Kérem Várjon!
Cikkek
Élet a szőlőhegyen
Andreas Ebner, Mozsgó
Győrffy Zoltán
2013 January 08.

Amikor a Pécsi Borozó második száma megjelent 2008 nyarán, Andreas Ebner volt az egyik interjúalanyunk. A régiónkba települt külföldi borászokat kerestünk meg, máig tartó barátságok kezdete volt az akkor találkozás. Sokszor voltunk már azóta a mozsgói szőlőhegyen, mindig találtunk valami újat, hol csak épp új fákat, vagy néha, mint legutóbb, egész új épületeket.

Andreas Ebner körül csend volt az elmúlt évben. Nem nagyon láttuk a borait versenyeken, nem sokat jelent meg a médiában, rá is kérdeztünk legutóbb, mire készül. Gyertek ki hozzám – válaszolta. Persze szaván fogtuk, egy novemberi szombat délelőttjén autóztunk ki a Pécsi borvidék egyik legnyugatibb csücskére. Ahol az Ebner birtok felé kell kanyarodni, most egyik oldalt egy hatalmas, kerítés mögé rejtőző épület áll, szemközt vele egy másik épül. A sarkon meg három csacsi szemlélődik csendesen.

                                                                                                               Fotók: Wéber Tamás

Mindenképpen kellett a pincét fejleszteni, a feldolgozó-kapacitást korszerűsíteni és bővíteni és ha már nekikezdtünk, akkor egy kóstolótermet is építettünk hozzá. Egyre többen jönnek ki ide és a régi pince sokszor szűk volt. Most lesz elég tér nagyobb csoportoknak is – meséli Andreas.

Térből van bőven. A legalsó szinten pincét találunk, hordókkal, felette az erjesztőtér, a rozsdamentes technológia birodalma, eggyel feljebb pedig a kóstolótér. Azt is mondhatnánk, étterem, nagyjából kétszázfős kapacitással. Egyedi hangulata van, rusztikus, úgy tradicionális, hogy közben nem akar népieskedő lenni, vagy több évszázadosnak látszani. Egyelőre csak rendezvényekre nyitják ki (print lapzártánk után, decemberben éppen Buday Péter főzött  borvacsorát), de lehet itt lakodalmat rendezni vagy konferenciázni, de előre bejelentkező nagyobb csoportoknak is tartanak itt kóstolókat.

A konyháért a kaposvári Viccolo étterem séfje, Stoff Csaba felel, talán nem véletlenül, hiszen majd' egy évtizedet töltött szakácsként Olaszországban, mindamellett itt elsősorban a helyi ízekre és a szezonalitásra szeretné helyezni a hangsúlyt. Az alapanyag egy része helyben megterem, a 22 hektáros birtokon, ahol a gyümölcsfák árnyékában szamarak mellett kecskék és bárányok legelnek, halutánpótlást a saját kis halastó biztosít.

Ha pedig a szőlőhegyi mulatságból valaki nem szeretne hazavezetni, úgy a szemközti telken már épül is a csacsi fogadó, azaz a kis panzió, ahol jövő tavasztól kényelmes szobák várják majd a bortúrázó vendégeket.

A hosszú csendet követően most már egyre hangosabb lesz a mozsgói szőlőhegy, mi a csendesebb vendégek közét tartoztunk, bár a bejárást követően még kóstoltunk egy pohárral Andreas Ebner legendás pinot noir-jaiból, előkerült egy szűretlen merlot is 2006-ból, a sofőrnek állt szerző meg az almalevet kóstolta, higgyék el, az sem érdektelen.

banner