A nyitókép Doma Tamás fotója

A klosterneuburgi apátság nyugati szomszédjaink egyik legfontosabb nemzeti emlékhelye. Még III. Lipót osztrák őrgróf alapította, bár maga az alapítás elég hosszú folyamat volt: egy Mária oltárt már 1108-ban létrehoztak, de a templom alapköve csak 1114-ben lett lerakva, míg a ma is itt lévő Ágoston-rendi szerzetesek 1133-ban érkeztek ide. De maga a város akkorra már Leopoldunk kormányzati székhelye is volt: Melkből költözött ide. Később szentté avatták, sőt mi több, 300 éve egész Ausztria védőszentjét is tisztelhetjük benne.

Fotó: Doma Tamás

De nem történelem órára jöttünk, így ezekből a többszáz éves sztorikból nekünk az a fontos, hogy rögtön elkezdtek itt szőlőt művelni és bort is készíteni. Ezzel a kolostor az egyik legelső borászat Ausztriában, és a pincéje, illetve annak egy része is az egyik legrégebbi folyamatosan létező pince.

Fotó: Jakab Tamás

Merthogy maga a pince mai alakját csak jóval később nyerte el: az 1730-40 közötti nagy barokk átalakítás, illetve újjáépítés idején. VI. Károly császár (aki nekünk, magyar királyként „csak” a harmadik…) a madridi Escorial alapján akart egy nagy, az egész nyugatot (és keletet is) lenyűgöző palotaegyüttest faragni az akkor már nem kifejezetten a szerzeteseiről híres épületekből, de a munkában a bekövetkező halála megakadályozta. Lányának, Mária Teréziának megfelelt a Hofburg is, így leállította az építkezéseket. Nyilván, döntésében szerepet játszott, hogy a Pragmatica Sanctio-t nem sokan vették komolyan, így trónjáért egy hosszú háború kezdődött (ez az, ahol az „életünket és vérünket” felkiáltásért cserébe érkezett, „hálából”, az „az etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk”…). Mire véget ért, a Habsburg Birodalom de facto elszegényedett, bár a trónt Mariskánk megtartotta. 

Fotó: Doma Tamás

A törinél számunkra azonban megint fontosabb, hogy a pincerendszer megépült: egy  a legmélyebb pontján 26 méter mély, háromszintes, természetes szellőzésű rendszerről van szó. A természetes szellőzést és ezzel a nagyjából állandó, 12-14 fokos hőmérsékletet pedig a pince dupla fala adja. Ami falat látunk, az „csak” egy belső fal, három méter széles, de aztán még egy ötméteres (!) fal is következik. A kettő közötti légtérben cserélődik a levegő. Az építész, tervező és kivitelező: Donato Felice d’Allio, olasz születésű, Habsburg szolgálatban működő, eredetileg várépítő mérnök, aki számtalan osztrák barokk épületet tervezett ezen kívül is, sőt, néhány kisebb beavatkozás a pozsonyi vagy az esztergomi dómban is az ő nevéhez fűződnek. D’Allio uraság olyan remekül megtervezte ezt az egészet, hogy a páratartalom a maga 75-80 %-ával picit a régi pincék átlaga alatt marad, épp annyival, hogy nincsen penészképződés…

Fotó: Jakab Tamás

A szőlőbirtok is 900 éves tehát: hogy honnan tudták eleink, hogy ez kiváló terület? Hát onnan, hogy a legújabb kutatások szerint a rómaiak által alapított szőlőművelés (mások szerint már ők is csak fejlesztették…) úgy tűnik, folyamatosan fennmaradt az Ausztriát érintő hun, longobárd, frank majd bajor népvándorlások és betelepülések közepette. Hiába, no, az itt élők mindig szerették a bort, nemzetiségtől függetlenül.

