Ezúttal hungarikum jellegű borokat kóstolt a szerdai borklub, tematikailag annyi volt az előzetes kérés a csapattól, hogy lehetőleg valódi régi magyar, és ne honosított, illetve nem újonnan keresztezett fajtákat hozzon a társaság. Ennek nagyjából sikerült is megfelelni. Előzetesként nehéz lenne bármit is mondani általánosságban, annyira tág a témakör, öröm volt tapasztalni, hogy jó néhány egyedi, különleges borral találkoztunk, amik egy új színt vihetnek a magyar borok termékpalettájára, kis plusz figyelemmel nemzetközi szinten is mutogathatóvá válhatnának.
Belövőbornak hozta magával a szerző, részrehajlás elkerülése végett csupán mások leírásából csemegézek - nem csak pozitívumokat. Halványabb színű, nem tükrösen tiszta, illatában és ízében almás, egreses, kissé csípős a megmaradt erjedési széndioxidtól, lecsengése alkoholtúlsúllyal.
Kicsit sárgásabb színű, illatában, kellemes, nem tolakodó, diszkréten mézes, ízében kicsit kevés, rövid, amolyan túlkezelt bor benyomását nyújtja.
Halvány színű, finoman édes-mézes, citrusos illatú. Savaiban már jól összerázódott, egészen kerek érzetet nyújtó, szépen elkészített bor, a társaság legjavának elnyerte a tetszését. Szárazpróbája is meggyőző volt.
Az előzőnél sötétebb színű, illatában zártabb, de tisztaízű, savaiban határozottabb, kevésbé gyümölcsös, ámde kellemes bor, hosszú lecsengéssel.
Mélyebb sárgás színű, illatában édes, banános, citrusos, de ugyanakkor kissé fülledt, zöldpaprikás. Ízében fehérborsos, némelyek szerint vékony, mások szerint sűrű, savaiban lelágyult, az előbbiekhez nehezen hasonlítható bor.
Szép zöldessárga megjelenésű, határozottan illatos, virágos, sűrű, érett, hömpölygő. Ízében is telt, gazdag, mézes, szájat kényeztető savakkal és gazdag beltartalommal, tartalmas, finom bor, osztatlan siker az osztályrésze.
Sötétebb színű, illatában hagyományos technológiát sejtet, kevésbé tiszta illat- és ízaromákkal, déligyümölcsökkel, csonthéjasokkal, összességében csúszós, jól fogyasztható.
Világos, halványzöld megjelenésű bor. Illata mesés, áradó, hosszú percekig hallani különféle asszociációkat, ezek közül leggyakoribb a virág, a túlérett, édes, egzotikus gyümölcsök, mindamellett, hogy nem nevezhető illatosnak a bor. Ízében is bravúros: ibolya, vanília, cukorka, finom édességre utaló jegyek valós édesség nélkül. Összességében tán ez a bor tetszett a legjobban a társaságnak, nem véletlenül, egészen egyedi, sokáig fogunk emlékezni még rá.
Egészen halvány színű, illatában diszkrét, de kedves, ízében is elfogadható, bár igen rövid, gyors lecsengéssel búcsúzik, technológiájában viszont korrekt munkának mondható.
Halványabb sárgás, puha, kellemes, barackos illatú, mégis egy kis hűvösséget sugároz. Közepesnél nagyobb testű, az egészséges savakat csipetnyi maradékcukor kíséri, megnyerő bor, jólesik inni.
Halvány színű, illatában egyemberként mindenki a habos csapolt sört vizionálja, ki pilzenit, ki búzát. A komlósság is találó. Ízében ropogós savak, amit pici maradékcukor kerekít, lendületes, citromos, igen eredeti bor.
Az előzőnél érettebb, melegebb színekkel bír. Kevés, de szerethető nyershordó illattal indít, kis vaníliával. Ízében egy nagyon arányosra, kerekre faragott, általános tetszést kiváltó bor. Mindene sima, behízelgő. Sűrű mozgású, tartalmas szép bor, de sokan emlékszünk még a korábbi furmint-kóstolónkra, ahol a 2006-os testvére ennél sokkalta mélyebb nyomot hagyott bennünk.
Mélyebb sárgás szín. Illatában túlérett, mézes, mégis frissítően hat. Ízében is kellemes, ámbátor gyorsan véget ér a korty, kissé már túl is jutott a csúcsán.
Mélyebb zöldessárga, illatában enyhén fülledt, ízében elöregedett bor.
Szép szalmasárga színű, a fajtát nagyszerűen bemutató illattal. Savai szépek, de gyorsan véget ér a korty, kissé egysíkú bor.
Zöldessárga színű, illatos, a fajtát hűen tükrözi. Közepes intenzitással bír, jó arányokkal, finoman virágos, egyszerű, de jóleső tétel.
Mélyebb, melegebb tónusú sárga. Meleg, mézes, tömény illat. Ízében is méz, illetve alma jelentkezik, az előzőnél nagyobb testű, gazdagabb, kicsit nehézkesebb bor, megfelelő savérzettel.
Rubinszínű, meleg színárnyalattal a szélén. Illata tiszta, kis pörkölt hordós karakterrel. Diszkrét aromákkal bír, finoman fűszeres, sima, kerek érzetet nyújt, leginkább kadarkához vagy pinot noirhoz lehetne hasonlítani.
Kicsit sötétebb rubinszín, illatában kellemes pirosbogyós gyümölcsösség, leginkább cseresznye, meggy. Ízében a testéhez mérten az alkohol, a savak és a csersavak kicsit soknak találtatnak, meggyes zárással búcsúzik.
Az előzőnél is sötétebb valamivel, meleg színárnyalatokkal. Illatában túlérett, málnás, karamellás. Nem annyira fűszeres, inkább érett, főtt gyümölcsökre asszociálunk. Határozott alkohollal bír, sima, édes, gazdag csersavtartalommal. Meglehetősen vastag megnyilvánulása a fajtának.
Szép zöldessárga szín. Sárgabarackos, szőlős, egzotikus gyümölcsillatú. Teste nem túl nagy, de ehhez arányosan igazodik cukor- és savtartalma. Szépen elkészített, tisztaízű bor, édesborokon belül a pehelysúlyúak közt versenyezhetne.
Élénkebb borostyánsárga színű. Intenzív illatú, aszalt gyümölcsös, mandarinos, grépfrútos illattal. Ízében kompótosabb, finoman édes, a korosodás elsői jeleivel.
Sokszínű, izgalmas és egyedi borokkal találkoztunk ma este. Némelyik fajta alighogy megtalálható termesztésben, mégis pazar formában sikerült kóstolnunk, még több tudással, odafigyeléssel, nyilván még többet tudna mutatni.
Ebben a véletlenszerű merítésből is kijelenthető, hogy van keresnivalójuk ezknek a boroknak a magyar - sőt nemzetközi - piacon, arányaiban jóval nagyobb számban is.
A termelőkön tehát a sor, hogy akár kísérletezésképpen, akár nagyobb felületen termesztve bátran lépjenek elő ezen különlegességekkel, vállalva a lassabb anyagi megtérülést és a termesztési, elfogadási kockázatokat. Mi mindenesetre figyelni fogunk a jövőben is és értékeljük az egyediséget.