A klasszikus villányi cabernet franc, ahogy azt szeretnénk tapasztalni, de csak ritkán adatik meg. A boriskolában előbb egy másik franc-t bontottam, sajnos az épp dugós volt, a fránya TCA, dünnyögtem, de persze az is fontos, hogy mindenki tapasztalat útján tanulja meg, mi is az a dugósság. Ilyen előzmények után sor került a Bock-borra.

Arra emlékeztem, hogy ez korábban is tetszett. Hogy mennyire, arra már nem emlékeztem. Most néztem utána, 2010-ben 91 pontot adtunk neki. Most 94-re (8, vagy 16, kinek melyik pontszámítás tetszik) tettem én, legalább.

Öt éve azt írtuk róla: "Tartalmas, gazdag, csokitortás illat, sötét gyümölcsös, érett meggyel és kávéval. Némi édes fűszeresség. Csokis-áfonyás, mentásszedres ízvilág van, erős, de szép hordóval. Szinte tökéletes sav-alkohol-glicerin egyensúly. Kerek, tartalmas, mély franc, hosszan tartó lecsengéssel. Szépen érlelt bor, még korántsem a csúcsán, de már jelenleg is abszolút élvezhető állapotban."

Most már talán a csúcsán van, de legalábbis valahol a közelében. Még mindig nagy és masszív, még mindig sok van benne mindenből, de az érettségnek egy olyan szép állapotát mutatja, amikor nem kell magyarázni. Nem is kellett, töltöttem, csend lett, mindenki a borral foglalkozott és talán az első bor lett a tanfolyam alatt, ami a WSET borértékelő mankója alapján mindenkinél kiváló lett.

Azt azonban ne várja senki, hogy most molekulánként elemezgetni fogom az ízeket, aromákat, illatokat, savgrammokat és tanninérettséget, alkoholtöbbletet és túlzó kerekséget, semmi ilyent nem szeretnék, nem akarok hibákat keresni a borban és elrontani az estémet azzal, hogy egy jó élményt elvegyek magamtól.

Mert otthon is bontottam még egyet, ugyanaz az élmény volt, mint pár nappal korábban, csak most nem kellett a köpőcsészével foglalkozni. És működött, egész estés bor ez, nem kell más, eltart, kitart, ilyenkor jön elő a rétegzettsége, ez az a bor, ami tényleg percről percre többet és mást mutat. Beszélgetünk, kóstolgatunk, csak ennyi az este és mégis milyen sok. 

Olyan Bock-bor volt ez, a legszebb időkre emlékeztető. Ha azt veszem, hogy messze nem a legdrágább tételek közül való (olyan 9000 forint körül van, 30 euró nagyjából), és ha a leendő szuperprémium Villányi Franc-ok ezt hozzák majd, akkor hajrá, kell ez a kategória.

Egyet biztosan tudok. Ez az a villányi, amiből bizony elférne még egy kartonnal a pincémben (bár már a két évvel fiatalabb van forgalomban, nem biztos, hogy beszerezhető), de akkor sem biztos, hogy sokkal hosszabb kort érne meg még pár évnél, mert most nagy élmény, később meg ki tudja, mit hoz a sors, lehet én, lehet a bor nem leszünk már ebben a formában.… 

Mostani állapotában mindenképpen 94 pont, *****+