Egy nappal később kicsit elbúcsúzunk a boroktól, merthogy a Piacenzából induló szakasz keresztülszeli szinte egész Parma megyét, a várossal együtt, ráadásul a dimbes-dombosabb részein, azaz, jól keresztülhajtunk a Prosciutto di Parma DOP területén, a világ leghíresebb levegőn szárított sonkájának előállítási helyén. Nem beszélve a Parmeggiano Reggiano-ról… A szakasz legjelentősebb kulturális vetülete, hogy Parma előtt elhaladnak Busseto mellett, azaz Verdi szülőhelyét is érintjük (igaz, a „Va pensiero” atyjának idén „csak” egy kicsit erőltetett 120. halálozási évfordulója van), míg, már Reggio Emilia megyébe átérve a szakasz (és tán az egész három hét) legkomolyabb történelmi vetülete következik: a sprinthajrá helyszíne Canossa lesz. Igen, ott, ahol 1077. januárjában három napig várakozott a vár bejárata előtt IV. Henrik (akkor még csak) német király VII: Gergely pápa kiátkozásának a visszavonására, egy szál … vezeklőcsuhában (szép is lenne, de ez utóbbi persze nem igaz így).

A sajtok és a sonkák után két nappal Ascoli Piceno a befutó székhelye. A kisváros része a legnagyobb marche-i vörös DOC-nak, de híresebb egy immár negyedik élelmiszer eredetvédett termeléséről, ez az Oliva Ascolana del Piceno, azaz, a picenói olíva bogyó és az abból készített olaj.

A következő napon, 14-én Abruzzo-ban tekerhetünk képzeletben, pár, kevéssé ismert borvidéken, a befutó már Molise tartomány egyik tengerparti gyöngyszemében, Termoliban. A következő nap is ebben a tartományban ér minket, igaz, legfeljebb a tartományi székhely, Campobasso érintése dobogtathatja meg idősödő honfitársaim szívét, a 80-as évek nem egyszer „totógyilkos”, hol másod-, hol azonban első osztályú, Campobasso-Cremonese mérkőzéseiről… (ennek még lesz jelentősége…)

Majd újra felfelé, északnak megyünk, hogy elérjük az ide hivatalos Wine Stage-t. Aki egyébként a szakasz valódi (értsd: kerékpáros) erejére kíváncsi, annak az un. fehér utakat (strade bianche) ajánlom a figyelmébe. A tavaszi északi klasszikusokra hajazva a derék olaszok is próbáltak keresni valami nehezítőt az országúti kerékpározásban, és ezt jó tizenöt éve itt, alapvetően Siena környékén találták: a versenyzőket „fehér utakra”, azaz, murvára viszik rá, amelyek még időnként komolyan emelkednek is… Meg persze lejtenek. Amolyan, ha már macskakő nincs, jó lesz a murva is alapon. A versenyzők azonban meglepő módon nagyon szeretik, így most először a háromhetesen is van „fehér utak” szakasz, éppen ez, négy részletben több, mint 35 km, ez teszi igazán nehézzé ezt a szakaszt.

Hogy az utána következő se legyen könnyű, ezer méter feletti hágókkal, azonban a szakasz elején még keresztülhaladnak Castellina in Chianti-n, Greve in Chianti-n, majd Strada in Chianti-n: igen, ez meg egy Chianti Classico túra is lehetne, ha itt érne véget. Még Firenze is belefér, hogy aztán a hegyeken keresztül kimenjünk még Toscana-ból is, a Bagno Romagna-ban található cél már éppen Emilia-Romagna tartományban található.

Egy nappal később, pénteken a turistalátványosságoké lesz a főszerep, a kerékpárosok „pihennek” egyet, a lényegében tök sík szakaszon viszont Ravennából Veronába megyünk. Időutazás többszörösen, öveket bekapcsolni, történelmi turbósebességen leszünk!

22-én szombaton megnyalják a fiúk a magas hegyeket, a Veneto-i Előalpok vonulatai előtt haladnak el; mi ezúttal képzeletben proseccóval tudunk koccintani, merthogy Coneglianón is átrohannak a porfelhőlovagok. Akinek hadászati vénája van, az is fog örülni, áthaladunk ugyanis az egyik legnagyobb NATO légitámaszpont városán, Aviano-n is. Aki pedig a versenyre is kíváncsi, nos ez a szakasz lesz a nagy vízválasztó: egy brutális emelkedőben végződik, az újkori kerékpársport egyik legnehezebb mászása a Monte Zoncolanra.

Ugyan „csak” 1750 méter magasra, de mindezt átlagosan 9%-os emelkedéssel, 1190 méternyi magasságot 13,5 km-en legyőzve.. És ez még a hegy könnyebbik, keleti oldala, a jellemzőbb az utóbbi években a nyugati oldali emelkedő használata volt, az átlagosan 11,5%-os meredekségű, 10,5 km hosszú, 1210 méteres szintkülönbséget kell legyőzni (ezzel ez utóbbi egyébiránt a legmeredekebb magashegyi emelkedő, amit ma használnak, mind a három háromhetest figyelembe véve). Az őrület a Karni-Alpokban található, közel Magyarországhoz, így, megfelelő időben ide akár kirándulás szervezhető.

(folytatjuk)