Fotó: Jakab Tamás

Ma 108 hektár áll rendelkezésre a borászatnak, és ez is történelmileg meghatározott: ugyanis nem mind a környéken zöldell, sőt! Itt mintegy 25 hektár található, alapvetően zöldveltelini (és rajnai rizling), illetve ehhez az „itthez” tartozik még egy másik, kb. 25 hektáros terület, de ez már a Wiener DAC része, a Kahlenbergen és a Nussbergen. A területen weißburgunder a fő fajta, azaz, a pinot blanc. chardonnay, gewürztraminer és pinot noir egészíti ki a sort – a fajtákból már látható, innen érkezik a pezsgőalapanyag is. A másik, több mint ötven hektárért sem kell messze utazni, csak a Thermenregionba: öt hektárnyi zierfandler (és partnere, a rotgipfler) jön Gumpoldskirchenből (pécsiek, figyelem!), a „maradék”, valamivel több, mint ötven hektár Tattendorfból. Itt a negyven hektár St. Laurent-et, kékfrankos, Zweigelt, merlot és cabernet sauvignon egészíti ki. 

Fotó: Doma Tamás

Igen, a terület összesen több, mint felén vörös fajták, ez meglepő osztrák szinten, még a vörösboros régiókban sem mindig általános. És igen, a Szentlőrinciből nekik van egész Ausztriában a legtöbb. Nem szokványos fajtaszerkezet! Végül még egy történelmi adalék: a pincerendszert az utcaszinten a „présház” indítja, ez az egykori női rendház épülete volt…

Kóstolt borok:

Wiener Gemischter Satz 2023: természetesen a GV a fő fajta, aztán olaszrizling jön bele, végül a szabályozás szerinti harmadik fajta, aminek a minimum 10%-ot el kell érnie, az a rajnai rizling. De kisebb arányban pinot blanc, chardonnay, tramini és sárgamuskotály is megtalálható benne. Ez utóbbi a tán 2%-os arányával mégis meghatározz az illatot. A bor nagyon zamatos, ízben a chardonnay és az olaszrizling is szépen jön, utóbbi a picit keserűmandulás lecsengést biztosítja. Citrusos, jó savakkal, 88/100 pont

Fotó: Jakab Tamás

Cuvée Gumpoldskirchen 2023: Rotgipfler és cirfandli (tipikus) vegyítése, 7 g maradékcukorral, október 22-i szürettel, 6 óra héjon áztatással. Mézes, füstös, ananászos illat, zamatos korty (az 5 g savnak is köszönhetően). 86/100 pont

St. Laurent 2022: a szüret október 20-22. között történt, amit 3 hét héjon erjesztés követett, hogy utána 18 hónap nagy fahordós érlelés következzen. A végeredmény egy szép, cseresznyés, szedres hangvételű bor, ami az elmondások szerint vadételekhez (is) kiválóan működik. Itt és most simán is kiválóan működött, 89/100 pont

Jubiläumswein Patronis 2022: ez a küvé 40% St. Laurentből, 40% Zweigeltből, 20% merlot-ból áll össze A bor nem régóta van a kínálatban. Velum néven egy nagyon prémium küvét raktak még össze a kolostoralapítás 900. évfordulója tiszteletére, 2014-ben. Azóta van Velum, a kiváló évjáratokban, és egyszerűbb verziójaként a Patronis: ez ugyanis minden évben van. A bor kellemes, jóivású, de semmi több: a Zweigelt meggyessége (a merlot-val egyetemben) teljesen átüt, így picit egyhangúvá válik a második kortytól. 87/100 pont

Fotó: Jakab Tamás

A borkóstolás közben megmutatták még a helyben kifejlesztett fél palackot is: a Stiftel (mi más lenne a neve) tehát egy 0,375-ös palack, csendes borok tárolására (illetve, gyors elfogyasztására).

A kolostor összességében jól teljesített, itteni viszonyokhoz képest remek ár-érték arányú borokkal, amik nem is akarnak többek lenni annál, mint amik: megbízható termékek a mindennapi borfogyasztáshoz.