Nemrég volt Siklóson egy csokoládé-kóstoló. Bort kóstolni rendszeresebben járok, de erre a kóstolóra szerkesztőségünk nagy része családostul érkezett. A gyerekeknek is hagytunk a csokiból, de azért meg kell hagyni: a csokikóstolóban az a jó, hogy végig lehet csinálni egy hosszú sort és még csak köpni se kell. Kiderült tehát, a siklósi kézműves csoki finom és izgalmas, hagyományos ízek és vad kombinációk, megnéztük hogy készül, hogy fogy el, hogy fogadják.
Sokat beszélni nem tudunk róla, de lényeg ami lényeg: Siklóson van A Borozó, amelynek tulajdonosa, Tésenyi Andrea (felső kis képünkön ő kínálja a csokit) beleszeretett a csokikészítésbe. Szorgalmasan tanult és tanulmányozott, olvasott és készített, mígnem mostanra elérkezett a pillanat, hogy a saját kollekciójával megjelenjen a piacon. A siklósi kézműves csokoládé pedig szép, finom és tömören itt akár be is fejezhetnénk, de akkor az olvasó talán elégedetlen volna.
Szóval, volt itt fűszeres csoki, a rozmaringos-diós tetszett, a bazsalikomos elég durva utánakóstolva is, a levendulás meg egyszerűen a kedvencem lett. Kisfiam a hagyományos epres és narancsos kistáblákat dézsmálta ötpercenként, amit nem tudott helyben megenni, muszáj volt megvásárolnunk... Az alkoholos mindefélékkel töltött verziókból sajnos most kevesebb volt, viszont remek volt a kávés-kapucíneres, de engem leginkább a chillis nyűgözött le, nem csak jelzésértékkel volt benne a csípősség.
A bemutatón ott volt Andea mestere, Nemzetes Krisztina mestercukrász/csokoládéművész is, aki a csokikészítés rejtelmeibe is beavatta az érdeklődőket.
Csokis blogkolleginánknak hoztunk némi kóstolót, ő majd biztosan szakszerűbben bemutatja/kielemzi a csokikat. A többi képekben:
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Olaszrizling Október a pécsi Cornel’s borbárban
