Hát úgy, hogy ezek az olasz újborok, ezek a vino novellók inkább hasonlítanak a forgalomba a hagyomány szerint eleve csak november harmadik csütörtökén, azaz idén november 19-én kerülő Beajuolais nouveau-kra, mint azon, a francia példához képest egészen más borkészítési eljárásokkal készülő magyar újborokra, amiket a gyors szüret utáni bevétel reményében dobnak piacra – van, hogy már október elején is. Ez érthető, hogy kinek jó: a borásznak és a kereskedőnek, aki az új! hot! new! neu! novy! bűvöletében élő fogyasztót jól lehúzhatja, és érthető, hogy ez a gyakorlat alapvetően kinek rossz: az újbort valamiért csak hónapokkal később gyanútlanul megvásárló fogyasztónak, valamint a Magyar Borkultúra Szent Ügyének, így, négy nagybetűvel.

Olaszország azonban rendes bortermelő országként mederbe terelte az értelmetlen újboros nyomulást: olasz újbort, azaz vino novellót csak és kizárólag a szüreti év október 30-a és december 31-e között lehet forgalmazni, a bor kötelező jelleggel kell rendelkezzen egy 11 százalékos minimum-alkoholtartalommal, és előírás az is, hogy a tétel legalább 40 százalékának szénsavmaceráltnak kell lennie. Így nagyjából pont annyi és pont olyan vino novello lepi el a piacot, amennyire igény van, és van egy egészséges időbeli eltérés az újbor és az új évjárat borának piaci megjelenése között.

Uggiano L’Allegro Novello di Toscana 2020

100 százalék sangiovese, ami ugye a Chianti alapja. Igazi külvárosi szénsavmacerált bor, a borászat központja a címke szerint ugyanis Firenze Kozármislenyében, Scandicciben van. Olyan, mint ha a hangulat kedvéért a stewardesszel mértékkel megborsoztatott repülős paradicsomlébe kerülne egy kis vino cotto, egy koktélmeggy, meg némi tannin. Meg maradékcukor, habár az ugye van a vino cottóban és a koktélmeggyben is. Frissen ez egy izgalmas dolog és a maga nemében mint egyszeri élmény el is fogy két pohárral, két nap után viszont nincsen benne semmi jó, szárít és fűt, még a maga 12,5 százalékos alkoholjával is. A borászat külön kéri, hogy még idén igyuk meg – milyen figyelmesek –, ám erre fentiek miatt végül nem került sor. 3,80 euró

Poderi Ricagioia Pinot Nero 2020

Bizony, 100 százalék pinot noir a Pó völgyéből, egy 600 hektáros nagybirtoktól, a Torrevillától. Tankönyvszerűen fajtajelleges szamócajuice kis földességérzettel, nagyjából annyi és olyan gyümölcsportfóliót villant, mint egy tehetségesebb pinot noir rozé itthon, csak mivel ez szénsavmacerálva van és vörös-újbor, ezért a színe sem halványpiros, hanem lilás, és némi testet is költött hozzá a borász. Tippre 5-10 g/l közötti maradékcukor teszi a firenzei, tehát a sangiovese iránt közömbössé vált renzista nyugdíjasok kedvencévé. Meg azért tetszett nekem is. Simán kibírt a hűtőben két napot, de frissen volt a legjobb. Ha nem lenne tele a bolt jobbnál jobb olasz és francia borokkal, vennék még belőle, amúgy meg igazi rászoktatóbor 16 éveseknek. 4,30 euró

PS: A vino novellókat még múlt héten, talán pont Márton-napon vettem. Egy kicsit több, mint egy hétre rá, a Beaujolais nouveau-premier napján, vagyis csütörtökön ezen cikk írásához bejártam pár boltot, hátha szerezhetek még pár 2020-ast a cikkhez mondjuk az isteni Dél-Tirolból, de nem. Azokon a helyeken, ahol eddig az olasz újborokat árultak, most Bolgherik, Brunellók, sima Chiantik jelentek meg 2016-ból, 2017-ből. A szupermarketek boros polcain visszaállt a régi rend, a Beaujolais-kat pedig már nem nyomják akkora hévvel a vásárló elé, mint a sajátjaikat. Egy, csak egy vino novello tartotta a frontot: a legolcsóbb. Az még megmaradt, a 3 eurós ára alapján már az se sokáig. Mivel "Európa jövője Olaszországban dől el" (Orbán Viktor), ezért üzenem a budapesti borelitnek: tessenek ehhez alkalmazkodni!

Szerzőnk az Azonnali főszerkesztője.