon, kissé szokatlannak tűnhetett a kevés ember, ám ennek előnyös oldaláról igen hamar megbizonyosodtam. A kezdeti apró nehézségek miatt idén nem pezsgőkkel, hanem fehérborokkal kezdtem.

Bakonyi Péter Csavargója méltó felütés volt az előttem álló napra.

Tokaj: a borvidéket átfogóan, minden fontos tételt kóstolva megismerni egy délután is kevés lett volna. Két kivételtől eltekintve csak furmintokat kóstoltam. A 2012-es Szt. Tamás furmint hazánk legjobb fehérbora lett, nem véletlenül. Nem a hétköznapok bora, ehhez idő, alkalom, értő társaság kell, igazi nagy fehérbor. A Zsirai Pincénél tavaly a dűlős tétel volt talán a számomra a legkedvesebb, idén az alap tétel sem okozott csalódást. Szép hosszú bor, élmény volt minden cseppje. A fentieken kívül Gizella és Holdvölgy furmintot kóstoltam még, akármelyikre essen is a választás, csalódást egyik sem fog okozni.

Az egyetlen nem furmint Tokajból a Szt. Tamás Nyulászó 2013-as furmint-hárslevelűje volt, komoly beltartalommal. Szintén ajánlott kategória, mint ahogy a Holdvölgy Vision cuvee-je is.

Ugrás Egerbe, Tóth Ferenc standjához egy kedves meghívás okán látogattam el. Az Egri Csillag sokadik arcát mutatta meg itt, aki a téma iránt érdeklődik, annak lehetősége van az Egri Csillag közösségi standon jópár tételt kóstolni. Félúton a vörösek felé mindenképpen meg kell említeni az itt kóstolt Kadarka Sillert. Aszalt paradicsom, édes fűszerek, paradicsomos spagettit álmodtunk mellé.

A vörösökre nem igazán jutott idő, ár/érték arányban talán a Kristinus 2012-es birtokvörösét tudnám ajánlani.

Ha esetleg valaki nem hazaira vágyna, annak pedig a montenegrói stand jó választás volt, jó hangulatban, szenzációs borokkal lehetett ismerkedni.

A végére maradtak a pezsgők, champagne-ok: idén minden eddiginél többet sikerült kóstolni belőlük. A Kreinbacher stand továbbra is a legszebbek közt van, a kínálat pedig lenyűgöző. A hazai, somlói tételek mindegyike hibátlan, olykor felejthetetlen kategória, idén sem sikerült eldönteni, hogy Prestige Brut, vagy Brut Nature a jobb, de talán nem is kell. A külföldi champagne kínálatból a következő 3 tételt mindenképpen érdemes megkóstolni: Charles Heidsieck Brut Reserve és Rose reserve, valamint Piper Heidsieck Brut.

Rácz Lilla nyerspezsgőjét már évek óta keresem, de eddig nem sikerült megkóstolni. Most pótoltam és csak ajánlani tudom. Nagyon kis tétel, sauvignon blanc a fajta, nagyon elegáns, kedves és szerethető. A nap talán legnagyobb meglepetése számomra. Az pedig, ahogy Lilla szerényen, de nagyon büszkén elmondta a polcra mutatva: ez az én pezsgőm, nos ez a pillanat még sokáig felejthetetlen marad számomra.

(Szünder Dezső)

A felezős kóstolók

Már csak az időjárás és a korai érkezés miatt is adta magát, hogy az egyik első feladatunk – vagyis a legújabb magazinok célba jutattása – után fehérekkel kezdjünk. Első körben tehát rögtön a Tokaji udvar felé vettük az irányt. Látszott ezen a döntésen persze az is, hogy a Pécsi Borozó őszi számának tematikus melléklete szerencsére elég hosszú lecsengésű, talán egy kicsit lélekben is Hegyalján maradtunk még. Száraz furmintokat próbáltunk és elsősorban azokat, amiket időhiány miatt a túránkon sajnos ki kellett hagyni. A legutóbbi Metro borfesztivál kínálatával is volt némi átfedés (pl. Angyal, Grand Tokaj, Royal Tokaji), így ezekkel is rövidítettük a furmintos listát.

Szent Tamás Szőlőbirtok és Pincészet négy száraz furmintja, köztük a dűlőválogatások elég erős nyitásnak bizonyultak, amit aztán Balassa-féle stílus tudott fokozni. Aztán azért csak megnéztünk még egy Gizella Pince furmintot is, amit az újság hasábjain azért elég alaposan elemezgettünk. Maradjunk annyiban, hogy most is meggyőző volt. Tiszta illatok, ízek, komplexitás: idén egy tokajiban sem kellett csalódnunk, így a vörösök közben és után is visszatértünk felfrissíteni az ízlelőbimbókat.

De közben azért nem feledtük elsődleges célunkat, ami a hazai pezsgőkínálat feltérképezése volt. Nem öncélú dolog ez talán nem árulunk el ezután nagy titkot, hogy a magazin téli számának kiemelt témája a pezsgő lesz. Ehhez szereztünk néhány nagyon jó és kevésbé jó tapasztalatot is. Sajnos a technika is közbeszólt, volt ahol még délután 6-7 óra közöttre sem sikerült kellően lehűteni a pezsgőt, így egy-két helyre később vissza kellett térni. De a vízellátással is akadtak gondok, a Festipay-es terminálok egyszer-kétszer megadták magukat, így ilyenkor a borászatok kegyeire bíztuk magunkat alkoholmentes folyadék-utánpótlás tekintetében is.

Sajnos az étel-kérdés, ami egy huzamosabb kóstolás során tényleg elengedhetetlen, még mindig nem atombiztos. És itt most nem elsősorban a választékról vagy összességében az ár-érték arányról van szó, azzal talán nincs is nagy gond, hanem bizony be-becsúszott nehezen értelmezhető bódé is a kínálatba. Bátrák vagyunk, vonz az ismeretlen és esélyt is adunk az újak, no meg, lehet hogy csak nekünk nem volt szerencsénk, de azért kettőből két közepes osztályzat méghozzá szomszédos bódék fogásaira, nem valami jó arány. A célnak azért megfeleltek a kaják, így újult erővel, és a vörösborokhoz is illő hőmérsékletekkel megtámogatva már a hazai pályára is el mertünk nézni. Egy-két könnyedebb vörös után Villányból és Szekszárdról is találtunk néhány újdonságot.

(Gűth Ervin, Szabó Gabriella)

Köszönjük a szervezők szíves invitálását!