Kissé hosszúra nyúlt szünet után jöjjön újra egy vörös, ezúttal a Kunsági Borvidékről. A Hadobás Pince kékfrankosa helyett, ugyanis előbbi tétel messze jobban teljesített, közel hasonló áron.
A spontán dolgok néha sokkal jobban tudnak elsülni, mint a hetekkel előre megtervezettek. Így jártam én is, már úgy nézett ki, hogy ismét nem sikerül vöröset ajánlani, amikor jött egy telefon, egy füles. Örültem, mert szeretem a kadarkát, ez az a fajta szerintem, amellyel könnyedén be lehet vezetni valakit a vörösborok világába. Ketten ültünk le a palack mellé, ami nem élte meg a három napot.
Megjelenése könnyedséget sugall, színe áttetsző, széle aranyba hajlik. Lassan csorog le a pohár falán, láthatóan van benne anyag bőven. Közvetlenül a nyitás utáni percekben csalánra és egresre hajazó illatjegyek lepik el az orrot, meg csipetnyi fűszer is. Vakon gondolkodás nélkül sauvignon blanc-ra tippelnék.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
-
Kibicelés egy borszakírói diskurzushoz
