Tudták, hogy Ausztria legkisebb borvidéke Bécs mellett – egészen pontosan Bécs felett – fekszik? 700 hektáron 630 termelő készít bort, így az osztrák fővárosban elég magas az egy lakosra jutó borosgazdák száma: 3000 főre jut egy. A 19. kerülethez tartozó Grinzing városrész romantikus, kisvárosi hangulatú utcácskáin sétálgatott Beethoven, Pippal vagy éppen Freud, ahol számtalan egyedi hangulatú „heuriger” (borozó) várja a látogatókat, alig 20 percnyire a Városházától (Schottentor). És azt tudták, hogy Bécsben látogatható egy több, mint 300 éves pezsgőpincészet? Olvassanak tovább és állítsák össze saját boros kiruccanásukat! Cikkünk eredetileg a Pécsi Borozó idei tavaszi számában jelent meg.
Bécsre nem elsősorban mint bor-, és gasztronómiai célpontként gondolunk, pedig a császárváros híres múzeumai, gyönyörű épületei, nyüzsgő karácsonyi vására és csillogó üzletei mellett bőven tartogat meglepetéseket a borturisták számára is. Bécs Budapestről alig 3 óra alatt közelíthető meg busszal, vonattal vagy autóval, és bár Ausztriában 0.5 g/l a megengedett maximális véralkoholszint, bortúra lévén célszerű a tömegközlekedést választani.
Túránkat kezdhetjük az 1842-ben alapított Schlumberger Pezsgőpincészet meglátogatásával, ami pont félúton helyezkedik el a belvárostól Grinzing irányába. Ide a legpraktikusabb az U4 vagy U6 metró Spittelau megállójáig utaznunk, ahonnan egy rövid sétával megérkezünk a Heiligenstädter Straße 39-hez. Út közben megcsodálhatjuk a híres művész Friedensreich Hundertwasser által tervezett szemétégetőt is. Az 1971-ben épült hulladékégető a közkórház két hatalmas épülettömbjét volt hivatott energiával ellátni, 2015-ös modernizációja után hatvanezer háztartást lát el távhővel és ötvenezret árammal. Itt bizonyára kevesebb turistába fogunk botlani, mint a 3. kerületében található Hundertwasser-ház környékén.
Ausztria legrégebbi és legnagyobb pezsgőpincészete, a Schlumberger szerdától szombatig tart nyitva, német nyelvű vezetett túra minden nap 16 órától, angol nyelvű szerdánként és szombatonként 14 órától van, melyekre online is lehet jegyet vásárolni. A nyitva tartás ideje alatt bejárhatjuk a pincét saját tempónkban, audioguide kíséretében is (magyar nyelven sajnos nem elérhető). Több típusú csomagból választhatunk az alaptól a rozén keresztül a „műértő” túrákig, mindegyik végén kóstolhatunk minimum egy pohár pezsgőt.
A Semmering vasútról híressé vált mérnökzseni Carl Ritter von Ghega tervezte a pezsgőpincészet labirintusszerű járatait. A pincét alapító Robert Schlumberger Champagne-ban tanulta meg a pezsgőkészítés fortélyait és elsőként ő telepített cabernet sauvignon-t és merlot-t Ausztriában. A pincészetnél olaszrizling, zöldveltelini, fehér burgundi és pinot noir szőlőkből készülnek a tradicionális pezsgők, melyek általában 15-18 hónapig vannak seprőn (a törvényi minimum 9 hónappal szemben). Csak kézi rázást alkalmaznak, 6 pezsgőmesterük naponta forgatja és rázza a rázóállványokon elhelyezett palackokat. A túra végén vásárolhatunk is a Classic, Fashion és Prestige termékcsaládok kínálatából.
Utunkat folytatva a 38A busszal vagy a 38-as villamossal jutunk el Grinzingbe, ahol már a középkor óta aktív szőlőtermesztés és borkészítés folyik. A Szentendréhez hasonló romantikus, kisvárosi hangulatot árasztó Grinzing 1892-ig önálló település volt, majd Bécs 19. kerületének, Döblingnek lett része. Az első írásos források 1114-ben tesznek róla említést, a Grunzinger földesúri családhoz tartozó uradalomként. Rezidenciájuk, a „Trummelhof” máig megtekinthető a Cobenzlgasse 30 szám alatt. Grinzing templomát 1426-ben építették. A család a 14. században kihalt, a terület a 19. századig a Klosterneuburg apátság feudális adminisztratív fennhatósága alá tartozott.
