Fotó: Ercsey Dániel

Nyitásra megyek le reggelizni, teljesen egyedül csócsálom a sült szalonnát és a szárított paradicsomot. A hotel halljában van a találkozó, álmosságtól kóválygó hollandok, beszűkült szemű amerikaiak, friss és kipihent kelet-európaiak, ez a leosztás. A buszon az első fél órában nincs fűtés, ettől mindenki egy kicsit magához tér, ami nem is jön rosszul a következő 3 órás úton. Caroline Gilby MW huppan le mellém és mialatt Ivaylo, a főszervező, az ő könyvéből ismerteti Bulgária bortörténelmét, jól kibeszéljük a világ dolgait, a populista új brit miniszterelnöktől a mi „nagy vezérünkön“ át egészen Putyinig, a Krím-félsziget szőlőitől a grúz qvevriken át a kis-ázsiai görög ételekig, a lovaktól a kortárs magyar költészetig. Tanulság? Repül az idő, ha egy MW ül az ember mellett!

Fotó: Ercsey Dániel

Az első megálló a Dragomir borászat, a modern üzemet és birtokközpontot 2 éve adták át, a borászatot viszont 2006-ban alapították. Tulajdonképpen Plovdivban vagyunk, a kóstolóteremből tiszta időben látszik az óváros. A 36Ha-on csak kékszőlő zöldell (micsoda költői kép és egyben ízes ellentmondás, nem?), a fehéreket felvásárolják.

Fotó: Ercsey Dániel

Hiába könyörögtünk, csak azért sem visznek ki minket a szőlőbe, hiába kérjük, hogy ne csinálják, végig kell mennünk a „jé, egy tartály“ és a „micsoda hordók“ etapon, meg kell csodálnunk a prést, mintha sosem láttunk volna még ilyet, hogy végre eljussunk a kóstolásig, ami viszont egészen parádés. Ivaylo szerint az embereknek Bulgáriában a Dragomir szóról a rubin szőlőfajta jut eszükbe, ennek megfelelően szuper rubinok kerülnek a poharakba (és egy szép mavrud is). A „sarva“ a hindi „minden a mindenségben“ kifejezés, ennek megfelelően nagy reményekkel kóstolom az első lokális fajtából (dimyat) szűrt fehéret, de ez minden, csak nem minden a mindenben. Közepes citrom színű, citromos-szőlős illatú, könnyed, citrusos, egyszerű bor. Mondhatni egysíkú. A rozéjuk hordós érlelésű ámde elegáns szerkezetű, a mavrud gyümölcsös, feszes és lendületes, de aztán jönnek a rubinok és rubin cuvée-k!

Fotó: Ercsey Dániel

Fotó: Ercsey Dániel

Reserve rubin 2015

Mély gránát szín. Illatában bőr, szilvalekvár és balzsamecet, cédrussal a háttérben. Nagy test, kerek savak, az érett és sűrű tanninok megtapadnak a fogaimon és az ínyemen. Ízében mogyoró, vanília, pici füst és szilvalekvár. Sűrű, hosszú és mély, filozofikus bor. 89/100 pont

Pitos Reserve 2013

A "pitos" az amfora trák neve, ők fantázianévként használják. Rubin, merlot és cabsav küvéje. Mély gránát szín. Illatában cédrus és balzsamecet, idős fadobozok és curry, keleti fűszerek és tölgyfakéreg, szilva és parafa. Nagy test, kerek savak, feszes tanninok. Ízében már tercier aromák, mogyoró, szerecsendió, dohány és idős szilvalekvár. Hosszú, egyensúlyos, most van a csúcsán! 92/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A kóstoló végeztével hideg ebédet, igazi terülj-terülj asztalkámat varázsol a tulajdonos az asztalra, lehet, hogy csak éhes vagyok, de úgy érzem minden idők legjobb töltött káposztáját eszem éppen, amikor a pohárba egy olyan bor kerül, ami nem is volt a kóstoló sorban. A recioto stílusú mavrud mély és sötét mint az éjszaka, édes és végtelen mint egy gyönyörű nő ölelése, ellopja a show-t, egész nap csak erre a borra tudok utána gondolni, jaj a többieknek, akiket csak most fogunk meglátogatni!

Fotó: Ercsey Dániel

Fotó: Ercsey Dániel

A következő megálló a Zagreus 120 hektáros kisbirtoka, ahol minden a mavrudról szól, készítenek belőle fehérbort, rozét és vörösbort, édeset és szárazat, ráadásul organikusak és Jancis Robinson imádja őket, szóval úgy tűnik nincs semmi bajuk az életben.

