Bár az országban számos helyen bukkan fel tavasz elején a medvehagyma, azért azt elmondhatjuk, hogy Pécs környékén, a Mecsekben igazán elkényeztet bennünket a természet.

Elég, ha kimegyünk a Remeterétre, vagy a Rotaryra, esetleg felkaptatunk a Jakabhegyre, csodás zöld pázsit és fokhagymaillat vár bennünket. A gasztronómiai élményt bevezetendő, beszéljünk egy kicsit arról, miért is jó, ha medvehagymát eszünk? No kérem, a fokhagymára emlékeztető zöld levelet nemcsak az íze emeli piedesztálra. A szakemberek szerint ennek a csodanövénynek számos jótékony hatása is van. Nem utolsósorban a szegények Viagrájának is nevezik, éltető, energetizáló hatása miatt. Gyógyhatásai között szerepel még a méregtelenítés, immunerősítés, vérnyomáscsökkentés, de gyomorproblémák esetén isjavasolt az alkalmazása. Megfázásra is jótékony hatással bír. Szóval csupa-csupa varázslatos hatóerő mindössze egyetlen levélkében.

Húsvét előtt engem is magával ragadott a gyűjtőszenvedély, hiszen mindössze negyedórányi autós utazással könnyedén megközelíthettem a jól bevált lelőhelyet. A szedés aranyszabályai néhány mondatban összefoglalhatók. Ne szedd le az összeset! Még azelőtt takarítsd be a leveleket, mielőtt elkezd virágozni. Ne keverd össze a gyöngyvirággal. Ne szedj többet négy kilónál egyszerre (megjegyzem, elképzelhetetlennek tartom a négy kilót, ha ott molyolok másfél órát, jó ha egy kilónyit össze tudok gyűjteni, persze ennyire sincs szükségem). A gasztronómiában a bimbókat is felhasználják, sózva-savanyítva megszólalásig hasonlít a kapribogyóra. fermentált bimbói olyanok, mint mint a kapribogyó, én ezt most kihagytam. Gyűjtögetés közben receptek tucatjai hemzsegtek a fejemben, hiszen a medvehagymát belesüthetjük pogáccsába, palacsintába, belekeverhetjük túrókrémbe, és az egyik favorit a medvehagymás pesto. Mire hazaértem, már konkrét tervekkel vágtam bele a medvahagyma projektbe.

Először egy pestot készítettem, bazsalikom helyett jött a medvehagyma, fenyőmag helyett a dió, parmezán helyett pedig a cheddar. Az egészet nyakon öntöttem jóféle (értsd: JÓFÉLE, olasz, hétezer literje) olívaolajjal és már ment is a robotgépbe. Netuddmeg, micsoda íz és illatakavalkád lett belőle. Intenzív, fokhagymás, olívás, sajtos, diós, mély, érett íz. Nagyjából 20 deka medvehagymával, 2 deci olajjal, 15 deka dióval és 10 deka sajttal lehet számolni. Az alapanyagokat pedig ötletszerűen lehet variálni, az egyetlen fix elem a medvehagyma. A pesto szinte azonnal egy tejszínes-csirkés tésztában landolt. Dinsztelt hagymával indult a sztori, arra kerültek a befűszerezett csirkekockák, Amikor megfelelően megpirultak, pesto és tejszín keveréke következett, majd alapos összerotyogtatás után belezuttyantak az „al dente” tésztacsíkok, ezúttal spagetti formájában (azt csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy ez most gluténmentes volt, benne cirok, köles és útifűmaghéj, istenbizony nagyon jó lett). A végén kapott még egy kis cheddart a tetejére, brutális, vagy ahogy „zé” mondaná, cuccos kaja lett.

Még mindig bőségesen maradt a medvehagymából, hát akkor jöjjön egy krémleves. Több receptet átolvasva megalkottam a saját verziómat. Egy kis fonnyasztott hagymán megrokkantottam a medvehagymát, aztán felengedtem vízzel, megfűszereztem és krumpli helyett kockára vágott cukkinivel gazdagítottam, a későbbi krémleves állag reményében. Amikor megpuhult leturmixoltam, és tejszínnel gazdagítottam. Magában ettük, de bármilyen ropogós kiegészítő, fűszeres kenyérkocka biztosan nagyon jól illik hozzá. Ízlés dolga.

Még mindig maradt egy jó adag, a felét lefagyasztottuk, jó lesz majd egy medvahagymás pogácsába. A többivel komoly terveink voltak. Az amúgy is kiváló alapanyagot arra szántuk, hogy egy klasszikus húsvéti húsételt még magasabb szintre emeljen. Olyan ételhez választottuk statisztának, amivel örökre beírhatjuk a saját gasztronómiai nagykönyvünkbe. De kezdjük az elején ezt a hihetetlen gasztrokalandot. Vettünk egy kiváló új-zélandi báránygerincet. A Gastropolitanben négy különböző elkészítési módot javasoltak, hát persze hogy az ötödik, a saját verzió nyert: bárány velesült zöldségekkel. A nemes hús fokhagymás, olíva olajos, mentás, petrezselymes pácban pihent egy egész éjszakát, száraz serpenyőben körbesütöttük, majd rusztikusra vágott krumpli-répa-fehérrépa-hagyma-fokhagymaágyra fektettük. További jó adag zöldfűszert vajjal összekevertünk, ezzel bekentük a húst, felöntöttük egy jó adag borral, aztán irány a sütő. Másfél órát fólia alatt, húsz percet anélkül.

Mennyei illatok érkeztek a sütőből. Alig vártuk, hogy megkóstolhassuk. Utolsó simításként elkészítettük a medvehagymás-mentás mártást, amihez mindössze tejszín, medvehagyma és menta szükségeltetett. A zöld levveleket megfonnyasztottuk egy kis olivaolajon, majd felöntöttók tejszínnel. Mire megpuhult, besűrüsödött. Leturmixoltuk, ezzel tálaltuk a húst. Hozzá Mészáros Páltól egy kiváló Cabernet Sauvignont kortolgattunk. Van-e valaki, akiben mindezek után bármilyen csekély kétely támadt afelől,, hogy medvehagymát szedni érdemes? Nem hinném.