A tengerparti sétány Splitben (fotó: Ercsey Dániel)

A verseny utolsó napja, pont annyira vagyok fáradt, amennyire az indokolt és pont annyi idősnek nézek ki, mint amennyinek egy több napos kóstolómaraton után érzem magam. Ennek megfelelően a reggelit kihagyom, helyette fél órát állok a zuhany alatt, hátha segít. (Nem segített.) A halálos döfést az egyik dán kolléga viszi be, amikor az ezer dolláros mosolyát megvillantva, csillogó tekintettel kérdezi meg, hogy kipihentem-e magam. - Anyád! - gondolom, de valójában csak motyogok valamit az éjszakázás negatív következményeiről, majd megkérdezem, ő hogy van? - Remekül - válaszolja - most jöttem be a tengerből. - Ilyenkor, reggelente gyengébb az angolom (Emlékeztek még Oroszlán Szonja nagy sikerű mondatára az egyik Valami Amerikából?), úgyhogy visszakérdezek - A partól? - Nem, úsztam egyet a tengerben, miután befutottam Splitbe és utána vissza. - A dán rendületlenül mosolyog, lopva körülpillantok, hátha rejtett kamerás felvétel, de nem, halál komolyan mondja. - Hát az nem semmi! - nyögöm ki végül nagynehezen. - És milyen a víz? - Friss - feleli a vikingek kései származéka. Azt már nem merem megkérdezni, hogy ez pontosan mit is jelent, de később megnézem, a net szerint a tenger Splitnél 13 fokos.

Fotók: Ercsey Dániel

A verseny a szokott mederben csordogál, néhány aranyérem más asztaloknál, az én zsűrim szerintem a legszigorúbb az összes között. Utána még ebéd sincs, irány Split, ahol van másfél óránk ebédelni, ott ahol akarunk, mielőtt indulna a vezeti túra az UNESCO világörökség részét képező óvárosban, vagyis az egykori római császár, Doicletianus palotájában. Sasa Spiranec ajánlására a Villa Spiza felé vesszük az irányt, ami jó döntésnek bizonyul, a tintahal friss, a polipsaláta elképesztő, a lencseleves is egész jó, a tengeri sügér ropogós, az egyetlen hátránya a helynek, hogy olaszosan nem árulnak kávét, tessék kávéházba menni érte, nem itt rontani a levegőt, hadd jöjjön a következő vendég, ugyebár. Nyugi, a kávé sem maradt el, a volt Jupiter templom legalsó lépcsőjén ücsörögve, három dánnal, egy ausztrállal és egy hollanddal, mögöttünk modern korunk templomával, a kávéházzal.

Fotó: Felix Riley

Tipp: A ki tudja melyik mélytengeri élőlényhez kikért Radovanovic Grk 2022 életem egyik legnagyobb élménye, de a többiek is elégedetten csettintgetnek a nyelvükkel. A grk egy szőlőfajta, Korcula szigetén őshonos, akárcsak a posip, de szerintem még annál is többre hivatott, kár, hogy a helyi arcok nem így gondolják és inkább a posipot favorizálják. Ez a grk pedig a fajta legjobb tulajdonságait mutatja, vibráló savak, narancshéjas, citruslekváros, virágporos aromák, hosszan kitartó ásványosság, közepesnél nagyobb test, lendületes korty, karamellizált ananásszal a lecsengésben. 92/100 pont

Fotó: Ercsey Dániel

A vezetett túra Splitben számomra kissé vontatott, eltelik 20 perc és még mindig nem jutottunk be a kikötőből a falon túlra, úgyhogy amint belépünk az egykori kikötőkapun, ami ugyebár a járószint alatt volt és kizárólag a szolgák használták, azonnal meglépek. Így legalább van időm felfedezni a Trónok harca őrületet nyögő belvárost, az északi kapu előtt magasodó hét méter magas bronzszobrot, ami egy egykori püspököt, Nini Gergelyt ábrázolja (a legendás Mestrovic volt a szobrász), aki a X. században már kiállt a horvát nyelv használatáért az egyházban, de felfedezek egy szuper kis vinotékát is, ahol széles választékát lehet kapni a horvát és azon belül a dalmáciai boroknak is.

Fotók: Ercsey Dániel

Ami a várost illeti, olyan mint egy szabadtéri múzeum, de ez a legtöbb világörökségi helyszínt eléri, elözönlik a turisták, felmennek az árak, durvulnak a szabályozások, élhetetlenné válik, így lassan kiürül, átadva a helyét az AirBNB lakásoknak és a gazdag kínai és amerikai turistáknak. Így végzi el a kapitalista világ egy emberöltő alatt azt, amit a háborúk nem tudtak kétezer évig. Aki a magyar vonatkozásokat keresi, az is csalódni fog, sok helyen olvasható, hogy itt halt meg a vesztes muhi csata után lóhalálában menekülő IV. Béla lánya, Margit. - Vajon az hogy lehet? - teszi  fel a kérdést a jól értesült olvasó, aki járt már a budapesti Margit-szigeten, és ismeri annak a történetét? Hát úgy, hogy Árpád-házi Szent Margit egy közeli várban, Klisszában született, nem sokkal azután, hogy néhány nővére, többek között egy Margit nevű, ugyanebben a várban meghalt, miközben a tatárok ostromolták az erődítményt. Vagy nem. Ebben ugyanis nincs konszenzus a történészek között. Ami viszont bizonyos, hogy néhány Árpád-házi lánygyermek a volt császári mauzóleumból keresztény templommá alakított Szent Dujam székesegyházban van eltemetve, a főbejárat fölé elhelyezett kis, jellegtelen kőszarkofágban.

Fotók: Ercsey Dániel

Külön érdekesség, hogy a klisszai vár a spliti autópálya mellett található, mindenki vet rá egy pillantást, aki befelé jön Splitbe, vagy éppen távozik, de a többség továbbrobog, azt gondolván, hogy ha látta Trau várát (ma Trogir) és Split városát, akkor mindent látott, aminek van bármi magyar vonatkozása, pedig a lényeg itt van, ebben a sziklára simuló várban.

A városnézés végeztével még marad némi pihenőidő a szállodában, mielőtt visszaindulnánk a spliti kikötő sziklájára épült Adria étterembe a gálavacsorára. A menü minden elemét más-más neves horvát séf készíti, a hideg előételnek felszolgált tonhal életem egyik legjobbja, akárcsak a Grabovac Brut pezsgő, ami ha nem is életem legjobbja, de egészen biztosan a legjobb horvát pezsgő amit ismerek, élesztős és zöldalmás jegyekkel, apró buborékokkal, hosszú felhabzással, széles korttyal és hosszú lecsengéssel. 90/100 pont Nem csoda, hogy két pohárral is lecsúszik, egy a vacsora előtt, egy pedig már után, miközben állok a sziklába vájt teraszon és a tengert bámulom, amin holnap már hajózni fogok.

Fotók: Ercsey Dániel