Unalomig ismételt dolog, hogy ha hiányoznak az alapok, ha nem jó a rozé, bizonytalan a rizling, szétesik az oportó, akkor bizony nincs sok értelme megkóstolni a nagy vöröset. Mégis fontos újra meg újra leírni, hiszen ezeken a borokon múlik szinte minden! Ha az alapbor jó, a fogyasztó mosolyog, ez pedig már félsiker!

 A három classicus Riczu (fotó: Ercsey Dániel)

Azt hiszem Riczu Tamás is már túl van azon, hogy be kelljen mutatnom. Már két évtized is eltelt azóta, hogy “komoly tehetségként” hivatkoztak rá, de lassan annak is egy évtizede már, hogy az átmulatott, duhaj éjszakáitól legyen hangos a Villányi Borvidék. Tomi, "a dzsentri" azóta beérett, megérkezett a pályára, ahol persze eddig is jól látott, de immáron (újra) csak a saját dolgaira kell figyelnie, befektető nélkül.

Azt is régóta tudhatjuk, hogy mind a könnyed (fehér, rozé), mint a nagy testű vörös vonalon viszonylag jól felismerhető a keze nyoma, egyszóval egyedi stílusa van, amit a fogyasztók örömmel nyugtáznak.

Az új alapborok akadtak most a kezembe, gyorsan bontottam is őket, de sokat elmond a dologról, hogy a muscat ottonel úgy fogyott el, hogy elfelejtettem róla jegyzetet írni…

Olaszrizling 2019 (siklósi, 12%)

Illatában sárga virágok, szárított és picit talán sózott mandula, frissen felszelt citrom. Kóstolva könnyed, jó savú, friss hangulatú bor, az ízben édeskés citrusok és zöldfűszerek, azonnal eszembe jutott mellé egy natúr grillezett lazac citromkarikával, netán citromfüves mártással, végső esetben spárga de nem hollandi mártással. A korty feszes, a lecsengés közepes. Jól iható bor. 87/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Rosé 2019 (villányi, 12,5%, kékfrankos-merlot)

Közepesen mély pink szín, szemmel is jól látható szénsavval a pohárban. Visszafogott illatában a kékfrankosra jellemző gyümölcsösség mellett a merlot mélyebb, érettebb karaktere is jól felismerhetően előbukkan. Kóstolva a feszes savgerinc mellett érettebb, gyümölcsös hangulat, főleg meggy és málna, utóbbi hosszan kitart a lecsengésben is. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Kikerics 2018 (villányi, 13,5%, kékfrankos-merlot)

Közepes rubin szín, bíbor reflexekkel. Illatában primőr gyümölcsösség, meggy és szilva, cseresznyedzsúz, a háttérben édes fűszerek, pici szegfűszeg, szerecsendió. Kóstolva friss, feszes, selymes “alig-tanninokkal” és kirobbanóan gyümölcsös karakterrel. Nagyon jól iható, szuper gasztrobor. 86/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Aki követni akarja a példámat, az itt megrendelheti a borokat, akár házhozszállítással is.