A városkát számos csapás sújtotta a középkorban, Mátyás csapatainak fosztogatásaitól (1484) kezdve a török ostromokon át (1529, 1683) a tűzvészig (1604) és a pestisjárványig, mégis a környék vezető közlekedési és adminisztratív központjának szerepét töltötte be. 1784-ben II. József engedélyezte, hogy a borászok ételt is kínáljanak a boraik mellé, így születtek meg az első „heuriger” névre keresztelt borozók, melyeket az UNESCO 2019-től szellemi kulturális örökségként tart számon.
Kóstolhatunk fröccsvariációkat, melyre az osztrákoknak külön szavuk van: spritzer avagy gespritzter. A folyóbort pedig nem deciben mérik, hanem negyed (viertel) és nyolcad (achtel) literben, de persze kérhetünk egy egész kancsóval is. Főként fehérboros vidék lévén kóstoljunk bártan zöldveltelinit, rizlinget vagy a bécsi eredetvédett, reneszánszát élő Wiener Gemischter Satz DAC-t. Ez egy fehér dűlőházasítás, amelybe ugyanarról az ültetvényről egyszerre szüretelt, legalább három féle szőlőfajta kerül. A vegyes ültetvényeknek régre visszanyúló története van, és bár többségüket a II. világháború után kivágták és egy szőlőfajtával telepítették újra, azért a legtöbb Bécs környéki borosgazda megtartotta a Gemischter Satz készítés hagyományát, ami állítólag annál jobb, minél több féle szőlőből készül.
Számtalan „heuriger” közül választhatunk, mint például a hagyományos Hengl-Haselbrunner vagy a Heuriger Hans Maly, a bio borászatként működő Obermann vagy a modern és gyönyörű panorámával rendelkező Cobenzl borgazdaság. A borok mellett kóstoljunk csokoládés-tejszínhabos bécsi kávét vagy a harminckét-féle gyógynövénykivonatot tartalmazó üdítőitalt, az Almdudlert. A cég főhadiszállása – melynek bejárata egy hatalmas Almdudler palack, és ami 2009-ben zöld építészeti díjat kapott – szintén Grinzingben található (Grinzinger Allee 16).
A borozókban helyi alapanyagokból készített szezonális fogásokat kóstolhatunk. Próbáljuk ki Ferenc József császár kedvencét, a főtt marhafartövet (tafelspitz), amelynél a hússzeletet ideális esetben egy vékony „zsírperem” veszi körül. Hozzá köretként leggyakrabban röszti burgonyát, kapros zöldbabot, spenótmártást, snidlingszószt és tormás zsemlemártást kínálnak. Hogy hol mennyire puhára főzik a húst, az már inkább ízlés kérdése.
A császár a legenda szerint úgy szerette, ha a villával fel lehetett darabolni, mert kését sokkal inkább tükörként használta, hogy pompás bajuszát igazgassa. Ne hagyjuk ki a hagyományos Wiener Schnitzelt krumplisalátával, desszertnek a bécsi almás rétest (apfelstrudel) vagy Sacher tortát. A So guad étteremben „tapas” mennyiségeket szolgálnak fel az osztrák konyha ételeiből, így több féle specialitást is meg tudunk kóstolni.
Klasszikus kirándulóút a 11 kilométer hosszú 1. számú túraút, mely a „D” jelzésű villamos végállomásánál kezdődik a bécsi Nussdorf nevű, kiskocsmáiról ismert városrészben. Egy közepesen meredek, de ugyanakkor csodálatos, a városra, a Bécsi Erdőre és a Dunára nyíló kilátást ígérő útvonalon vezet fel Grinzing szőlőhegyein át a Kahlenberg-re a Stefaniewarte nevű kilátóhoz. Ha kisebb, nagyjából két kilométeres távval is beérjük, menjünk fel a 38A busszal a Cobenzl borgazdaságig, majd haladjunk lefelé az Oberen Reisenbergweg-en, élvezve a lélegzetelállító kilátást és sétáljunk vissza Grinzing központjába. Szintén egy rövidebb, oda-vissza kb. 5 kilométeres útvonalon sétálhatunk fel Sisi neogótikus kápolnájához, mely 1854-56-ban, Erzsébet királyné és Ferenc József házasságának emlékére épült. Grinzing központjától haladjunk felfelé a Himmelstraße-n, gyönyörködjünk a kilátásban a Bellevuewiese-n, majd forduljunk balra a Gspöttgraben-en.
Grinzing göröngyös, kis terekkel, boltíves kapukkal tarkított utcácskáin sok híresség megfordult, zenészek, írók, tudósok, festők, művészek éltek vagy alkottak itt, például Beethoven, Schubert, Strauss, Gogol, Mahler, Einstein, Freud, Pippal és még sokan mások. Beethoven 1808-ban a Grinzinger Straße 64. szám alatt komponálta a 6. szimfóniát. Inspirálódjanak és kóstoljanak, ismerjék meg Bécs ezen arcát Önök is!