Nem sokat aludtam az éjszaka, úgy tűnik megártott a tegnapi bögrés pezsgő… Mondjuk eleve kellemetlen, hogy autóval kell menni reggelizni, hacsak nem akarok húsz percet sétálni kóborkutyák és lovak társaságában. No mindegy, a lényeg, hogy kapunk reggelit és még a kávé is elfogadható. Utána pedig leereszkedünk az alvilágba, vagyis Torda sóbányájába, amit 1690-ben nyitottak meg, bár már a rómaiak is bányászhattak sót errefelé. A bánya egészen 1932-ig működött, ma múzeumként funkcionál. Torda amúgy szorosan kapcsolódik a vallásszabadsághoz is hiszen a tordai országgyűlésen iktatták törvénybe először a szabad vallásgyakorlást 1568. január 13-án. Ez a nap azóta is a vallásszabadság világnapja. A bánya fölött ma egy boutique borászat is működik, a Crama La Salina (amiről itt írtam bővebben).

A tordai sóbányában (fotók: Ercsey Dániel)

Az első fél óra a bányában majdhogynem unalmas, monotonon és rossz angolsággal beszélő idegenvezető, őrületes tömeg. De miután magunka maradunk, lengyel barátommal, Tomasszal liften leereszkedünk az egyik hatalmas tárnába, ahol még egy vidámparkot, de legalábbis egy óriáskereket is beüzemeltek drága román albérlőink. Meghökkenni sincs időm, hiszen egy emelettel, vagyis 100 méterrel lejjebb egy másik aknában a beszivárgó víz egy sós tavat hozott létre, amin a román kollégák reprodukálták a városligeti csónakázótavat, mindenki legnagyobb megelégedésére. Egyszóval csúcs ez a bánya!

Az őseim háza a Jókai utcában Kolozsváron (fotók: Ercsey Dániel)

A pokolbéli víg napok után könnyed ebéd a program (olyan könnyed, hogy csak levest kapunk), aztán a szerb cimbivel, Tomislavval meglépünk a csoporttól, arra hivatkozva, hogy személyesen akarunk kimenni a kolozsvári reptérre Ivana Simjanovska elé. Ez persze igaz is, de előtte van néhány óránk császkálni a Kincses Városban, ami mindig élmény, most is annak bizonyul. Rögtön átvedlek idegenvezetővé, mert Tomo még nem járt itt, úgyhogy irány a Szent Mihály-templom, amiben a felújítása óta most járok először én is. Tényleg szép lett!

A Szent Mihály templom kívül-belül szép lett (fotók: Ercsey Dániel)

Ezután végigvezetem Tomót a Jókai utcán (Napoca str.), megmutatom neki az őseim házát, megnézzük a Mátyás szülőházat is, aztán irány a Karolina tér (piata Muzeului) inni egy sört és megcsodálni a Státuát, amihez egy ősömnek igencsak sok köze volt. Végül még a Házsongárdban is bóklászunk egyet, ahonnan felhívom egy idős helyi rokonomat, minden mindegy alapon, és persze hogy felveszi, szóval rokonlátogatás is lesz a dologból, sztorikkal Áprily Lajosról, Károly angol királyról és a műlegyes horgászatról.

Mátyás király szülőháza, a Státua és a Karolina tér (fotók: Ercsey Dániel)

Végül késve érkezünk a reptérre, de Ivana gépe még többet késik, úgyhogy ugrott az esti hivatalos vacsora! Mit csinál ilyenkor három jóbarát? Hát megáll Csicsókeresztúr határában az Éva panzióban micset enni! Még a balkáni grilleken edződött Tomislav is megjegyzi a végén, hogy ez közel volt a tökéleteshez! Végül éjjel fél11-kor érünk a Jelna borhotelbe, vagyis Kiszsolnára, ahol egy pohár welcome bor után csak beájulok az ágyba, azt remélve, hogy másnap kevésbé fárasztó napunk lesz.

Az erdélyi útinapló sorozat további részeit itt találjátok meg: 1.nap, 2.nap, 3.nap, 4.nap, 5.nap, 6.nap, 7-8.nap, 9.nap, 10. nap