Ugyanakkor egy egyre inkább felfedezett és menő borvidék párosról van szó. A (Gori'ka) Brda-Collio (Goriziano) DOC pár igen szép dombos terület, az olasz központ Cormons. Tulajdonképpen egy borvidék a kettő, a határ által kettéválasztva, ribolla gialla-val (rebula), refosco-val (refošk, ez vörösbor szőlő), friulano-val (frulanski). Ez utóbbi volt egykor "teljes nevén" a Friulano Tocai (Frulanski Tokai), amit a névhasonlóság miatt, a Tokaji eredetvédettsége okán meg kellett szüntetniük. Ez a terület lesz ennek a szakasznak a sava-borsa, Cormonson kétszer is keresztülhajt a mezőny, a szlovén oldalon Gornje Cerovónál háromszor is lesz hegyi hajrá, mielőtt befutnának Szlovéniából érkezve Goriziába.

A szakasz elejéről is érdemes azonban megemlékezni, a gyönyörű tengerparti Gradóból indul (remélem a közvetítés menni fog az elejétől, pazar látvány lesz helikopterről követni a bringásokat, ahogy a 3 km-es tengeri földhídon átmennek a szárazföldre). Ezt követően keresztülvágnak Aquileia-n, amely szép ókori emlékeiről, és arról híres, hogy innen települtek át a folyamatos népvándorlási zaklatások elől az első lakók a tengerpartra, és alapították meg Velencét. Végül átmegy az etap a Friuli d'Isonzo DOC-n (csomó remek fehér, pinot grigio, chardonnay, isztriai malvázia, friulano és ribolla), majd jön a már említett dombosabb vidék.

Ezzel az Adriáról induló olasz-szlovén szakasszal az igazán boros látnivalókat ki is merítjük, hiszen a verseny harmadik hete hagyományosan a Dolomitok és az Alpok magas hegyeié – a szőlő ugyan szereti a hegyeket, de nem 2000 méter magasan (legalábbis itt, Európában), ahová viszont a drótszamaras versenyzőknek kell felmenniük.

Azért akadnak még boros szemmel nézve részepizódok, így a 26-i, szerdai szakaszon kijönnek az Adige völgyébe, és a Trentino DOC területének jó részén keresztül haladnak a hegyek után és előtt – Trento városa mint talán a legészakibb (szinte tiszta) reneszánsz belváros kötelező látványosság. A borokat tekintve az északról nyitott völgy elsőssorban az északibb fajtáknak kedvez, nemhiába ez az egyik központja a kialakult pinot grigio stílusnak, de a müller-thurgau is nagyon jól érzi magát, a riesling is, a chardonnay is, a tramini is. A vörösök között talán a legjobb olasz pinot noir termőhelyek vannak itt, valamint a hazai fajtáké mint a teroldego és a lagrein.

A következő nap is még kicsit itt maradunk, a szakasz Roveretóból indul, és átmegy Cremonán – Campobasso-Cremonese, mondtam én, ugyehogyugye…! 

Aztán az utolsó előtti napon, 29-én szombaton, az utolsó magashegyi szakasz még egy kis csemegét rejthet számunkra. A szakasz eleje a Lago Maggiore partján haladva átmegy Svájcba (itt jön a fiúk számára egy nagy szívás, az út felmegy a Szent-Bernát hágóra, és nem az alagútban tekernek, de hát ez is a lényeg…), és itt Locarnón mennek keresztül. Meg Asconán. Azaz, átmennek a legészakibb európai mediterrán területen, egyben egy már inkább a hűvösebb zónához tartozó, svájci borvidéken, a Ticino kantonban található Ascona-Locarno régióban. A merlot itt a fő fajta (ebből fehéret is csinálnak!), de olyan helyi vörös fajtákkal is megismerkedhetünk, mint a bondola. Jelentős részarányt képviselnek már a gomba rezisztens fajták mint pl. a cbernet blanc vagy a cabernet jura. És (nem vagyunk messze a Rhone forrásától) megjelenik a viognier és a syrah is… Erős a jelenléte sauvignon blanc-nak és a chardonnay-nek, és (Villány, figyelem!), van jó pár fajta cabernet franc-juk is. Komoly grappa és pezsgő felhozatallal.

Végül, elérkezünk Milánóba, ahol vár ránk a dóm – szó szerint, az utóbbi években megszokott módon egy egyenkénti időfutammal zárul a kör, amelynek a vége konkrétan a dóm főbejárata előtt van…

Aki követni szeretné: május 8-30. a teljes időpont, a Eurosport valamelyik csatornája általában a szakaszok utolsó 1-1,5 óráját élőben adja – jellemzően 17-17.30 közé megcélozva az érkezést a célba. Jellemzően a nehezebb szakaszokat teljes egészében adják (a két kiemelten tárgyalt boros is ide tartozik!), ez 4-5 órányi néznivalót is jelenthet. Aki lemarad, az egyórás összefoglaló általában este 10 körül.

Ha minden jól megy, akkor engem pedig vagy Cormonsban vagy Gornje Cerovóban találhattok meg (a szerző közös borozásra ösztönző megjegyzése...).

Akit eme két világ összekötése érdekel, azok számára júniusban jövünk a Tour-ral. Lesz mit nézni ott is boros szemszögből, spoilerként, az egyik egyenkénti Libourne-ból fog indulni, és Pomerolon áthaladva St. Emilionba érkezik. Ismerős helységnevek?...?