Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.

Dúzsi Tamás azon szekszárdi borászok egyike, akiknek neve elválaszthatatlanul összeforrt a borvidékkel. A borvidék rendszerváltás utáni ébredésekor alapított saját borászatot, és lett az eltelt 15 év alatt a borélet meghatározó alakja. Mindezt amolyan „különutasként”, a saját útját járva.

A libáknak annyi. A hétvégén elfogyasztottam az első ezévi libacombomat, némi libamáj kíséretében, mert hát volt neki, vagy másfél kilónyi. És még nincs is november. Ami ugye köztudottan nemzetközi libagyász-hónap. De nincs mit tenni. Csak ugye enni. De rossz rímgyártás helyett következzen a következő hét programajánlója.

Tavalyhoz képest idén hidegebb idő várta a Pécsváradi Leányvásárba látogatókat, a gesztenyéért most is sorba kellett állni. Néptáncos kolléganőnket le is fotóztuk a helyi népviseletben, de a fotó sajnos a készülékében maradt. Láttunk bábszínházat, rácsodálkoztunk az eszéki sört (Osječko pivo) mérő mobil sörözőre, vásároltunk Miki egeret, a majd' mínuszban a forralt bort is megkívántunk...

Napeledel címmel írt szakácskönyvét mutatta be pénteken a pécsi Hársfa Fogadóban a holland Joan van Rooijen. A kategória némileg megtévesztő: a gyűjteményben található receptek ugyanis mind főzés nélkül készített ételek elkészítését tartalmazza, szigorúan nyers, nővényi eredetű alapanyagokból.

Ha szülőfalumban nem október 25-én lenne a búcsú, bizisten Magyarlukafára mennék, Vendel-napi búcsúba. Így jómagam nem megyek, de mindenki más remélem, igen. Huszonötödször rendezik meg, színvonalas, jó vasárnapi szórakozásnak ígérkezik. Állítólag borosgazdák is lesznek, hogy kik, nem tudjuk - lám, Walter Gyulát is beígértük a pécsváradi leányvásárra, oszt' hűlt helyét találtuk csak tavalyról.

Mint arra már egy korábbi posztban is célozgattam, az utóbbi időben egyre csak fogyatkozunk. A külföld meg egyre több munkatársunkkal gazdagabb - szerencsére, csak ideiglenes jelleggel. És itt ne az „ideiglenes” szó szovjet értelmezésére gondoljunk. Amíg viszont arra várunk, hogy vendégmunkásaink és utazóink hazatérjenek, nem hagyunk fel zaklatásukkal és írásokat kényszerítünk ki belőlük. Felemás sikerrel. Hamarosan azonban a már visszatérek és a közeljövőben visszatérők tollából olaszországi beszámolók tömkelege lesz olvasható oldalunkon - elsőként viszont brüsszeli kiküldött tudósítónk tegnapi főzése posztolódik. Hiába, egy ebéd Európában.

Egy éves volt nemrégiben a Pécsi Gastro Club, a jubileum alkalmából nem cifrázták, Czifray-estet rendeztek az Enoteca Corsóban. Mindig izgalmas egy Corso-vacsoraesten részt venni, most azonban a meghívott vendégek még különlegesebbé tették az estét. Majdnem kétszeres volt a túljelentkezés, ami a szokatlanul kedvező ár és a vendégek miatt nem is csoda. Amíg Molnár B. Tamás nejével, állandó szerzőtársával Bittera Dórával a Magyar Televízió riporterének kérdéseire válaszolgattak, már az asztalra is került Szentesi József pincészetéből az első tétel, a Szentesi Velence Cuvée.

Az úgy volt, hogy sok fesztiválon jártunk az idén. Határon túl is, elsősorban dél felé. Megkóstolni, meginni nem tudtunk mindent, de volt, amit ajándékba kaptunk; volt, ami tetszett és megvettük; volt, amit elcseréltünk és volt, amiről már nem is emlékeztünk, honnan került a ládába. Nos, belőlük állítottunk össze egy kis ex-jugoszláv borválogatottat. Afféle Nyugat-Balkán válogatás volt ez, hiszen a bolgár, román, macedón borok hiányoztak a tizenötből. Nem rövid lista következik.

Ezen a héten mintha alábbhagyna a nagy őszi programtorlódás. Vége a borfesztiváloknak, viszont az újborok ünneplése még nem kezdődött el. Úgyhogy a héten könnyedebben választhatunk, nekünk már évek óta piros betűkkel van beírva a naptárunkba: ilyenkor Pécsváradra megyünk. Ott van ugyanis a leányvásár, no meg a gesztenyeszüret. Ráadásul Walter Gyulánál bort is kóstolunk.