A Slow Food mozgalom 1986-ban indult, Olaszországban a Fast Food alternatívájaképpen. Pécsett 2009. december 8-án alakult meg a Slow Food konvívium olyan alapítótagokkal, mint Wirth Gyula, Claudia Mari, Susann Hanauer, Rippl Béla, Simon Wintermans vagy Nagy Bandó András. 2010. január 29-én volt a Nádor Galériában az első nyilvános beszélgetés.

Első lépés: mi magunk

Az ember gondolja meg, hogy mit eszik. Ahogy Claudia Mari, a Slow Food pécsi konvíviumának egyik alapító tagja is mondja: „Egoista vagyok, ezért is csatlakoztam ehhez a mozgalomhoz. Nekem fontos a komótos étkezés, fontos, hogy az étel, amit én eszem, jó alapanyagokból készüljön. Ha minden ember fontosnak tartaná önmagát annyira, hogy megválogassa, hogy mit eszik meg, akkor bizonyára kevesebb adalékanyagot, tartósítószert, mesterséges aromát és színezéket ennénk meg. Ezáltal egészségesebbek is lennénk, és a környezetünk is egészségesebb lenne.”

Második lépés: közvetlen környezetünk

„Félreértés ne essék, a Slow Food nem azért van, hogy sznobok legyünk - mondja Wirth Gyula, a pécsi konvívium elnöke-, és nem azért van, hogy csak és kizárólag helyben megtermelt étel kerüljön az asztalunkra. Én is eszem banánt, avokádót és iszom teát. De igenis támogatnunk kell a helyi termelőket, a tájjellegű ételeket, meg kell őriznünk azokat az állat- és növényfajokat, amelyek csak a mi környékünkön élnek meg, és amelyeket esetleg a kihalás fenyeget.”

„Nem akarunk senkit megtéríteni, de keressük a hasonló gondolkodásúakat, akik egészségesen akarnak enni, és maguk körül a világot jobbá akarják tenni.” – vélekedett Claudia Mari nyitó beszédében. Wirth Gyula előadásában felhívta a figyelmünket arra, hogy fontos tájékozódnunk, hogy amit megeszünk, az nagyüzemből származik-e, vagy házi. Az olcsóság ára sokszor az egészségünk lehet. Az előadás során elhangzott egy Gandhi idézet, amely jól jellemzi korunkat: „A Föld minden ember összes szükségletét ki tudja elégíteni, azonban mohóságukat nem.”

Pécsi tervek

Nem kétséges, hogy zongorázni lehet a különbséget például nagymamánk házi tésztája és egy bolti száraztészta között.  Így a Slow Food mozgalom célja a helyi értékek megőrzése, legyen szó receptekről, az adott helyre jellemző növény- és állatfajokról (pl. mangalica, szürkemarha, stb.) vagy helyi termelőkről, gazdaságokról, borászatokról. „Helyi összefogással sok mindent elérhetünk, például létrehozhatunk jó slow food éttermeket, szervezhetünk farmlátogatásokat, bortúrákat.” – mesél a pécsi tervekről Claudia Mari. „Terveink közt szerepel továbbá, hogy kisebb kiadványokban népszerűsítsük a környékbeli termelőket, a helyi termékeket, például a kecskesajtot, mangalicakolbászt, villányi borokat, stb. Fontos azonban, hogy ezek a termékek mindenképpen minőségi termékek legyenek, hogy a vendéglőkben, éttermekben a kiszolgálás is minőségi legyen.”

Biobor és Slow Food a Wassmann BIO Bormanufaktúrában

„A Slow Food alapgondolataival egyetértve nem szennyezzük a földet műtrágyával, a különböző vegyeskultúrájú szőlőültetvényeinken nem írtjuk a gyomot és nem használunk szintetikus vegyszereket – meséli Susann Hanauer, a pécsdevecseri Wassmann borászatból. - Talán fejlődni látszik a bioéletmódról való gondolkodás Magyarországon. Először megmosolyogták a bioborunkat, később komolyan vették, most pedig már tanácsokat kérnek tőlünk többen is, hogy hogyan álljanak át a bio termelésre. Meggyőződésünk, hogy azokon a termőterületeken, ahol nem használnak műtrágyát, vegyszereket, sokkal aromadúsabb lesz a szőlő, ezáltal az abból készülő bor is gazdagabb, egészségesebb lesz. Sok pozitív visszajelzést kapunk, érzékenygyomrúak, allergiások mesélik, hogy nem fájt a hasuk, nem fájt fejük, amikor a mi bioborunkat itták, még ha egy pohárral több is lecsúszott.”

Lábjegyzet

A Slow Food - ahogy én látom - nem kötelez, de elkötelezett embereket vár, akik tenni akarnak valamit saját és családjuk, környezetük jobb létéért, egészségéért. A kicsitől lépésenként haladva szeretnének eljutni a nagy egészig, a fenntarthatóság, a környezettudatosság és egészséges életmód jegyében.