Kérem Várjon!
Cikkek
Nyéki-hegyi szőlőromantika
Garai Zoltán, Alsónyék/Mecseknádasd
Szabó Berni
2020 March 03.
Van egy pincészet a Szekszárdi borvidéken, ahova az ember vendégként érkezik, de minden esetben barátként távozik. Velünk sincs ez másként, hiszen a Garai Pincénél már számtalanszor jártunk. Ott voltunk 2014-ben a megnyitón és pinceavatáson, és azóta is rendre visszatérünk. Garai Zoltánt a 2019/4, tavaly téli számunk kapcsán látogattuk meg, a szöveg abban a lapszámban jelent meg eredetileg.

A Nyéki-hegyre nemcsak a remek borok, a csodálatos panoráma, a szeder-és cseresznyefa termése, a hatalmas diófa árnyéka, a szőlősorok közti romantika, vagy épp a természet olyan közelsége vonz, hogy a határban nyulak, őzek vagy épp a teraszon pihenő kismacskák „szegélyezik” utunkat, hanem a házigazdák kedves vendégszeretete és a családias hangulat az, ami miatt időről időre mindig visszavágyunk.

Az alsónyéki pincét és a vendégházat a Garai család 2014 óta lendületesen viszi: sorra találkozhatunk velük különféle rendezvényeken, borversenyeken. A történet azonban nem itt és ekkor kezdődött, hanem jóval korábban, Mecseknádasdon.

Ahogy az a sváb családoknál megszokott,

Zoli felmenői is mind foglalkoztak szőlővel és borral, feleségének, Anikónak édesapja pedig kádár volt. Némiképp őrizve ezt a hagyományt is, a szerszámaiból egy kis kiállítás is megtekinthető az alsónyéki pincénél. Zoli gyerekként nem igazán élvezte, sőt néha büntetésként élte meg a szőlővel járó munkákat, ám 40 éves korában fordulni látszott a dolog.

„Az első önálló palackos borom 1997-ben egy kékfrankos volt, amit még apósom pincéjében készítettem, ilyen formán nem is igazán tekinthetem önálló tételnek. 2001-ben költöztem ki abból a pincéből, közvetlenül azután, hogy a villányi szőlészeti és borászati iskola akkori igazgatója, Szederkényi Ferenc csinált egy borászati népfőiskolát Mecseknádasdon, ahova a fél falu beiratkozott.

Meg is fertőzött vele rengeteg embert,

engem is ő indított el az úton. A kezdő 2001-es évjárat azonban rendkívül rossz termést produkált, de adtam még egy esélyt a dolognak. 2003-ban a mecseknádasdi borversenyen nagyaranyérmet kapott a merlot-m, ez aztán megadta a kellő lökést. 2006 decemberében megvettük a nádasdi pincét, amit felújítottunk és azóta is működtetünk, csoportokat fogadunk benne, kóstolókat tarunk.  Ezután Villányban elvégeztem az okleveles borbírálói tanfolyamot és alapítottunk egy kis borklubot. Ma már a feleségeink is velünk tartanak ezekre az összejövetelekre, így 14-en minden hónapban kóstolunk, vakon bírálunk, próbáljuk fejleszteni a tudásunkat, emellett más borvidékeket is gyakran meglátogatunk.”

A felújított kis pincét azonban nagyon hamar kinőtték, így egy évre rá egy másikat is vásároltak. A borkészítéshez szükséges alapanyag Szekszárdról származott felvásárlásból. És bár mindig is tervben volt a saját szőlő telepítése, ehhez a lendületet végül a szekszárdi borvidéki borverseny adta meg, ahova a 2009-es évjáratból két tétellel, egy shirazzal és egy vörös cuvée-vel neveztek, és

mindkettő bekerült a tíz legjobb bor közé.  

2013-ban aztán a húgával, Szilvivel és annak családjával közösen megvásárolták az alsónyéki területet. A körülmények kezdetben mostohák voltak - földes pince, hagyományos prés, 5 hordó és 4 tartály -, 2014-re azonban sikerült felújítani, új, modern prést, hordóparkot és tartályokat vásárolni.  

