Megjelenése könnyedséget sugall, színe áttetsző, széle aranyba hajlik. Lassan csorog le a pohár falán, láthatóan van benne anyag bőven. Közvetlenül a nyitás utáni percekben csalánra és egresre hajazó illatjegyek lepik el az orrot, meg csipetnyi fűszer is. Vakon gondolkodás nélkül sauvignon blanc-ra tippelnék.
Ezek az illatok idővel szinte teljesen eltűnnek, a harmadik napon már nyomukat sem érezni. Meleg, mézes, késői szüretre emlékeztető lesz, a harmadik napon már mindent visz a méz. Ez első pillanattól kedves, lágy a szájban. Szépen egyensúlyoz a cukor és a sav, nem billen el a cukor felé, nem érezni túlzóan édesnek. Sőt - főleg a második naptól kezdve - a savak kerülnek előtérbe, és kizárólag a hosszan a szájban maradó zárás árulkodik a cukortartalomról.
Az alkoholt egy pillanatra sem érezni, még a gyomorban sem, nem melegít, inkább jóllakat, mintha szilárd táplálékot vennénk magunkhoz. A második napra illatát mélyebbnek, teltebbnek érzem, a szájban eltűnik a könnyedség, egészen markánssá, fajsúlyossá válik a korty. Végig ott bujkál benne egy fanyar íz, ez az első két nap egyáltalán nem zavaró, inkább még jól is áll neki, a harmadik napra érzem úgy, hogy egy kicsit kezd a kellemesnél már erőteljesebben az előtérbe kerülni. Még mindig élvezhető, jó bor, de már kezd egy kicsit megbomlani a balanszos szerkezet, és komolyan megjelenik a csersav is a kortyban.
Kitűnő lehetőség ez a bor a „csak a száraz bor a jó bor” sztereotípia megdöntésére. Aki az émelyítően cukros félédes borok miatt idegenkedik a kategóriától, tegyen vele egy próbát! Nem szokásom ételt ajánlani a borok mellé, de a második nap sikerült egy jó adag frissen készült zserbót elfogyasztani a borhoz, nagyszerűen játszottak össze.
Chateau Megyer Tokaji Sárgamuskotály 2008 (Tokaj – Sárospatak, félédes fehérbor, alkoholtartalom: 12%, 949 forint, Interspar, de a METRO-ban is megtalálható ez a sárgamuskotály, 780 forint körüli áron jelentették kémeink)