T.T.: Ön szerint minek köszönhető ez a nagy siker?

V.I.: Annak, hogy jó a könyv. Többféle olvasóm is létezik. Egyszer az egyik bevallotta, hogy ő az éjjeliszekrényén tartja a könyvem, de persze vannak, akik főznek is a receptjeimből. Egy másik olvasóm egy dedikálás alkalmával egy lapjaira szétesett példányt hozott, tudniillik annyit főzött belőle, hogy rongyos lett a könyv. Nagyon jó érzés volt látni azt a könyvet. S ugyanakkor egy termetesebb úriember pedig azzal bizonyította rendszeres használatát, hogy 26 kilót szedett magára a könyv megvásárlása óta.

Nem is csoda, ha valaki csak olvasmányként élvezi, hiszen nem egy megszokott szakácskönyv sem formailag, sem a szövegét tekintve.

Valóban, manapság egy szakácskönyv nagy részét a fotó tölti ki, s mellette egy öt soros recept van, esetleg még a hozzávalókat is lefotózzák. Netán közlik a paprikás krumpli elkészítésének huszonhét fázisát.

Az Ön könyvében egyetlen fotó sincs.

Már csak azért sem, mert én a szakmám szerint író vagyok. Szöveget írok a gasztronómiai működésemről, nem pedig fotózom. Így lett ez is szöveges könyv. Egyébként meglehetősen jól ismerem a világ szakácskönyv-kiadását, legalábbis ami a mediterrán térségben lát napvilágot. Az igazán komoly, mértékadó szakácskönyvek képek nélkül szoktak megjelenni ma is, viszonylag kevés bennük a marhaság és a tárgyi tévedés...

Az interjú teljes terjedelmében olvasható a Kikötő Online oldalon, katt ide.