Zoranka kollégánál nemrég előbb egy sokgyerekes grillezésbe csöppentem bele, majd a terep tisztulását, azaz a gyermekek fürdetés-altatás ceremóniához történő távozását követően hozott és a borhűtőből elővarázsolt tételek kerültek a kerti asztalra. Bár a kemény férfimunkát előzetesen hárman vállaltuk, némi fennforgás és betegség miatt ketten maradtunk, hogy egy grúz, két szerb és egy francia bort kóstoljunk meg a kánikula közepén.
Az egykori királyi szőlőbirtok egyik örökeseként az Aleksandrović Pincészet Szerbia egyik legismertebb, legelismertebb borászata, amely Topola-Oplenac vidékén működik. Erőteljes, sötétsárgás színvilág. Nagyon intenzív (a palack kiürüléséig tartja magát) és tiszta illat, ananásszal, mangóval és nagy adag citrussal. Igazi mediterrán hangulatot kelt, és szerencsére ízben is szépen teljesít. Egészen vibráló savak, csipetnyi szén-dioxid és citromhéjas fanyarság. Nagyon meleg van, szomjasak vagyunk, és bizony ezek az ízek oltják is a szomjat, csúszik a bor hamar. A sauvignon blanc még ad hozzá egy kis egrest, a chardonnay meg egészen jó időpontban lett szüretelve, ress és ropogós. Jól eltalált fehérbor, nagyon jól jön forró nyári napokon, fröccsben is kipróbáltam és nem bántam meg. Mintegy 600 dinárért szereztük be, ez most olyan 1650 forint.
Sötét megjelenésű bor, lilás széllel, a kornak semmi nyoma. A pohárba szagolva szép palackbuké, kissé már megfáradt feketebogyósok és (valószínűleg új tölgyfás) hordós jegyek. Szépen egyben van az illata, de már kicsit fáradt hatást kelt. 2009-ben palackozták, de úgy érezzük, két vagy három évvel korábban nyújtotta volna a legtöbbet. A tannin – sav egyensúly még mindig kifogástalan (érzetre az összkép a sav felé billen), ugyanúgy megvannak a feketebogyósok, de itt is fásultak már. Jön melléjük viszont kis fűszeresség, ez tetszetős, egészen kékfrankosra kezd emlékeztetni, vakon valószínűleg arra tippelnénk. Rövid is már picit, könnyed beszélgető bor így ebben a formában. Ez a grúz tétel most nem tett rám akkora benyomást, mint a télen kóstolt testvérei, de sorban áll még egy 2007-es saperavi, hamarosan kiderül, hogy mennyit számít az a két év. Internetes források szerint olyan 5.50 font, azaz mintegy 1900 forint.
Elsőre nem túl barátságos, erőteljes fa és tannin, adjunk neki egy fél órát. Rubin színű bor, halvány lilás gyűrűvel. Az illata kitisztul a levegőn, kellemes hordófűszerek és erőteljes kávés, kakaóporos jegyeket vesz föl. A szájban elsőre nagyon vad, fiatal még, aztán szépen szelídül meg idővel. Körülbelül a palack felétől teljesen besimul a tannin, elnyúlik a korty és kitölti az egész szájat. A cabernet a háttérbe húzódik, és előtérbe nyomul az elegáns merlot. Mintha kávéval töltött csoki olvadna szét a szánkban, hosszan kitart, és a 13,5-re rúgó alkohol mellett is úgy egyensúlyoz, hogy folyamatosan újra kell töltenünk a poharunkat. Az este legjobb vörösbora, egészen kiemelkedett a többiek közül. 800 dinárért vettük, ez 2200 forint volna.
Nem mutatta túl szép arcát az este folyamán, kapott egy egész hetet, folyamatosan kóstolgattam, de a nyitás utáni állapot érdemben nem változott. Egészen sötét szín, enyhe barna széllel. Illatában elsőre kis patika, ez viszonylag kitisztul, de végig ott bujkál a háttérben. Van szép, érett fekete ribizli, a hordó érezhető, de szerves egysége az aromának. Igazából ízben okoz csalódást, egészen üres és egysíkú, nem akar megnyílni. A tannin húz és szárít. A korty felétől alig érzékelhetőek ízek, és nagyon hamar elköszön a szájból. A 13-as alkohol nem sok, mégis kifelé kacsingat a struktúrából, a gyomorban pedig egészen nehéz érzetet kelt. Kipróbáltam különböző hőfokon, különböző poharakkal, de lényegi változás nem történt. Nem találtunk benne igazán izgalmat (több mint egy hét alatt sem fogyott el a palack). Francia beszerzés, 16.90 euróért, ami olyan 4900 forintot tesz ki.