Kérem Várjon!
Cikkek
Az angyalok itala
Minőségi konyakok Magyarországon
Kéner Balázs
2010 March 14.

Konyakbemutatót tartott a Royal Cognac House Budapesten, ahol (némi gyorstalpalóval) nemcsak a konyakkészítés történetéről és hagyományairól tartottak előadást, de Pierre de Segonzac konyakjukat is megkóstoltatták. Budapesti tudósítónk jelenti: „Talán kevesen tudják, hogy az amerikaiak számítanak a legnagyobb konyakfelvásárlónak a világon. Azt pedig még kevesebben, hogy a második helyen az angyalok állnak.”

Ugyanis az „angyalok részének” (angel’s selection) nevezik a konyak-előállítás során bekövetkező természetes párolgást, azaz azt a 2 százaléknyi konyakmennyiséget, ami (világszinten) évente több mint 20 millió palackot tesz (vagy tenne) ki. „A fennmaradó 98 százalék elkészítésének és tárolásának szigorú szabályai vannak” - magyarázta a bemutatón Christian Ferrand, az egyik legrégebbi, 1702-ben alapított Pierre de Segonzac konyakház képviselője.

A törvény szerint a konyaknak legalább 90 százalékban ugni blanc (saint-emilion), folle blanche vagy colombard szőlőből kell készülnie. Ez a lassan érő fajta nagyon ellenálló a szőlőbetegségekkel szemben, és a konyakgyártás szempontjából fontos tulajdonságokkal rendelkező bort lehet belőle készíteni. A maradék 10% folignan, jurançon blanc, meslier saint-françois (blanc ramé), sélect, montils, vagy sémillon szőlő lehet.

A Ferrand által képviselt konyakház viszont azon kevés cég közé tartozik, amelyek a régi stílusú konyakokra specializálódtak. Mintegy 75 hektáros szőlészetet művelnek, amelyen kizárólag ugni blanc fajtát termesztenek, ily módon az általuk készített italok csakis ebből a szőlőből készülnek.



Christian apja, Pierre Ferrand érleli és keveri a konyakokat az előző generációk hosszú sora által kialakított hagyományos módszerek segítségével, míg Christian testvére, Jean-Luc a konyakkészítéssel foglalkozik. A ház és a konyak története mellé négy fajta konyakot kóstolhattak a résztvevők. Tíz évestől a nagyon idős, 40 éves XO-ig terjedt a választék, külön-külön magukban hordozva a jellemző lágy, harmonikus, egyedi ízeket, amiket a konyak a párlás és a keverés során ér el igazán.



Mint azt Ferrand elmondta, a lepárlási módszerük semmit sem változott a konyak, mint műfaj kialakulása óta. Még mindig a speciális Charentais-rézüstöket és a kettős lepárlás módszerét használja a Pierre de Segonzac konyakház is.

Amikor egy konyak eléri a teljes érettségét, a pincemester befejezettnek nyilvánítja az érlelési folyamatot, és a konyakot demizsonokba tölti, ahol levegőtől elzárva akár több évtizeden át pihenhetnek. (Körülbelül 50 év után a konyakok már nem érlelődnek tovább, és a hordóban való tárolás ilyenkor több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt.)
A konyak a lassú elegancia itala, s bár korlátok között, de jól felhasználható a gasztronómiában is: igaz, főételek és sajtok helyett a desszertekhez passzolnak leginkább.

A konyakkészítés szigorú szabályokhoz kötött, de minden konyak más. Ahogy apám, Pierre, úgy minden keverőmester egyedi konyakokat fejleszt ki, hogy a kifinomult és végtelen ízvariációkkal a világ ínyenceinek kedvében járjon.” – mondta még búcsúzóul Christian Ferrand.