Az a legkevesebb, hogy a kiállító három tucat borászat között ott volt mindenki, aki számít – illetve akire számítunk – Villányból. De a helyszínen derült csak ki számomra, hogy emellett a helyi gasztronómiával, szállásadókkal, kézműves termékekkel, és a térség településeivel is megismerkedhetnek a látogatók; igyekeztem is frissíteni magamban egy jövőbeli villányi látogatás szóba jöhető helyszíneit.

A több mint száz bemutatott bort nem kóstoltam végig, de hármat kiemelnék – teljesen szubjektív módon – a kínálatból.

Polgár Zoltánnál kezdtem; már 30 éve is van, hogy első komolyabb pincelátogatásaim hajnalán eljuthattam hozzá és megismerhettem a borait. Egyfajta tisztelgésnek is szántam elsőként kóstolni a Villányt egykor a térképre visszahelyező generációt képviselő szakember kínálatát, és a Polgár Credo 2018 remek választásnak bizonyult. Ez a száraz vörös bor a borász „hitvallása“ a borról, amely kizárólag a kimagasló évjáratokban készített, korlátozott mennyiségű csúcsboruk. Elárulta, hogy igazából a felesége találta ki, és úgy érzi, hogy ősz szakállal már neki is lehet hitvallása… 

A Koch Borászat egyik zászlósbora a Villányi Csanád Cuvée 2016, egy valóban prémium, magas minőségű villányi vörösbor. A tulajdonos Csanád nevű fia 2010-ben született, amelyik egy kifejezetten kedvezőtlen évjáratnak bizonyult az időjárás tekintetében. Mégis az ő nevét kapta ez a bordeaux-i cuvée amelyet 14 hónapot kis fahordóban, majd 16 hónapot palackban érleltek.

Gere Attila prémium tétele, a Kopár sem készül minden évben, emiatt jó kérdés, hogy melyik évjárat lesz a „20 éves jubileumi”… Ez a klasszikus bordói házasítás zempléni tölgyfahordóban érlelt, a pincészet ikonikus csúcsbora. Nem nyári de nem is egynyári nedű – a Gere Kopár Villányi Cuvée 2020 mindent megmutatott, amit vártunk a borvidéktől és a borásztól.

Gondolatban megkövetem az itt most ki nem emelt borászokat is az egyszerre hibátlan és kedves tételek bemutatásáért. Délután még Horkay András (DipWSET, a CEWI vezetője) szakmai előadása segített a tapasztaltak keretezésében; a Villányi eredetvédelmi rendszert mutatta be és a helyi sajátosságokat igyekezett kiemelni. Ha nem hagyatkozom az ösztöneimre és az emlékeimre a sétáló-kóstolón, akkor a mesterkurzus borsora is tökéletesen elegendp lett volna benyomásokat szerezni.

Biztosan nem véletlen, hogy legalább egy tucat villányi borásztól hallottam, amint a bemutatott borait „könnyed, gyümölcsös” jelzőkkel vezették fel – egy melegnek ígérkező nyári szezon előtt nehéz is lenne nehéz, testes, erősen hordós borokat kiajánlani – ezzel egyértelműen a fehér- és rozéfogyasztókat is célozzák.

A jól sikerült rendezvénnyel a Villányi borvidék borászai és a térség letette névjegyét, és ha nem is kihívást intézett, de példát mindenképpen mutatott a többi magyarországi borvidéknek: még a legismertebb borvidékeink részéről sem hagyható ki egy fővárosi, így országos seregszemlén keresztül történő bemutatkozás – felvillantva a térség vendéglátásának fontos szereplőit is.