Mindkettő a Vitavin terméke, („híres” magyar borászat, a címe: Felsőtárkány, Pf. 8.). Külalak: olcsó palack, műanyag hő kapszula, elég gáz címke, 35 mm-es aglomerált parafa dugó. A hátcímke mind a kettő boron ugyanaz, egy kis színbéli eltéréssel. Alkoholtartalom mindkettőnél 12,5%. A dugót kihúzva és megszaglászva a hatás mindkettőnél ugyanaz: a dugó dohos, penész szagú.

Vitavin Egri Bikavér 2006

Világos, halvány rubin szín, nevével ellentétben nem a bika vére jutna elsőre eszembe róla. Illatban dohos, dugós, szerencsére ennek egy része idővel kiszellőzik. Később semmilyen, érdektelen illatú lesz. Ha nagyon erőltetem, egy halvány gyümölcsösséget fel lehet fedezni benne. Testben vékony, gyenge, savassága annál erőteljesebb, mondhatni savanyú. Gyenge alkohol érzet, lecsengése nagyon gyors, csak egy kis zöld kocsány íz marad meg a kortyból, a sav maró érzésével megtámogatva.

Vitavin Egri Bikavér 2005

Ugyan az a sztori, nagyon halvány eltéréssel, nem lepődnék meg rajta, ha ugyanabból a tartályból palackozták volna.

Végső konklúzió: aki egy kicsit is ért a borokhoz, és ezt egyszer megkóstolja, biztos, hogy nem vesz belőle többet. Dicsekedni nem lehet vele, és sajnos csak ezek a borok képviselik hazánkat errefelé. Jó volna látni a polcokon minőségi magyar borokat is, és akkor talán hitelesen merném mesélni az amerikaiaknak, hogy igen, vannak jó magyar borok is. De addig csak hallgatok.