Kezdés

Amióta a gyerekek létszáma kettő fölé emelkedett, a bulik már háromkor kezdődnek. Ezen a szombaton ezt csak nagyfero kartárs tartotta be, akivel rögvest megbontottunk egy palack 2010-es graševinát az Iloki Pincészettől (eredetiben Iločki podrumi). Vagy a Cserpes-sajtok, vagy a szarvasgombás isztriai sajt okozta, de röpke félóra alatt úgy kiveséztük, hogy fenyő és wété, csak keveset késő kollégáknak már csak minimálkóstolót hagytunk.

Szép zöldessárga szín, elég sűrű anyag, illataiban érett gyümölcsösség, kajszi és méz. Telt, gazdag kortyok, csúszós, mint fentebb említettem volt, szinte könnyed krémességgel tűnik el másodpercek alatt a pohárból.

A horvát bevezető boron felbuzdulunk, s bár szintúgy olaszrizlinget terveztem folytatásnak a Belje Pincészettől (Vina Belje), azt azonban a tradicionális karácsonykor elfogyasztottuk s nem pótoltam a készletet. Volt viszont tőlük egy 2009-es chardonnay, ebből húztuk ki a dugót. Korrekt bor volt ez is, diós-almás ízekkel, tiszta és fajtakarakteres, de túl erősnek bizonyult a kezdés.

Elzászi barátunk

Tavasz óta van néhány palack még a borhűtőmben, az elzászi utunkról hoztam haza őket, vannak alkalmak, amikor egy-egy előkerül. Most is ez történt. Nem bántam meg.

Gazdag illatokkal nyitott a bor, sárga alma jött belőle, kis méz, levendula és cseresznyevirág talán, narancs és  nem maradhatott el az olajos-petrolos jelleg sem. És hozza ezt ízben is, pár gramm maradékcukor nem zavar, mert szépek a savak, van benne mineralitás, frissesség, nem túlzott test, jóleső kortyok.

(François et Pierre-Yves Meyer - Blienschwiller, Alsace - Riesling Steinacker 2010)

Vörös haza

Amíg fehérekben ezúttal külföldi borok jelentették az élményeket, addig vörösben két magyar, két hazai, két szekszárdi vitte a prímet.

Djdusán barátunk a vörösbor lelkes pártolója, hiába érkeztek jobbnál jobb fehérek a poharába, addig nem nyugodott, míg meg nem bontottunk egy Takler 2007-es Bikavér Reserve-öt. Érettség jellemzi minden kortyát. Illata kellemesen visszafogott, pont annyira, hogy percekig el lehessen mélyülni benne. Mély fűszeresség érett gyümölcskosárral körülfonva. Szájba véve erõteljesebb a fűszeresség és percek múlva feltűnnek a gyümölcsök is egy leheletnyi csokival nyakon öntve. Sav és tannin kitûnõ egyensúlyban, alapvetõen meghatározza ez a balansz az egész bort. Vastag és érett anyag. Most sem mondanék mást, mint tavaly februárban.

S ha már egy Mustra-győztes bújt elő keresztlányom férjének kívánságára, végül is a családnak nem mondhatunk nemet, erre még lapot kellett húzni. Úgyhogy bontottunk egy Szeleshát 20007-es K2-es kékfrankost. Ami 2010-es kékfrankos-tesztünk győztese volt. Ahogy anno írtuk: fűszeres, meggyes, piros ribizlis illatok, némi vaníliával megbolondítva. Nagyon gyümölcsös, nagyon él. Emellett kortyban is komplex és kerek. Szerecsendió, fahéj, friss kakukkfű hozza a fűszeres vonulatot, a meggy, a málna és talán leghatározottabban a szeder adja a gyümölcsösséget. Nem túl vastag, nem túl erőteljes, de elegáns és arányos, amilyen egy kékfrankos. És érettségében is teljes tudott maradni, viszont most volt jó meginni, mert nem hiszem, hogy sokkal hosszabb távon tudná ezt nyújtani.

Persze tesztelni már nem tudjuk, mert nem maradt több palackom, de hát egyszer élünk és egy évben csak egyszer van szerb karácsony…