Anno a Szeleshát 2007-es K2 Kékfrankosára tett megjegyzéseim váltotta ki szűkebb környezetemből a fenti vádakat. Mindenki el volt tőle ájulva, nekem is nagyon ízlett, de sok volt benne a fás jegy. Megfogadtam, hogy beszerzek egy palackot a 2007-es évjáratból, és szép lassan elkortyolom, több napon keresztül. Ötven százalékban sikerült is a misszió, három napon keresztül volt hű társam egy palack K2-es, az évjárat kicsivel van ráírva, otthon veszem csak észre, hogy egy évvel fiatalabb tétel került a kezembe.

Bármilyen meglepő, első szippantásra elég erőteljes a tölgy  (nem csak szerintem, direkt megkérdeztem három borívó embert is, ott ültek mellettem). Ez egy jó fél nap alatt teljesen kitisztul, és ettől kezdve szóba sem kerül a fa. Szép fiatalos szín, pirosas karéj, belül meg világos bordó, tetszik nagyon. Illata nagyon mély és marhára érett. Nagy köteg fűszer vajassággal és a szekszárdi meleg gyümölcsökkel. Rég szagoltam ilyen gyönyörű illatokat vörösborban! Nagyon koncentrálok az ízekre, és nagyon szorítok a bornak, hogy ne kelljen csalódnom. Szinte az első pillanattól kezdve tökéletesen kerek és sima felszínű. Érett tanninok bujkálnak a kortyban, de szerencsére a savak bőven felülírják őket. A kései szüretből adódóan nagyon komoly a test, de lekvárnak vagy bántó alkoholnak nyoma sincsen. A 13,5% pontosan kielégít, nincsen hiányérzetem egyik irányba sem. Nem tudom, hogyan, de a fűszerességet sikerült még egy szinttel fokozni ízben, és amikor ez találkozik a krémes, délies gyümölcsökkel, akkor ez a szám jut eszembe.

Szóval nem okoz csalódást az illat után. Hosszú, egyszer sem tudott teljesen kiürülni a számból. A három nap meg sem kottyant neki, sőt csak szebb lett. Az első másfél napban néha-néha bizonytalankodott kicsit, egy-két pillanatban kócosnak éreztük. De utána tökéletesen beállt a kerekség, a hibátlan egyensúly, egy vastag, sűrű marhapörkölt mellett is gyönyörűen muzsikált. Ezért ha csak egy palack van belőle, inkább még fektessük el egy picit, hogy igazán tökéletes legyen az élmény. Mert nagy élmény lesz.

Szeleshát K2 Kékfrankos 2008
92 pont
Bortársaságnál 1990 forint, nem pénz érte. Radóknál 1740!

A bevezetőben leírtakat álljon itt még egy bizonyíték. A kékfrankossal egy időben bontottunk egy Frittmann Ezerjót 2007-ből. Címkén külön kiemelve, hogy fahordós érlelésű. Meg FPV, vagyis Frittmann Private Selection. 

Ebben például végig megmaradnak az ászokolás jegyei, illatban és ízben is. De nem zavar, mert nem él külön életet, és nem telepszik rá a borra, inkább szépen összesimul vele. Pohárba töltve már árulkodik magáról, aranyba hajlik a színe. Szagolva nagyon összetett, és elsőre nem is lehet teljesen megfejteni, annyira dús az aromatika. A botrytis-es jegyek azonnal jönnek, mellettük a még nem teljesen érett sütőtök, friss akácméz és a hordó vajassága. Nagyszerű savak vezetik, az első kortynál nagyon komolyan beindítja a nyálelválasztást. A savaknak köszönhetően a sűrű, krémes szerkezet ellenére sem lomha, úgy érzem, mintha vibrálna a számban. Egy igazi kamion, ami jön szembe és mindent letarol. Mégsem buta, se nem robosztus, szépen játszik a hangszerein. Savak, kései mézes jegyek, hordós érlelés és szép, érett gyümölcsös ízek, alma és egy csipet mogyoró. Izgalmas minden korty, az alkohol 12 és fél. Hosszú és utána nem igazán érdemes száraz bort kóstolni, érdemes egy hosszabb sor végére tenni, annak ellenére, hogy szárazként fut és alacsony az alkoholtartalma.

Frittmann Fahordós Ezerjó 2007
89-90 pont
Legegyszerűbben a pincénél szerezhető be, a neten 2200 forintért lehetett rendelni