Kérem Várjon!
Cikkek
Őszintén a kávéról
Beszélgetés egy baristával
mÁkos
2010 October 02.

Ma a barista, az italok, a kávékultúra és kávékészítés mestere, más nevén a bártender kuriózumnak számít: kevés magyar vendéglátóhely engedheti meg magának, hogy nemcsak kifejezetten erre a feladatkörre valakit, de egyáltalán jól képzett munkaerőt is alkalmazzon. Tóth Sándor a baristák világába engedett bepillantást az Addo Caféban. Az idén Londonban Coffee in Good Spirit kategóriában világbajnoki hatodik helyezést elérő baristát a Pécsi Gastro Club és a Pécsi Közgazdász Egyesület hívta meg egy kávéházi beszélgetésre.

A szekszárdi Tóth Sándor szerelmese a kávénak. Olyan élvezettel és elkötelezettséggel beszél (erről egyébként bárki meggyőződhet, aki ellátogat hozzá a kávézójába) választott hivatásáról, hogy pillanatok alatt rabul ejti azt is, aki eddig megelégedett az instant kávéval. A barista folyamatosan képezi magát, versenyekre jár, és egy igazán különleges kávé forgalmazásával foglalkozik.

A beszélgetés közben Tóth Sándor folyamatosan kávét főz, s a kávéköltemények mellett a világbajnokságra készített koreográfiát is megkóstolhatjuk. Számos érdekesség mellett megtudjuk, hogy legalább három, de maximum nyolc féle kávéból állnak össze az igazán jó kávék. Hogy a pörköléstől számított harmincadik naptól a hatvanadik napig igazán kerek egy keverék, és a belőle készített kávé. Hogy a FAEMA E61 típusú presszógép megjelenése forradalmasította az eszpresszókultúrát. hogy a legjobb presszókávé 88-92°C fokos vízzel, 7g kávéőrleményből, 9 bar nyomás alatt 25 ml-t lecsapolva készül. Vagy azt, hogy az olaszok szerint a 4 M-es szabályt kell szem előtt tartani a jó espresszó elkészítéséhez: macchina, macina, miscela, mano. A gép, az őrlő, a keverék, a kéz, melyek közül a legfontosabb: a kéz.

Tóth Sándor ízelítetőt adott abból is, mi az igazán fantasztikus ebben a szakmában. Szükség  van képzelőerőre, energiára és kreativitásra, hogy a kötelező elemeken túl szakmaiságot és eredetiséget vigyen valaki akár a versenyprogramjába. Utóbbi hasonlatos a boros megmérettetésekhez. Van egy vakteszt ahol nem elég felismerni a kávéfajtát, hanem azt is meg kell mondani, hogy mely ország, melyik területéről származik. Vannak kötelező elemek, ahol presszókávékat, kapucsínókat kell készíteni.

Kötött az ír kávé kategória is, hiszen whiskey, kávé és tejszín hármasa képezi. Az összetevőkön kívül nincs megkötés, a kávét, a habot és a whiskeyt (ami szigorúan ír kell legyen) mindenki maga választja. A tökéletes ír kávénak olyannak kell lennie, mint egy frissen csapolt Guinness-nek. Legalábbis látványra. A legenda szerint ugyanis amerikai turistacsoport rekedt valahol Írországban egy reptéren egy hideg téli napon, és valami alkoholos, de meleg italt szerettek volna inni. A csapos pedig e három alapanyagból készített egy Guinness-re emlékeztető italt.

Tóth Sándor az Addoban készítette el a saját ír kávéját Mint egy laborban (a tölcsérek valóban átalakított laboreszközök), pontos arányok, kiszámolt reakciók. És ahogy a forró whiskey feloldja a perui nádcukrot, amíg szép lassan lecsöpög a filterből a kávé: maga a tudomány.

Még izgalmasabb az alkoholos kategóriába benevezett Aftersix kávékoktél. Ez végletekig kikísérletezett kávé és alkohol együttese. Megkóstolva az ember valóban azt érzi, ez nem egy ad hoc jelleggel összekevert valami, hanem valódi kreativitás és eredetiség. Nem más ez, mint cékla, hét éves Matusalem rum, házi készítésű babérszirup és egy dupla ristretto keveréke. Sima és komplex, elsőre enyhe földes íz, ami szépen bomlik ki kerek egésszé és mélységessé. De belepillanthattunk Tóth Sándor következő évi receptjei közé: meggypálinka, meggy, citromhéj és szimpla ristretto házasítása.

Olyan este volt, melyen mindenki megtalálhatta magának a kávéban rejlő fantasztikumot és összetettséget. Akinek pedig ez nem volt elég, annak hamarosan Tóth Sándor mutathatja meg tudományát, és mesélhet órák hosszat egy frissen csapolt ristretto mellett az újonnan nyíló kávézójában Szekszárdon.