Az akkor elnyert pályázat segítségével az 1883-ban épült présházban borfeldolgozót és a borospincét alakítottak ki, mellé pedig egy, a tájba jól illeszkedő borteraszt építettek. A területen található másik présházat, melyhez a szőlőtőkék közt vezet az út, vendégházzá alakították át, ami hat fő befogadására alkalmas. Ezáltal hivatalosan is kiléphettek a 10 éve tartó hobbiborászkodás kategóriájából, hiszen immár saját kézzel művelt szőlővel, és abból készített borokkal állhattak piacra.  

Az előzményeket, a széles szortimentet és palackszámot ismerve nem meglepő, hogy ez a pincét is rövid idő alatt kicsinek bizonyult, így tavalyelőtt hozzáláttak egy új pinceág kiépítésének, ami mostanra készült el.

„Ez egy teljes egészében családi vállalkozás, mindenkinek megvan a maga feladata.

Én a borokat készítem,

Anikó a vendéglátást viszi, Szilvihez tartozik a marketing és a pályázatok, a férje, István pedig a pénzügyekért felel. Mindemellett gyakorlatilag mindenki minden munkafolyamatból kiveszi a részét, így ott vagyunk a metszés, a permetezés, a hajtásválogatás, a traktorozás, a palackozás vagy a címkézés során is, napszámosok nálunk nem is igen vannak.”

A Nyéki-hegyen másfél hektár területen terem szőlő, zömmel cabernet sauvignon, egy kevés kékfrankos és shiraz. Tavaly a merlot is felkerült a palettára, tavasszal pedig cabernet franc és még egy kevés kékfrankos telepítése van soron, emellett néhány fajta, amiben kísérleti jelleggel gondolkoznak. A hosszútávú cél az 5 hektáros termőterület elérése, hogy a jelenlegi felvásárlás már mindenképp a fehér és rozé tételekre szűküljön, a prémium szegmenset viszont saját maguk termeljék meg.

„10-15 ezer palack az éves palackmennyiség, ezt 20-25 ezerre szeretnék felvinni. Sok fajta van, kisebb tételek is, így jelenleg 15 tagú a szortiment, de van, ami még hordóban pihen. Jelenleg Budapesten két helyen, a Palack Borbárban és a 0,75 Bistróban, Pécsen pedig a Szekszárdi Borok Szaküzletében és a BorHordóban, valamint néhány kisebb étteremben találhatóak meg a boraink. Emellett természetesen a saját boltunkban és éttermünkben, a Schlossbergben is árusítjuk őket, de a legnagyobb rész még mindig itt helyben, a pincénél megy el, hiszen

nálunk nagyon aktív a vendéglátás,

csoportokat fogadunk borkóstolókra, melyhez vagy az éttermünkben előkészített meleg ételt, vagy itt összeállított sváb paraszttálat kínálunk. A pécsi értékesítést azonban mindenképp szeretnénk bővíteni a jövőben, ehhez már a szükséges mennyiség is megvan.”

Ekkora szortimentből mindenki talál magának olyat, ami közelebb áll hozzá, akár fogyasztói, akár szakmai szemmel nézzük, hiszen nincs olyan év, hogy a Garai-borok ne hoznának aranyérmet valamilyen borversenyről. Hogy a Szekszárdi borvidék hírnevét méltán öregbítik, mi sem bizonyítja jobban: kadarkájuk, kékfrankosuk és bikavérük is szekszárdi palackba került.

„A 2017-18-as évjárattal

a csúcsbor kategóriába szeretnénk betörni,

nagy küvéket létrehozni, melyeket országos és nemzetközi versenyeken is szeretnénk megmérettetni. Hordókísérleteink is vannak, jelenleg épp egy barrique hordós chardonnay-val próbálkozunk.”

Ákos fiúk szintén borásznak tanul. Amellett, hogy saját szőlője van, illetve a nagypapa örökségét gondozza, már önállóan is készít borokat. A cél az lenne, hogy a mecseknádasdi pincét átvegye, hosszú távon pedig a teljes családi vállalkozásból kivegye a részét.


Fotók: Kovács Viktor - Wineography