Így, év vége felé, szeretünk visszatekinteni arra ami elmúlt és egy kicsit arra is, ami majd következni fog. A 2020-as lezárásokkal terhelt esztendő után sokan reménykedtünk, hogy 2021 más lesz. Tévedtünk. Az idei év újabb bezártságot és korlátozásokat, újabbnál újabb vírus variánsokat és oltásokat hozott. Sajnos sokunk szívébe a gyász is beköltözött, örökre lehunyta szemét a Mátra nagy öregje Szőke Mátyás, a Villányi Borvidék egyik lelkének számító Kati néni, Polgár Zoli bácsi felesége és Egeri ikonikus borásza, Vili papa vagyis Thummerer Vilmos. A búcsú azonban, reménykedjünk benne, nem végleges, a szomorúságból pedig mindig van kiút!

2021 emlékezetes pillanata volt, amikor januárban Bodri Istvánt faggattuk a terveiről, vagy amikor egy a részeges Noét ábrázoló szicíliai mozaik kapcsán ragadtunk klaviatúrát. Februárban forrócsokit ittunk Mexikóban, Franciaországban és Belgiumban, márciusban elmélkedtünk a szabadságharcról és a magyar bor mibenlétéről. Áprilisban az eladó borászatokat szemléztük és Győrffy Zoli főszerkesztő örült, hogy túlélte a Covidot, májusban képzeletben borvidékeken bicikliztünk Olaszországban, júniusban pedig pezsgőztünk Balatonszőlősön. Júliusban megtaláltuk a tokaji aszúk méltó ellenfelét egy debrői hárslevelűben, augusztusban pedig ott voltunk az Első Pannon Borpikniken. Az ősz egy őrült pezsgőzéssel kezdődött Katalóniában, majd Bordeaux-ban folytatódott, végül novemberben a szeretetről és a St. Andrea borokról írtunk. Az év végén, decemberben pedig sikerült megszerveznünk újra a Pannon Borrégió legnagyobb mustráját, az Adventi Borszalont.

Mindannyian megszenvedtük ezt az évet, 2021 nem volt kegyes hozzánk, mi mégis úgy érezzük, hogy a hála a legfontosabb amit érzünk. Hálásak vagyunk a nehézségekért, mert le tudtuk küzdeni őket. Hálásak vagyunk a betegségekért, mert felgyógyultunk és a kórházi kezelésekért, mert felnyitották a szemünket az emberségre. Hálásak vagyunk a partnereinkért, akik kitartottak a Pécsi Borozó első teljesen online éve alatt mellettünk és persze azért a több ezer borért, amit idén kóstoltunk. Végezetül pedig hála és köszönet illeti a családtagjainkat, hogy elviseltek bennünket idén is, szeretetben, békességben. Köszönjük!

Most pedig nem maradt más hátra, mint hogy áldott Karácsonyt kívánjunk mindannyiótoknak! Ne feledjétek, a túlzott bejgli fogyasztás ugyan nem válik hasznunkra, de ha már így alakult, bontsatok mellé egy tokaji aszút is!