Fotó: Ercsey Dániel

Fotó: Ercsey Dániel

Szerencsére itt már a szőlőben fogadnak, sétálgatunk a bágyadt őszi napsütésben, és hagyjuk, hogy feloldjon bennünket az október napfény, és a szőlő felől meginduló lágy szellő.

Fotó: Ercsey Dániel

A csúcsboruk egészen érdekes, Vinica névre hallgat és természetesen mavrudból készül, olyan mint egy amarone, a sorban hármat is kóstolunk, mondhatni mini-vertikális, az egyikben magas az illó, amúgy kifejezetten izgalmasak a borok.

Fotó: Ercsey Dániel

Zagreus „handmade“ rkatsiteli 2021

Közepes citrom szín. Illatában zöld tea, őszibarack, széna és gyógynövények. Kóstolva közepes test, zöldfűszerek és érett fehér húsú gyümölcsök, menta és citrom. Sok-sok citrom. Kicsit savhangsúlyos. 82/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

Innen újabb unalmas és hosszú buszozás után érkezünk meg, éppen napnyugtára, az Edoardo Miroglio borászathoz. Az apró családi birtok 220 hektáron gazdálkodik, a névadó Eduárd maga is itt szorgoskodik éppen, joviális, botoxolt arcú olasz bácsi, keresztapa-öltönyben, márkás szivarral. A welcome pezsgő a medence partján a naplementében azonban újfent parádés, once in a lifetime pillanat, ráadásul még jó is a pezsgő, a fene vigye el!

Fotó: Ercsey Dániel

Fotó: Ercsey Dániel

Az üzemlátogatást kisebb derültség előzi meg, amikor ránk erőltetnek egy fehér munkavédelmi köpenyt, one size úgyhogy vagy jó rád, vagy nem, rám például nem, a karomon a könyökömig tudom lehúzni, összegombolni nem sikerül, csak úgy, hogy szétreped a hátamon.

Fotó: Ercsey Dániel

Az olaszok azért jöttek ide 2002-ben, hogy a hűvös bolgár klímán elkészítsék a tökéletes pinot noirt. Húsz évvel később, a klímaváltozás közepén szerintem nyugodtan kimondhatjuk, hogy rábasztak. Persze ez nem szegte kedvüket, a jó pezsgők után olyan mavrud vertikális rittyentenek nekünk, hogy csak na, az Elenovo dűlő termését 2018-tól 2009-ig visszamenőleg élvezhetjük.

Fotó: Ercsey Dániel

Más bolgár borászatnak elég lenne, ha az emberek legalább egy dologról megjegyeznék őket, de a derék taljánok a csúcsra törnek, ők voltak az elsők akik tradicionális pezsgőt készítettek az országban, ők voltak a bolgár pinó úttörői, ők voltak az elsők akik áttértek az organikus művelésre és ők ismerték fel először az autochton fajtákban rejlő lehetőségeket. A kóstolt mavrudok közül kiemelkedik az újhullámos 2017-es és 2018-as, mindkettő stabilan 5 csillag és legalább 92 pont a százból, most mégis a pezsgőjüket emelném ki, amivel vártak. Hiába no, a naplemente és a medence megtette hatását.

Fotó: Ercsey Dániel

Fotó: Ercsey Dániel

Spumante brut rosé pinot noir 2006

Halvány hagymahéj szín. Illatában málna, aztán meggy és kekszes élesztősség. Közepes felhabzás, apró buborékokkal. A dosage érezhetően populáris, maradékcukis érzés, mellette szép gyümölcs és mesekeksz. Hosszú és bosszantóan jól iható, igazi „kérek még“ pezsgő! 88/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A vacsorát a velem szemben ülő olaszok szuszogva tömik magukba, cuppognak az elégedettségtől, sóhajtoznak a desszertnél, pedig kicsit talán rusztikus és provinciális a séf szemlélete, olyan, mintha tudná, hogy mit akar csinálni, csak sajnos nem sikerülne neki.

Fotó: Ercsey Dániel

Ennek ellenére a helyszín öt csillagos, főleg, hogy még meg is lehet itt szállni, igaz, csak kisebb csapatoknak, mi túl sokan vagyunk ahhoz, hogy itt aludjunk. Sebaj, a család tulajdonában van egy hotel a közeli (nézőpont kérdése) Szliven városában, éjfél után oda is érünk, a recepción csak leadom az útlevelemet és felbotorkálván a szobába úgy alszom el, ruhástól, ahogy lerogytam az ágyra. Még a 16 fokos hőmérséklet sem zavarja meg az álmomat…

A Bulgária útinapló sorozat további részeit itt találjátok meg: 1.rész, 2. rész, 3.rész, 4.rész, 5.rész, 6.rész, 7.rész, 8.rész