Pécsi Borozó

Cikkek

Újbormustra januárban

Vince-nap a Kalamárisban

Váncsodi József Oberon

2019 January 22.

A Vince nap hagyományosan és szorosan összefonódik a borászok és a borkedvelők életével. A tragikus vértanúságot halt Szent Vince az első a naptári szentek közül, aki a borászokat vigyázza. Holott nem sikerült egyértelmű kapcsolatot kimutatni az egykoron élt vértanú és a bor között, mégis a nevében szereplő ’vin’ hamar a borhoz kötötte, további filológia okfejtés pedig a Vin-cent, mint ’százszoros bor’, áthallással végérvényesen rácsapta a pinceajtót a szentre, aki láthatóan jól működik a szerepben.

Mottó: Vince, ki a borok szentje: a telet tanítja rendre.
Mint a jó borok a hideget, Vince úgy győzi le a telet.

Az irodalmi áttekintés során találtam egy mélyebb kapcsolódást: A keresztényüldözés ismerten nem finomkodott a módszerek tekintetében, és a historikusok leírása alapján Vince különösen kegyetlen kínokat élt meg halála pillanatáig, azonban emberfeletti erőről tanúskodva egy másodpercre sem tört meg a kínzások során. Úgy tartják, hogy a természet erői is védelmezték szenvedései során, majd halálában is.

Korábban az ünnep inkább a szőlész-borászok köréhez kapcsolódott, mert úgy tartották, hogy a természet erői ezen a januári napon megváltoznak a szőlővesszőkben, azaz elkezd tollászkodni a tavasz a mélyben. Az ilyenkor levágott és meleg helyen vízben tartott vesszők rügykészségéből következtetni lehetett a következő év terméshozamára.

Az idő múlásával a borszerető közönség is besomfordált a képbe, mert ez a januári dátum már kínálta magát, mint lehetőséget az újbor kóstolására. Magam részéről is ezt az ortodox vonulatot erősítve, inkább a januárra szavazok, holott látható, az érvényben lévő trend már az ősz végén, tél elején újbor kóstolásáért kiált. Mentségükre legyen mondva, a szüreti időszak kezdete jóval korábbra tolódott, mint hajdanán. Bár, a megerőszakolt, túl korán pohárba kerülő borok leginkább semmire sem szolgálnak mentségül; talán belátható: ennek a nemes italnak is időre van szüksége, hogy lekerekedjék…

Meghívást kaptunk a Vince napi borkóstolásra a Kalamáris Borbisztró&Vinotékába, amely invitálásnak örömmel tettünk eleget. Annak ellenére, hogy városunkban több, a naphoz kapcsolódó program is zajlik, talán sokakban mégis a Vince napi kóstolás elsősorban a Kalamárishoz kötődik. Ez vitathatatlanul Jobbágy Kornél kitartó és következetes munkájának köszönhető. E munka gyümölcseként a Kalamáris körül megjelent egy nyitott, érdeklődő és borok tekintetében mindinkább igényes fogyasztói kör, akik az egyik bázisát adják városunk átgondolt borfogyasztóinak.

Magam is többször tisztelegtem már Vince védőszent előtt a Kalamárisban az elmúlt években, de talán az idei rendezvény sikerült leginkább a tematika és a struktúra tekintetében. Már a promócióban is látható volt, hogy Kornél szeretne széles spektrumot kiszolgálni, amely nem könnyű kenyér. Azonban az öt csoportba sorolt, 35 (!) kóstolható tétel talán még a körömszakadtáig kritikusokat is zavarba ejtette, nem beszélve a nevetséges, 2900 HUF-os kóstolójegy áráról. Szerencsére ez a jó ár-érték arány a közeget is meggyőzte, így teltházzal, 80-90 fő részvételével zajlott a rendezvény.

A kezdetektől szeretem a Kalamáris építészeti struktúráját, és a január 19-ei napon valóban borsétára rendezkedett be az étterem: a jól tematizált standok között könnyű volt eligazodni, a szellősen elhelyezett könyöklők körül élénk eszmecsere folyhatott, a kóstolópohár mellé pedig mindenki kapott egy-egy „sétálójegyet”, amely csoportosítva tartalmazta a borokat, egy „ajánlott sorrendet” adva az érdeklődő kezébe; persze mindenki kedvére garázdálkodhatott. Ez a lista különösen jó ötlet volt, számos vendég hallhatóan üdvözölte a figyelmességet!

A lokálpatrióta attitűd külön dicsérendő: pécsi borvidéki borok kerültek fókuszba a fehér, a vörös és rozé újborok tekintetében egyaránt. A Made in Pécs, ’Az év terméke’ címét elnyerő Déli Fény sorozat egységesen szállt ringbe az újdonság iránt érdeklődők kegyeiért. Akik pedig már most nyughatatlanul a nyár könnyű borozásai után ácsingóznak, azok az országos rozé újborok versenyének 8 delegáltjával kerülhettek közelebbi barátságba.

Külön öröm, hogy néhány helyi pince (Belward, Lisicza, Radó, Schunk) kitelepült az alkalomra, ez annak a fontos ténynek a felismerését is jelentheti, hogy a fogyasztóval kialakított személyes, jó kapcsolata, kiemelkedően fontos lehet a márkahűség és helyi értékek iránti elköteleződés tekintetében. Illetve elsősorba ennek kapcsán hordóminták is kóstolhatóvá váltak, fellebbentve a fátylat az eljövendő időkről.

Azt ugyan majd csak a természet erői döntik el, hogy a 2019 milyen évjáratot produkál, viszont a teltházas rendezvény egyértelműen azt üzeni, hogy komoly igény mutatkozik a nívós, jól időzített helyi kóstolók iránt, ahol mindenki felkutathatja a számára legkedvesebb tételeket, baráti és szakmai találkozások kíséretében.